,,Vedd fel a keresztedet és kövess engem!”(Máté 16:24)

Közeledve a Húsvéthoz btw a legnagyobb keresztény ünnep szerintem, a címben lévő igerészlet sokszor beugrik, ha azon gondolkozunk miről is érdemes ilyenkor beszélni. Megpróbálom kifejteni, hogy mit is jelenthet ez, de mindenkire rá van bízva, hogyan vizsgálja meg.

A teljes vers:,,Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.”

Egyébként ezt Jézus az után mondta, hogy Péter (a Szellemtől kijelentve) Isten Fiának vallotta őt, és a szenvedéseiről, megöletéséről és feltámadásáról beszélt. Érdekes tény, hogy amikor a farizeusok elfogták Jézust, a tanítványok szétszéledtek, Péter egész sokáig elmerészkedett egészen az udvarig, de a keresztig csak János követte Jézust.

János személyiségére érdemes kitérni, ő volt az a tanítvány, aki úgy nevezte magát,,akit Jézus szeretett”, nem mintha a többieket nem szerette volna, ez arra vonatkozik, hogy szerette őt az Úr, és ezt így meg is vallotta. Ez egy nagyon fontos téma, hogy nem az számít, hogy én mennyire szeretem Jézust, hanem hogy Ő mennyire szeret engem. Mert nem a törvény cselekedetei, vagy, hogy én mire vagyok képes vitte el Jánost oda, hogy lássa az Urát a kereszten, hanem az motiválta belülről, hogy mennyire szereti őt Jézus, ezért sem szégyellt mutatkozni vele. Nagyon fontos, hogy megértsük, az Ő követésében ez motivál a legjobban: mennyire szeret bennünket.

Amikor nagy aggodalom közepette voltam, és nem tudtam mibe kapaszkodjak, Isten Szelleme szólt az Ige által:,,Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.”

Haggeus 1. fejezetében található, és úgy érzem, ez nagyon témába vág. Bár ószövetségi ige, de fantasztikus, hogy Isten úgy szerkesztette meg az egész Bibliát, hogy az Ő Fiáról, Jézusról szól!

Nézzük meg jobban: Menjetek fel a hegyre és hordjatok fát, vajon mit jelenthet ez? A fa sokszor az ószövetségben a kereszt jelképe, a hegy jelen esetben a Golgota-hegy, értelmezve pedig; gyere fel a Golgota hegyre, vedd fel a keresztedet és lásd meg a Megváltódat, aki meghalt érted! Lásd meg Jézust a kereszten! Ezt mondta Jézus ebben az igében, hagyd félre a kis dolgaidat, hogy a magad háza körül szorgoskodj, ne aggódj, tagadd meg önmagad, gyere fel a hegyre, mert onnan jön a te szabadításod! Először olvasva, megijednénk, és elgondolkoznánk, hogy megéri? De meg kell látnod más szemszögből, hogy lásd, megéri: Ha csak magadban bízol, véges a bizalom, a hit, ott aggódás van, erőlködés, de ha ezeket feladod, és rábízol mindent, elmúlnak az aggodalmak és félelmek, és valójában igen buzdítóvá válik a poszt főigéje. És Jézus már megcselekedte mindazt, amit kell, csak meg kell látnod Őt.

Tovább olvasva a Máté 16-ot,,Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” Ahogy Pál mondta, mindent kárnak és szemétnek vallott, ami neki egykor nyereség volt Krisztusért, hogy Jézus Krisztust megnyerje, mert Ő az Igazi Élet, Ajándék, Minden.

Nekem régebben voltak félelmeim, hogy robot leszek, ha átadom magam, de ez nem igaz, akkor teljesedik ki igazán az ember, ha Jézus Krisztusban van, és nem lesz többé fogoly, hanem szabad Őbenne.

Jézus hol van ma? Negyven napig még itt volt a Földön feltámadása után, és az van megírva, hogy felment az Atyához és jobbjára ült és dicsőségben lakozik. Ma is követhetjük Jézust. Hova? Az Atyához! Mi, akik hiszünk Őbenne, elfogadtuk a Golgotai keresztáldozatot, újjászülettünk, mehetünk az Úton, Jézuson keresztül az Atyához, ahol megannyi kaland vár ránk, és Ő mindig velünk van.

Isten áldjon kedves Olvasó!

Nagy Dávid

_____________________________________________________________________________________________

Megtanítalak az útra, melyen járnod kell

Megpróbálom röviden, tömören összefoglalni mindazt, ami ezzel a témával kapcsolatba feljött bennem, a Szentlélek által.
Első körben két észrevételem lenne csak a cím alapján.
Megtanítalak az útra, melyen járnod kell, ha a veszőt elvesszük és a végére kérdőjelet teszünk, akkor fel is tehetjük úgy, hogy:
Megtanítsalak az útra melyen járnod kell ? (kérdésképp)
Vagy, ha felkiáltó jelet rakunk a végére:
Megtanítalak az útra melyen járnod kell ! (kijelentésképp)

Egy nagyszerű példa jött elém. Most hogy rövid ideig itthon voltak a húgomék Brigiék, a hiper-giga-mega-drága-cukiság unokahúgommal, Rebekával, azon tűnődtem, mennyit nőtt és fejlődött mióta nem láttam. Most már figyel,nézelődik,bámul, mosolyog,nevet, érdeklődik dolgok iránt, megfogja a hajunkat jól meghúzza,huncutkodik, figyeli a történéseket a nagy világból,az embereket, akik körül veszik. Tanul mindenből, minden kis mozdulatból, meséből, szóból, de legtöbbet Anyától és Apától. Ilyen a mi drága Mennyei Édesanyánk/Apánk, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus, drága Istenünk, aki már születésünk előtt szeretett és ismert, még mikor meg sem születtünk, ahogyan az igében is megjegyzi nekünk: ,,tenyerembe metszettelek és neveden hívtalak”

Ő már előbb szeretett és a kijelentése ma is áll: Megtanítalak az útra melyen járnod kell !
De előtte fel kell tennünk a kérdést magunkba, hogy engedjük-e hogy megtanítson a mi Atyánk arra az útra, amelyen valóban járnunk kell?  Megtanítsalak az útra melyen járnod kell ? 
Megváltás, megtérés nélkül olyan az ember, mint egy csecsemő, azt csinálnak vele, amit akarnak, védtelen, mozgásképtelen, kicsit durvább szóval,,élettelen”, él, de valójában még sem él.„Üres az életem „- milyen sokan mondják ezt.
Arra gondolok itt, hogy hány és hány olyan ember, család, vagy akár még közvetlen barátunk él a környezetünkbe, akinek nincs célja, értelmetlennek látja az életet, dolgozik, mint egy robot, de igazából azt sem tudja miért. Hány olyan család van, ahol szeretetlenség van, vita, veszekedés, szorongás, félelem, sajnos még keresztény berkeken belül is.

Hol a baj kérdezik, kérdezem?!
Jó munkahely van, jó a suli, vannak barátok, ismerősök, nincsenek anyagi gondok, még is hiányzik valami, vagy inkább VALAKI az életükből. Ezt pedig semmivel nem lehet pótolni, nincs az a PÉNZ! Ő nem más, mint JÉZUS!

Kedves Barátom, ha te is így érzel vagy éreztél, de még nem találtad meg, akkor egy dolgot hadd mondjak neked segítségül. Engedd, hogy Jézus betöltse a szívedet, az életedet. Engedd, hogy TANÍTSON, ahogyan az Anya az Ő gyermekét, szeretettel, szenvedéllyel, teljesen önzetlenül, Ő nem kér érte pénzt, órabért, semmit, csak egy dolgot, a SZÍVEDET!
Ha odaadod, megváltozik az életed, meglátod a rosszban is a jót, a napfényben a napsugarat, az esőben az áldást, az éjszakában a csillagokat, a szélben a csendet, a dalban a hangot.
Meghallod az Ő szavát, mely minden nap tanácsot ad. És te, aki már engeded az Úrnak, hogy tanítson, engedd, hogy formáljon is, mert a kijelentés így szól: Megtanítalak az útra, melyen járnod kell”! A tanulás folyamatos kell, hogy legyen!
Én erre törekszem minden nap, hagyni, hogy vezessen, tudjam engedni magam, hogy formáljon, formálja a szívemet, és Ő töltse be minden gondolatomat, életemet.

Kívánjátok ti is őt, Ő az ISTEN, a KIRÁLY, a mennyei Atyánk, aki csak arra vár, hogy engedd magad át neki! Ő a legnagyobb úriember, nem lesz udvariatlan.

Legyetek áldottak!

Bordás Zsolti

__________________________________________________________________________________

És én követlek bárhová…

Amikor megláttam, hogy mi a címe a témának, amit kaptam, akkor elég sokat gondolkoztam, rajta, hogy mit is írjak, de végül rájöttem, hogy nincs benne túl sok tapasztalatom. Mivel nincs olyan elhívásom, amire azt mondhatnám, hogy átlagember nem szívesen csinál vagy nehezebb, mint egy átlagos elhívás, vagy tett. Gondolok itt az átlagon felülire, mint másik országban való evangelizálás, vagy más országok beteg helyeinek látogatása, vagy valamilyen testi fogyatkozásokkal rendelkező emberek látogatása. Szerintem ezekhez mind külön elhívás, és Istentől való lelki és szellemi megerősítés szükséges. Hogyha elhívásunk van valamire, akkor azt nyilván tenni kell.

Sokszor túl könnyen kimondjuk, hogy „követlek bárhová!”- és bele se gondolunk, hogy ez mivel járhat. Gyakran nehéz megtenni olyan dolgokat, amiket Isten kér. Ezeket nem azért nehéz, mert nem tudjuk, vagy erőnkön felül van, csupán azért, mert engedelmeskednünk kell.

Ezzel sokszor saját énünk kívánságát, vágyát kell megtagadni. Nagyon sokszor láttam és tapasztaltam már, hogy az emberek inkább a véres áldozatot választják az engedelmesség helyett és utána kérdezik Istentől, hogy miért történik az, ami.

Tudjátok, hogyha sikerül azt elérni, hogy amikor Isten engedelmességet kér, akkor engedelmeskedünk, akkor egy idő után nem lesz nehéz követni Őt! Sokszor azért nem kezdjük el végezni a szolgálatot, amit ránk akar bízni Isten, mert mi magunk mást akarunk. Így sokszor saját magunknak is bebeszéljük, hogy mást akar Isten ránk bízni!

Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk megtérve, vagy ha meg is tértünk és újjá is születtünk, idő közben, elvesztettük Istent szem elől és ismét az énünk lett a fontos és hogy az emberek hogyan néznek ránk.

Ettől még lehet, hogy az emberek kívülről azt mondják: „milyen jó keresztény, milyen alázatos, mennyire jó tesó”, de lehet, hogy a munka, amit végez nem teljesen rossz, DE nem lesz áldott, nem lesz fejlődés. Ha lesz is fejlődés esetleg, akkor egy idő után visszafejlődik olyanná amilyen volt, vagy még lentebb.

Ezért nagyon fontos, hogyha felismerjük Isten kegyelmét, szeretetét, akkor ne a pozíciókat nézzük, ne azt nézzük, hogy emberek mit mondanak, ne arra figyeljünk, hogy mit gondolnak, rólunk, mert, „aki emberekre néz az átkozott!”

A lényeg, amit ezzel mondani akarok, az az, hogy ha egyszer sikerült megtalálni azt, amit Isten nekünk szánt akkor csak kövessük Őt, és ne a véres áldozatot, hanem az engedelmességet válasszuk, és áldottak leszünk.

Bordás Tibor

 

Igazi hazánk a Menny

Hadd vágjak egyből a közepébe!

Sok dolog van az életünkben, amire azt mondhatjuk vagy mondtuk, hogy azt örökké megtartjuk esetleg a szívünkbe zárjuk.  Ez nem baj, hiszen ha nem így lenne, akkor nem is lenne ember az ember.

Sok keresztény, úgy gondolja, hogy ha sok pénze van és mindenkit támogat, vagy esetleg tízezreket rak a vasárnapi gyűjtésnél, akkor jó ember és már biztosan a Mennybe kerül. Azonban sok keresztény, megtért keresztény úgy gondolja, hogy ami a szívéhez közel áll, legyen az egy szép ruha, egy szép cipő, az megy vele a Mennybe. El kell, hogy szomorítsak minden ilyen keresztényt, mert lehet sok autód, sok házad, sok pénzed, sok ruhád van, de azt nem viszed magaddal a Mennybe. Ne ezekre a dolgokra építkezzünk! A házunkat egy szilárd talajra kell, hogy építsük: Istenre!

 Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Lukács 6:48

 Hogyan is jutunk el a Mennybe? Mit kell tenni azért, hogy az igazi hazánkba juthassunk? Ezek valóban nagyon jó kérdések. Kemény és fárasztó munka által? Nem!

KEGYELEM által!

Adhatunk a szegény embereknek ruhát és meleget, adhatunk a rászorulóknak pénzt, otthont, ruhát, elvihetjük a legjobb barátnőnket fagyizni, viszont ezek a dolgok mit sem érnek, ha nem őszinte szívből tesszük!

Isten nem azt vizsgálja, hogy mink van, vagy mink nincs. Viszont, ha nincs bennünk igaz szeretet, békesség, hűség, jóság, mértékletesség, türelem, szívesség, szelídség, akkor ezek a dolgok mit sem érnek.

Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet. 1 Korinthus 13:13

 Mindenki tudja, hogy járt Hófehérke: elfogadta a látszólag finom almát és mikor belekóstolt rájött, hogy mérgező. Ne mérgezzünk meg másokat azzal, hogy nem őszinte szívből cselekedtünk, hanem csak felszínességből. 

 Engedjétek meg, hogy elmeséljek egy kicsit hosszabb történetet: Amikor megtudták az osztálytársaim, hogy keresztények vagyunk, elkezdtek faggatni. Rengeteg kérdés és rengeteg kíváncsiság. Örültem, de még is szomorú voltam, mert nem tudtam minden kérdésükre választ adni. Mint fiatal keresztény lány, aki ifjúsági órákra is szokott járni, szinte minden témám az ifire vezethető vissza és valahogyan mindig hozzájuk jutottam el. Már amikor sehogy sem tudtam kikerülni azt, hogy az ifi ne jöjjön szóba, akkor az egyik osztálytársam elkezdett kérdezgetni az ifiről. Meséltem neki sokat, mivel rengeteg kérdése volt és alig győztem megválaszolni a kérdéseit. De mindenki életében van valaki, akinek szüksége van egy pici vezetésre. Ennek a lánynak szüksége volt és én ezt nem is sejtettem mind addig, amíg fel nem tette a következő kérdést:

’Marica! Elmehetek az egyik pénteken ifire? ’

Nagyon meglepődtem, de nagyon örültem, hiszen eddig mindig csak én kérdezgettem mindenkitől. Mostanában minden pénteken jött ifire és az egyik alkalomkor a dicsőítés alatt érezte Isten jelenlétét és megérintette. Egy másik alkalomkor egy filmet néztünk, aminek a címe God’s Not Dead (Isten nem halott).

 Eljött egy bizonyos rész, mikor a fiatalok elénekelték a Nagy Istenem ha nézem a világot című dalt! Addig nem is igazán figyeltem ennek a dalnak a szövegére, és mikor megláttam, hogy az osztálytársam sír, akkor értettem meg csak igazán!

 Az életünk tele van nehézséggel, fájdalommal. Erőtlenül, megfáradtan, sokan elkeseredve, néha talán reménytelenül és kilátástalanul érezzük magunkat. Meg vagyunk fáradva és nincs erőnk? Nem baj, mert közeleg az igazi otthonunk és ez a cél. Ez erőt ad, még ha meg is vagyunk fáradva. Erőt ad a tanuláshoz, a mindennapokhoz, erőt ad, ha lankad az Istenre való figyelmünk, ha már nem látunk kiutat a nehézségekben és a megpróbáltatásokban. 

 Mikor eljön az idő, kinyílik az ajtó és nem lesz keserűség, fájdalom, nehézség, megfáradás, gond, bánat. Ott nem lesznek emberek közti megkülönböztetések, nem lesznek betegek, csonkák; mindenki egészséges lesz.  Isten csodálatos dolgot adott nekünk. Az ÉLETET. Megtapasztalhatjuk a jót és a rosszat is.

 Mikor eljön az idő, énekszó és tánc fog ránk várni mikor hazaérünk.

 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged és te dicsőítesz engem. Zsoltárok 50:15

 Bordás Mariann

 __________________________________________________________________________

,,Miként a Mennyben, úgy a Földön is...”


A fent írt címet imádkozzuk a Mi Atyánkban, mely előtt a ,,legyen meg a Te akaratod” mondatrész áll, melyről írni fogok bővebben. Jézus lényegre törően tanít minket imádkozni.

Amikor halljuk Isten szavát Ő is sokszor 1-2 szóban, tömören beszél hozzánk. Mielőtt írni kezdtem a kapott témáról, imádkoztam, hogy mit szeretne Isten mondani számunkra. Egyből kaptam Isten Igéjéből válaszokat az Efézusi levélből, ahonnan Isten akaratáról olvashatunk.

A Mennyben Isten ül a trónon, ezt a példát kell életünkben is követni, hogy Ő üljön a trónunkon, Ő legyen az első helyen, ami nagyon fontos, különben hamar elcsúszik minden, ezt már én is megtapasztaltam.

Isten nem csak a Mennyben, de bennünk is lakozik Szent Szelleme által, akinek segítségével felépítjük együtt, egységben ,,Krisztus Testét”.

Ezt olvashatjuk az Efézus 4:4-ben is: ,,Mivel mindannyian ugyanazt az egyetlen Szent Szellemet kaptuk, együttesen ugyanazt az egyetlen Testet alkotjuk.” ,,A Szent Szellem a békesség kötelével vesz körül- így egyesít bennünket. Ezért minden igyekezettel arra törekedjetek, hogy őrizzétek meg ezt a harmóniát!”

Majd az Ef.4:11-től: ,,Krisztus az, Aki apostolokat, prófétákat, evangelistákat, pásztorokat és tanítókat adott ajándékul az embereknek azért, hogy felkészítsék és kiképezzék Isten szent népét a feladatukra: Krisztus ,,Testének” felépítésére. Ez a felépítés pedig addig fog tartani, amíg mindannyian egységre és harmóniára nem jutunk az Isten Fia megismerésében, és mindabban, amit hitünk magába foglal. Addig, amíg majd mindnyájan egészen felnőtté válunk, és minden tekintetben Krisztusra fogunk hasonlítani.”

Tehát ahogy a Mennyben is az odakerült emberek egységesen Isten szent népét, Krisztus ,,Testét” alkotják, ugyanúgy nekünk is itt a Földön ez a feladatunk, és ez Isten célja is. Az, hogy egyre jobban Ő rá hasonlítsunk, magába foglalja a régi emberi természet elhagyását, ami egy folyamat.

,,Ennek a szellemi templomnak a sarokköve maga Jézus Krisztus, Aki által az egész harmonikus egésszé épül, és folyamatosan növekszik, hogy az Úrban szent templommá legyen.” (Ef.2:20-21)

Előbbiben az ,,egészen felnőtté válással” itt pedig konkrétan a folyamatos növekedéssel ismerhetjük meg az Ő akaratát, miszerint egyre jobban, mélyebben, közelebbről, ismerjük meg Őt, és ez visszatükröződjön az által, ahogy mi bánunk az embertársainkkal. Mélyen gyökerezzünk bele az isteni szeretetbe, sőt, egész életünk erre épüljön! Fontos, hogy az emberek Őt lássák meg bennünk, Isten ,,jóillatú áldozatai” legyünk, hatalma, szeretete megmutatkozzon rajtunk. Úgy vélem Isten szeretné, hogy népe erőssé váljon, az Ő ereje hatékonyan működjön bennünk, és ez által is dicséretet szerezzünk Nevének. Úgy küldte ki a tanítványokat, hogy ,,betegeket gyógyítsatok, ördögöket űzzetek!”

Annyira szeretem Isten bátorítását megtapasztalni, de fontos, hogy áldáscsövek legyünk, így amit mi kaptunk, osszuk meg másokkal is!

Továbbá meg kell tudni mi Isten akarata életünkre nézve, és töltsük be a küldetésünket! Isten nem céltalanul teremtett minket.

Februárban voltam egy ifi konferencián, ahol azt énekeltük az egyik dicsőítésben, hogy ,,célt adtál az életemben”, és teljes hála töltött el, mert lehet, hogy határozatlan voltam, mégis az egyetemi irányt Isten már óvodás koromban megmutatta nekem. Ezenkívül megtanultam, hogy bármiféle nehézség vesz körül, Istenhez kell fordulnom, Ő a megoldás mindenre!

Szolgáljuk Őt, mert ez egy kiváltság, ajándék számunkra, ahogy az Efézus 3:7-ben találhatjuk:

 ,,Ennek az Örömüzenetnek a szolgája lettem. Irántam való jóindulatából Isten ajándékozott meg ezzel a feladattal. Így mutatta meg a hatalmát bennem, aki a legeslegkisebb vagyok Isten népe között. Mégis nekem adta Isten azt a kiváltságot, hogy Krisztus felmérhetetlen gazdagságát hirdessem a zsidón kívüli népeknek.”

Végezetül azt tudnám írni, hogy keressük Őt naponta, ismerjük meg az Ő akaratát és tervét életünkben, együttműködve munkálkodjunk a Szent Szellemmel, hogy Isten ereje megmutatkozzon rajtunk, és beépüljünk Krisztus ,,Testébe”.

Braun Renáta
_____________________________________________________________

„Megváltva felkelek, nyitott Menny van felettem”

Az idézet az Elevation Worship Jesus I come (Jézus jövök) című dicséretéből van. Amikor először hallottam, csupán egy lírai sornak véltem egy kellemes dalban. Azóta akárhányszor meghallottam mindig feléledt bennem a gyanú, vajon nem jelent valami többet?

Keresztényként sokszor halljuk a megváltás, megváltott, megváltva kifejezéseket, néha talán unottan legyintünk is rá, ezerszer mondták már, jól ismerjük, hiszen az egész kereszténységnek, a Bibliának, Jézus Krisztus életének és halálának ez a lényege. Jézus meghalt a kereszten a bűnös emberekért.

De mit jelent ez nekem? Hogyan lehetek én megváltott? A válasz meglepően egyszerű, hit által el lehet fogadni, hogy Jézus Krisztus az én bűneimért halt meg a kereszten. Nincsen más módszer vagy lehetőség, hittel meg kell ragadni Jézus Krisztus keresztáldozatának valóságát. Elfogadni, hogy az Ő kifolyt vére hiánytalanul kiegyenlítette a számlát, az én bűneim nem terhelnek többé.

A megváltás az Ószövetségben pénzügyi fogalomként jelenik meg, azt jelenti megvásárolni, kifizetni az árát. A Jézus által használt „Elvégeztetett!” is hasonló értelmű. Ezek teljes számlarendezést jelentenek. Valóban hisszük, hogy Jézus keresztáldozata tökéletes volt, nem lehet elvenni belőle és nem lehet kipótolni sem?

A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.”(Zsidók 10,14)

Engem újra és újra lenyűgöz az Ige igazsága: Jézus vére által meg lettünk szentelve. Nem kell többé szégyenkeznünk Isten előtt, nem kell takargatni a vétkeinket, nem kell megpróbálni kiérdemelni a jóságát. Egyszerűen mehetünk a jelenlétébe. Jézus Krisztus kereszthalálakor a kárpit kettéhasadt, szabad bemenetelünk van a Szentek Szentjébe, Isten jelenlétébe. Nincs semmi, ami közénk állna, ami elválasztana. Talán ezt jelenti a nyitott Menny is, átszakadt a gát Isten és ember között. Ami elveszett a Paradicsomban és amit nem tud visszahozni sem a törvény, sem a jócselekedetek, az Isten és ember kapcsolatát, azt helyreállította Jézus áldozata. Újra élhetünk Istennel közösségben, élvezhetjük az Ő jelenlétének áldását.

A kérdés csupán annyi, valóban élünk is ezzel? Tudatában vagyunk annak, hogy bármerre járunk nyitott Menny alatt, Isten jelenlétében vagyunk? Megéljük ezt a szüntelen közösséget az Úrral? Hatalmas ajándék, hogy időtől és tértől függetlenül közösségben lehetek az Élő Istennel. Szabad vagyok Mennyei Édesapám karjaiba rohanni. Mihez kezdünk ezzel a lehetőséggel? Elhessegetjük a Menny valóságának gondolatát? Majd talán, a halálunk után, esetleg, ha elég jól éltünk, lehet róla szó, hogy Isten ne büntessen meg minket olyan nagyon? Képtelenek vagyunk elfogadni a Menny gondolatát, mert annyi csalódás ért már minket az életben? Vagy egyszerűen körbenézve azt gondoljuk, ugyan már, ez inkább a pokolra hasonlít?

Pedig, ha hittel megragadnánk az Ige valóságát, akkor mi lehetnénk azok, akik elviszik a Mennyet amerre járnak. Egy testvérnő kapott egy látomást arról, hogy a sötétség, mint sűrű lepel veszi körbe a Földet, és mi, keresztények, hitben járva ezt a leplet szakítjuk szét.

Nem tudom, hogy milyen lesz, amikor színről színre láthatjuk Őt és teljesen elváltozunk, de azt tudom, hogy az Isten kegyelmétől, szeretetétől, jelenlététől, dicsőségétől semmi nem választhat el. Ma is úgy élhetem az életem, hogy a Mennyei Atya szeretett gyermeke vagyok, Péter I. levele alapján „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (I.Péter 2,9)

Nagyon sokatmondó volt számomra a dal folytatása is, „ … Nevednek örökké dicsőséget zengek én”. Rávilágított arra, hogy aki átélte a megváltás csodáját, nyitott Menny alatt él, az nem tehet mást és nem is vágyik mást tenni, csak dicsérni az Istent, zengeni Neki. A dicsőítés nem Isten elérésére, figyelmének kiérdemlésére, jóindulatának elnyerésére szolgál, hanem amikor megragad Isten, megtapasztalod a kegyelmét, szeretetét, jóindulatát, akkor ez kétségtelenül kiváltja benned ezt a válaszreakciót, teljes szívvel dicséred Őt.

Arra szeretnék bátorítani mindenkit, hogy fogadja el hit által a megváltás igazságát és merjen élni a Menny valóságának és Isten dicsőséges jelenlétének tudatában.

Szemenyei Zsuzsanna

Légy fény és só!

"Ti vagy­tok a föld sója. Ha pe­dig a só meg­ízet­le­nül, mi­vel le­het­ne ízét vissza­ad­ni? Sem­mi­re sem való már, csak arra, hogy ki­dob­ják, és el­ta­pos­sák az em­be­rek. Ti vagy­tok a vi­lág vi­lá­gos­sá­ga. Nem rejt­he­tő el a he­gyen épült vá­ros. A lám­pást sem azért gyújt­ják meg, hogy a véka alá, ha­nem hogy a lámpatartóra te­gyék, és ak­kor vi­lá­gít min­den­ki­nek a ház­ban. Úgy ra­gyog­jon a ti vi­lá­gos­sá­go­tok az embe­rek előtt, hogy lás­sák jó cse­le­ke­de­te­i­te­ket, és di­cső­ít­sék a ti mennyei Atyá­to­kat." (Mt 5:13-15)

Mindannyian ismerjük a népmesét, ami arról szól, hogy a só mennyire fontos is az embernek, mégha nem is gondolná.. Ugyanazokból a válogatott alapanyagokból készült friss és tetszetős étel lehet egyszerre ehetetlen is, ha ezt az alapvető hozzávalót kihagyjuk belőle. Szeretnék kicsit másképp közelíteni a témához, mint ahogy eddig hallhattuk…

A világ egy sótlan, ízetlen hely önmagában. Aki ebben nőtt fel és sosem kóstolt bele valami igazán ínycsiklandozóba - az életbe Isten közelében, a Szent Szellemmel feltöltve - az megszokta és megelégszik. Vagy sosem tud elégedett lenni és folyamatos hiány, szomorúság és értelmetlenség érzés gyötri a mindennapokban. Ez a só mindenkinek lételeme lenne. És a Földnek csak egyetlen esélye van ezt megízlelni. És azok mi vagyunk. Csak az képes rájönni, hogy mi hiányzott mindig is az életéből, akivel megkóstoltatod! Csak aki kap legalább egy cseppet a kimondhatatlan szeretetből... Csak aki a saját kiszáradt és élettelen bőrén tapasztalja meg, hogy mi az az áldozat...

Ha azt kéri az Isten, hogy legalább Te légy só, azzal azt kéri, hogy adj esélyt arra, hogy ez a hely és a benne élő, de sokszor csak tétlenül bolyongó emberek végre felébredjenek. Hogy rájöjjenek mi is az, amire mindig is éhesek voltak. Csak így van értelme kereszténynek lenni. Ellenben, ahogy az Ige is írja, semmirevaló a próbálkozásunk, létezésünk és a tudás, aminek a birtokában vagyunk.

És a fény? Nem szoktunk ilyen éles kontrasztok mentén gondolkodni, de úgy hiszem igaz. Az élet a megváltás erejének ismerete nélkül olyan, mintha sötétben tapogatóznánk, egy emberöltőn át. Akinek nem szólunk, hogy: "Hé, ott a kapcsoló, úgy hívják Jézus Krisztus, és ha elfogadod, minden teljesen más megvilágításba kerül az életedben!" - akkor azt hiszi, amiben ő él, az a csúcs és azt hívják létezésnek. De NEM! Az csak tengődés vagy túlélés. Mi tudjuk mi az élet. Nem mert különbek vagy jobbak vagyunk másoknál, hanem mert egy nap az Atya csapatából egy szem só vagy egy apró kis fénysugár úgy döntött, hogy enged a fentről jövő akaratnak és megvilágítja, megízesíti a haszontalan kis létünket. Jézus arra hív a fenti Igében, hogy ezt tegyük meg mi is minél több emberrel és legyünk békéltetők, közbenjárók Isten és ember között. Nekem nagyon tetszik ez az elhívás! ;)

Te mit szólsz hozzá?

Varga-Béres Mónika

Közbenjárás az országért!

Már az Ószövetségben is láthatjuk, de igazán Jézus tanítványinál érzékelhetjük, hogy az Istennel való kapcsolatunk igazán az imádkozás által valósulhat meg. Beszélhetünk, persze másról is, mint például a dicsőítésről, az imádatról. Mégis, elsődleges úgymond kapcsolatfelvétel az Atyával az imádkozás.

Több imádkozás fajtáról beszélhetünk, mint például személyes egyéni ima, családi imaélet, közösségi ima. A közbejárás egy olyan imádkozás, mely nem egy elmormolt imaforma csupán.

Úgy gondolom, hogy aki közbenjárás imaszolgálatot vállal, annak szükséges, hogy elhívásának érezze ezt.

Cáfolhatod azzal, hogy: „imádkozni mindenki tud!” Ez így is van. Mégis a közbenjárás egy olyan szint, amikor ki kell lépned önmagad érzéseiből, és önzetlenül, mindenféle hátsó gondolatok nélkül, harcolnod kell egy adott ügyért.

Paul Y. CHO írja könyvében. „Az imában nem csak kérünk Istentől és nemcsak keressük őt, de közbenjárást is folytatunk a Szent Szellem által. Az ima harmadik szintje a közbenjárás, amelyben Krisztus terhében osztozunk egy személyért, körülményért, vagy szükségért.” (Paul Y. CHO, Ima: Kulcs az ébredéshez, Budapest, 1990, 87.old).

Tehát mint láthatod a közbenjáró ima egy harc, amit elhívott lelkülettel lehet végezni. Azt mondja a könyv írója, hogy Krisztus terhében osztozni. Jézus minden emberért, nemzetért, országért önmagát adta. Biztos lehetsz abban, hogy Ő minden pillanatban könyörög az Atyánál a mi kis országunkért is. Pál apostol is tanít arra bennünket, hogy imádkozzunk feljebbvalóinkért. (1Tim 2,2.)

Szükséges tehát, hogy imáinkban osztozzunk Krisztus terhében, hisz számára is az a legjobb, ha gyermekei békés, szabad országban élhetnének.

Ha érzed magadban, hogy képes vagy önzetlenül, saját magad problémái mellett harcolni országodért, akkor indulj el ezen az úton. A legnagyobb szolgálatok közé tartozik az imaharc, a közbenjárás szolgálata!

Nagy Róbert

Az ima szellemi ereje

Hangzatos címmel indítok, de mit is akartam ezzel jelezni? Azt, hogy ha az imát helyesen alkalmazzuk, az életünkben szellemi áttöréseket érhetünk el. És hogyan tudod alkalmazni helyesen az imát? Nem hiszem, hogy van egy úgymond módszer, amit követni kell, az imáinknak tiszta szívből kell jönniük.

Fontos megjegyeznünk, hogy az imádkozásaink nem egyirányúak, hanem kétirányúak. Az ima, akkor hatékony, ha oda-vissza irányba megy a közlés, amikor Isten válaszol az imáinkra. Tulajdonképpen beszélgetünk, diskurzust folytatunk a Mennyei Apánkkal, és közben a lelkünk tusakodik, mert érezzük az Atya akaratát, amely formál minket, ahogy a sok hiábavalóságtól szabadít meg azáltal, hogy elengedjük a saját akaratunkat, célunkat és elfogadjuk azt, amit Ő adott. Amit lehet még sokszor nem is tudunk, hogy micsoda, de azt tudatosítanunk kell magunkban, hogy Jézus jobbat ad minden olyan megoldásunknál, ami emberileg nézve a legjobb.

Az erős imák hit által működnek, nem a saját erőnkbe, hanem Isten erejébe vetett hitben, hogy Ő már meggyógyított, megszabadított, és ezt nekünk hit által magunkhoz kell fogadni.

A mindennapos életünkben létszükség, hogy folyamatosan imádkozzunk, beszéljünk az Atyához. Egyrészt az ima, vagy írhatnám úgy is, hogy az Istennel folytatott bensőséges kapcsolat építi a teljes lényünket.

Ehhez az egyik kulcs a nyelveken szólás. A nyelveken szólás a teljes testet, lelket és szellemet építi, kimondhatatlan titkos fohászkodással fordulunk az Atya felé, amit az ördög nem ért és áttörést hoz az életünkbe. Ez utóbbit saját magam is tapasztaltam, minél erősebb a hitem Isten felé, annál könnyebben nyílok meg szellemben és szólok hozzá nyelveken. Mi van, ha nem szólok nyelveken? Jézus azt mondta, ha én és te, vagyis mi gonosz létünkre tudunk jót adni a gyermekünknek (vagy te kérsz a saját apádtól egy tál ételt és ad neked), akkor mennyei Édesapánk annál inkább adja nekünk Szent Szellemét.

Bátran hittel kérd és elő vizek forrása fakad fel a bensődből, ami új nyelvekben való szólásként meg fog mutatkozni. Ha nem érzed, hogy jönnének a szavak, kérd meg Istent, hogy miért, de ha van benned vágy, hogy szólj, azt már Isten helyezte beléd, ne szégyelld elfogadni Isten ajándékát ingyen!

Ahhoz, hogy megtapasztaljuk az ima szellemi erejét, meg kell értsük, hogy Isten azért adta az Ő Szellemét, hogy minden igazságra Ő vezessen el, hogy saját erőnkben nem bízva és az igéből hamis következtetésre jutva ne tévelyegjünk. Hanem bízzuk magunkat a Szent Szellemre és kérjük őt, hogy vezessen az imában, mutassa meg miért és hogyan imádkozzunk. Így valódi erejét tapasztalhatjuk meg imáinknak, mert azokat a Szent Szellem vezeti, és higgyük el, hogy Ő a teljes valóságot fogja megmutatni, magát Jézus Krisztust.

Megoldás kell az életedben egy olyan problémára, ami kezelhetetlenné vált? Megfásult valaki közöttünk? Betegség vert le és nem értjük, hogy miért nem múlt még el, pedig már annyit imádkoztam érte?! Ha bármi ehhez hasonló kérdések vetődtek fel benned, akkor csak valld meg: ,,Én bízok benned Uram, Jézus! Hiszem, hogy a kereszten mindent magadra vettél: nyavajámat, betegségemet, fájdalmamat, pénzügyi nehézségeimet, átkaimat; és Te, Jézus Krisztus ezeknek az árát mind kifizetted, az én tartozásomat leróttad a kereszten. És én lemondok, elengedek minden sérelmet, adós levelet, céljaimat, vágyaimat és elfogadom és hittel beleállok abba az igazságba, hogy minden elvégeztetett: betegségből meggyógyultam, problémáimat megoldottad.” Meg kell értenünk mi Isten akarata az életünkre nézve, hogy Ő mit tett a kereszten, letenni a saját prekoncepciónkat, elképzelésünket és elfogadni mindazt, amit Ő adott.

Végül megemlíteném még a böjtölést is, ami szorosan összefügg az imáinkkal. Ha nehezen tudjuk elfogadni Isten akaratát, vagy úgy érezzük, nincs elég hitünk, hogy elhiggyük mit is tett Ő már múlt időben értünk, akkor kezdjünk el böjtölni.

Böjtölni, de miért? Szkanderozni Istennel? Nem. Vonuljunk el ettől a világtól, hagyjuk fel egy időre mindazt, ami eddig maga köré csavart, menjünk be Isten jelenlétébe, olvassuk az igéjét, mert az Ő beszéde élet és szellem és meg fog minket eleveníteni. És egy idő után azt vesszük észre, hogy Isten még többet ad, mint én azt valaha is gondoltam volna. A böjt alatt kitisztul a szellemi látásunk, hallásunk, és észrevesszük, hogy Isten ugyanúgy szólt a böjt előtt is, csak be volt dugulva a fülünk, és így Ézsaiás próféta könyvében olvasottak fognak valósággá válni az életünkben, hogy a bűnösen felrakott bilincseket leverjük, és minden jármot összetörjünk. A böjt nemcsak étel megvonás, hanem a munkánktól és kedvteléseinktől való elfordulás és teljesen Istenhez való fordulás, írhatnám úgy is, hogy Istent keressük, de valójában a saját fülünk és szemünk fog megnyílni, hogy Ő előbb szeretett minket és mindent elvégzett értünk.

Szóval törjünk össze minden jármot, oldjunk le minden bűnösen felrakott bilincset, és kérjük Jézust, mutassa meg mi az Ő tökéletes akarata. Meg fogjuk látni, hogy a vele töltött idő csak a mi javunkra válik, minél több és minőségibb imádkozás, társalgás Ővele, annál inkább erősít meg minket.

Nagy Márk

Erőssé teszel, tágas térre vezeted lábam..

E sorokat olvasva, nyomban egy dal zendül fel bennem. Szerintem minden istenfélőnek, ugyanaz a dal jut eszébe. Pörgős, bátorító, sokatmondó szöveggel. Egy dal, amely reménységet hoz a szívünkbe arra nézve, hogy Isten igenis jó dolgokat tervezett felőlünk, hogy Vele új erőre kapunk, és ha Benne bízunk, akkor Ő erős kősziklánk! Soha el nem hagy, sőt kész megáldani minket!

Az első két szó "Erőssé teszel", ami egyben a dal refrénjének szintén első két szava, máris egy kérdést hoz fel bennem: Mikor kellett erőssé tegyen az Úr?

Ha Jézust nem ismerném, talán azt mondanám, hogy az akaraterő és a fizikai egészség adja a szükséges erőt, azonban mi, Istennek fiai és leányai hiszem, hogy másként gondoljuk és tapasztaljuk.

Nincs olyan dolog, melynek megtételéhez mellőzni tudnánk Isten erejét.

Erő kell, hogy elvégezd a fizikai teendőket: reggeli, beágyazás, iskola, munkahely... erő, hogy köszöntsd a körülötted élőket, hogy örülj, szeress, hogy segíts.            

"Felemeled saját terheid és segítesz másoknak is, emelni, ami nehéz nekik. Néha egy szóval, megértő rátekintéssel, mosollyal, az együtt-sírással vagy örüléssel és van, hogy fizikailag is, vagy a pénzeddel." Kapunk erőt, hogy megtegyük ezeket! Van erőnk szembenézni a problémákkal, konfliktusokkal és arra is van, hogy megoldást keressünk rájuk.  Erőt, hogy gondolkodjunk, szóljunk és hallgassunk, ha kell. Ezt az erőt, Krisztus által kapjuk meg!

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Filippi 4:13

Talán azt kérdezed, hogy hogyan kapcsolódik ez hozzám!?                      

Nos, nem is érteném a fentebb leírtakat, ha nem léptem volna túl az Úr kifogyhatatlan erejével, életem egyik nehéz időszakán. Nem volt még részem megtapasztalni, a teherhordozás ilyen mértékű szintjét. Késznek lenni a folyamatos bátorításra, örömet, erőt és vigasztalást csempészni megannyi szóba, amely visszaadhatja egy végső stádiumú daganatos személy életkedvét, lelki erejét, hitét az Úrban és reménységét a jövőre nézve, egy óriási feladat, amit az ember egymaga egyszerűen képtelen véghezvinni. Nem is voltam rá képes... . Voltak helyzetek és pillanatok, amikor a szívem már nem bírta, összeroskadt a terhek és a szomorúság miatt. Vádolt és hazugsággal próbálkozott az ellenség. Ám ekkor jött az Úr, az Ő szabadító erejével, hogy levegye rólam, amit nem is kellett volna hordanom. Eljött, hogy megmentse szívem s, hogy újra örömmel töltse el azt!

"Amikor kiáltottam, meghallgattál, bátorítottál engem, lelkemben erő támadt!" Zsoltárok 138:3

Mára már látom, hogy ezek útján akart legyengíteni, elcsüggeszteni és bezárni az ellenség, egy olyan dobozba, ahova nem szűrődik be az Úr világossága; ahol azt hitte megfeledkezem a Megváltómról és majd elfordulok Tőle, azonban e helyett, Isten kiragadott a mélyből és tágas térre vitt ki engem. Egy olyan helyre, ahol jólét és felvirágzás vár! Ő, a soha meg nem gyengülő Vigasztalónk!

"Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat és megismered a háborúságokban lelkemet; És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat."  Zsoltárok 31:8-9

Áldás Rád!

Vigh Vivien
_________________________________________________________________________

A Karácsony és ami mögötte van,

,,Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt.” Dániel 7:25

Engem ért a megtiszteltetés, hogy az ünnepekkel kapcsolatosan írjak, megpróbálom egy újfajta megközelítéssel bemutatni ezt az ünnepet.

Szerintem a Karácsony illúzió, blöff, látványos, de annál felszínesebb esemény, amely minden egyes évvel egyre jobban felkapottabb lesz, és hatalmas „láz” uralkodik el ilyenkor az embereken, és ilyenkor mindenki úgy tesz ahogy általában nem szokott (ezzel feltétlen nincs baj).

Pár hete megkérdezték tőlem, hogy ünneplem-e a Karácsonyt (a kérdező tudta, hogy keresztény vagyok), állítunk-e fát, megajándékozzuk egymást stb. Erre azt tudtam válaszolni, hogy gyermekkoromban igen, pár éve már nem, mert nem érezzük szükségét a családban, bár ajándékozás még van valamilyen formában. Inkább nagyobb közösségi életben van jelen a Karácsony nálam. Arra volt kíváncsi, hogy mi keresztények, ünneplünk-e, én azt mondtam embere válogatja. Azt meg tudtuk beszélni, hogy megajándékozni egymást, szeretni mindennap lehet, illetve kell, nincs ez eseményhez, naphoz kötve.

Szerintem a Karácsony azért nem keresztény ünnep (amellett hogy a Bibliában nem szerepel) mert a világ diktálja és generálja.

Hadd mondjak egy példát: éveken át néztem az úgynevezett tehetség-kutató műsorokat és akaratlanul megváltoztatták az értékrendemet negatívan. Felületessé tettek, az volt a nyerő, a befutó, a szimpatikus, aki szép volt, jó megjelenésű és kezdtem e szerint gondolkozni, kevésbé szeretni azt, aki nem olyan külsővel rendelkezett. Arról nem is beszélve, hogy milyen lenge ruhákban engedik ki a versenyző hölgyeket.

A lényeg: megy az agymosás a világban a média által, ennek kell lenned, ezt kell megvenned, neked is bezsongva kell lenned bizonyos időszakokban, mert különben egy senki vagy. Amikor próbáltam idomulni a világhoz előbb az orrfacsaró bűzét vettem magamra, aztán megfertőzött a semmit mondásba burkolt hamis illúziók hite, hogy végül önmagam fontoskodó vátesztudatába fulladjak bele, és váljak előbb paródiává, majd otromba keléssé a foszladozó holttesten, de hála legyen Jézus Krisztusnak, hogy nem kellett így maradnom!

Szerintem itt is az a cél, hogy legyünk felületesek, várjuk a Mikulást, öltözzünk rénszarvasos pulcsiba, dekoráljuk ki a fenyőfát, mindent csináljunk, csak felejtsük el Jézust!

Még mielőtt gondolnád, a Karácsony nem biztos, hogy Krisztus születési dátuma, ez a Bibliából egyértelműen nem derül ki, de megad egyéb olyan adatokat, amelyekkel kutatva ki lehet deríteni. Egyrészt, másrészt az ünnepelt felnőtt embert nem illik lekiskorúzni, márpedig a világ „kis Jézuskát” emleget, holott tudjuk, hogy ő felnőtt, és Jézus Krisztus kvintesszenciája, a teremtés lényege, az Ő remekműve a Golgotai kereszthalála és feltámadása!

Egyáltalán nem ítélek el senkit, mert ünnepel, nem is ezért íródott a poszt, én csak a világ befolyását akartam bemutatni ez által, ahogy a kezdő igében is szerepel, minden eszközt megpróbál a Sátán hogy az életünket, felszínessé, kiüresedetté és üressé tegye, amiben néha vannak fellángolások (ünnepi eksztázisok). Mert talán ez a legjobb a látszat fenntartására, valahogy el kell hitetni az emberekkel, hogy boldog életük van, de az az igazság, hogy ez Isten nélkül nincs így.

Az ünnepekkel nincs gond, kell, hogy az ember fáradságos munkája után megpihenjen, a család együtt legyen, a kapcsolatokat ápoljuk, ha neked erről szól a Karácsony azt szerintem jól teszed, a Bibliában is ezért voltak az ünnepek valamint az Istennek való hálaadásért.

Az ÚR áldjon kedves olvasó!

Nagy Dávid

________________________________________________________________________

A reménység nem szégyenít meg

„Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, a békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, a reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”    Róma 5:3-5

Tilos elveszítened a reményedet, mert akkor oda a hited!!

Ugyanis: „ A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

Így aztán jöhet bármilyen nehézség, kihívás vagy küzdelem, azokat el kell tűrni. Nem véletlenül történnek! Igen, a „De miért van ez? Miért történik?” kérdéseidre van válasz. Lehet, hogy nem egy-két nap múlva tudod meg, de van válasz Istennél minden kérdésedre!

Van az úgy, hogy anya meg apa megmondja, hogy mosogass fel, vagy sepregess ki. Erre a gyermek megkérdezi: „Jó, de miért kell? Vagy miért pont én?” És a szülő azt feleli: „Mert azt mondtam” vagy „Mert most Neked kell.” Olyankor nincs kibúvó, meg kell csinálni és el kell tűrnöd, hogy ez most a Te feladatod.

Olykor háborgunk, és mérgelődünk, mert nem akarjuk azt a terhet. De ahogy telik az idő, van, hogy elég néhány perc, máskor napok vagy hónapok telnek el, de végül ezek a feladatok újabb reményeket ébresztenek bennünk. Például: Biztos akar vele anya, meg apa valamit. Ők is így kezdték, először megtanulták, majd gyakoroltak és végül az életük egy másik részén a tapasztaltakat kamatoztatták. És valóban!

Ha a nevelkedésünket tekintjük, sok háborúnk volt a házimunka, tanulás vagy egyszerűen a szabad vagy nem szabad megtenni dolgok miatt. Amiket először dúlva-fúlva csináltuk meg, morgolódva tűrtünk el a szüleinktől, tanárainktól, néha még a baráti társaságtól is, azok az évek múlásával már értelmet nyertek és rájöttünk, hogy amit régen megtanultunk, azt most használhatjuk és meglátjuk a célját. Így a későbbiekben már nem mérgelődünk, hanem nyugodtan tesszük meg. Abban reménykedve, hogy ezt is okkal kell „elszenvednünk”, eltűrnünk, megcsinálnunk vagy éppen nem csinálnunk. És végül, bár lehet, hogy osztálytársak, barátok cikis dolognak tartották, amit csináltam, de reménykedtem abban, hogy anyáék tudják, hogy mi a jó nekem és végül nem szégyenültem meg előttük.

Így van ez minden harcunkkal az életben. Minden fájdalom, veszteség vagy küzdelem során. Kénytelenek vagyunk néha tűrni és elviselni, éppenséggel „elszenvedni”. És a háborúnk minden csatája közelebb visz minket a reményhez, mely nem szégyenít meg, ha Istennek szerelme van a mi szívünkben! J Ugyanis akkor mindig valami jót kapsz a reményed jutalmaként.

Isten mindig a legjobbat tervezi számunkra. Higgy vakon Benne!

"Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak."Róma 8:28

Bordás Krisztina

 

Idejében szólni…

„Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” Példabeszédek 25, 11

Kezdetben érdeklődve és kis fenntartásokkal olvastam ezt az Igeszakaszt, mert azt éreztem, hogy ez a kép túl szép, kicsit talán giccses is. Nem elég, hogy aranyalma, de még ezüst tálcán is szolgálják fel.

Ha egyszerű költő írta volna, akkor nem kellene elidőznünk ezen, legyinthetnénk, hogy csak a költői szabadság műve. De mikor az élő Isten ihlet ilyen sorokat, akkor sejthetjük, hogy érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért olyan értékes valami, amit helyén, tehát éppen időben mondanak ki – nem túl korán és nem is későn. Erre talán legjobb példával az emberi kapcsolataink szolgálnak.

Bármelyik kötelékről legyen szó az életünkben, azt elég helyről halljuk és talán meg is tanultuk már, hogy az őszinte, nyílt és akadálymentes kommunikáció nélkülözhetetlen az egészséges működéshez, mégha néha nehéz is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy meggondolás nélkül bárkinek a fejéhez vághatunk bármit, amikor csak jólesik.

A szavainkban erő van a felépítésre, de ugyanez az erő össze is dönthet valaki mást, ha nem a megfelelő hangnemben és időben hangzik el. Nem elég, hogy amit a másik elé tárunk, olyan tápláló és értékes legyen, mint az aranyalma, de az is fontos, hogy milyen formában adjuk elő.

Isten közlését néha titokzatosnak találjuk, van, hogy azt érezzük, hogy szűkszavú vagy bizonyos életszakaszokban hallgatáson is kaphatjuk, amikor mi valami egész mást várnánk. Azonban, ha jobban meggondolom, Ő a Bölcsesség. A beszédünkben is arra kell törekednünk, hogy Hozzá hasonlókká alakuljunk. Ő nem árul el valamit hamarabb, mint azt tudnunk kellene. Nem akasztja a nyakunkba az elhívásunk súlyát, a leendő Párunk személyét sem fedi fel vagy nem árulja el előre, hol bukunk el legközelebb, míg nem vagyunk készen rá és ez így van jól.

Ezzel szemben, mi annyiszor szeretnénk a megmondó emberek lenni a testvéreink, szeretteink, barátaink életében. Akik előre tudják, hogy mit kellene tenni, mi az, ami helytelen a másik jellemében vagy hol kellene már tartani ennyi idős hívőként. Vagy szinte nyomást érzünk belül (és itt nem pont a Lélek késztetésére gondolok J), hogy kielemezzük utólag, hogy valaki miért beteg éppen, miért nem sikerült még munkát vagy párt találnia.

Ez a két kommunikációs forma merőben eltér egymástól, és én arra hívlak ma Titeket, hogy igyekezzünk a Példaképünkre hasonlítani ezen a területen is. Vizsgáljuk meg, hogy amit mondani szeretnénk a másiknak, az az Ő érdekében hangozna-e el vagy a saját megkönnyebbülésünkre? Hogy nincs-e túl korán ahhoz, hogy erről beszéljünk? Esetleg nincs-e már túl késő ahhoz, hogy ezt mi is felemlegessük, tudjuk-e még ezzel előrébb mozdítani a helyzetet vádlás és kárhoztatás nélkül?

Ha ezek fényében a mondanivalónk megállja a helyét, akkor biztos vagyok benne, hogy tápláló aranyalma lesz, építő ezüsttányéron.

Varga-Béres Mónika
______________________________________________________________________________

Isten ígéretei

Kedves Testvér!

Minden nap szembesülünk megpróbáltatásokkal. Ahhoz hogy ezeket a próbákat ki tudjuk állni, szükségünk van némi támaszra, némi támaszra Istentől!
Olykor a környezetünk nem nyújtja a legjobb támaszt arra, hogy nekünk, keresztényeknek szimpatikus legyen.
Sok olyan dolog, mint a káromlás és a megromlott világ látványa már-már feldühíti az embert.
Az, hogy Te visszafogd magad egy adott szituációban és ne legyél dühös másra, tudj hamarabb megbocsátani, mint más, ne vegyél fel világi szokásokat, mondj nemet a világi dolgokra, a használati cikkekre, a bulizás helyett inkább a legjobb barátoddal, Jézus Krisztussal töltsd az időd! Mondhatod, hogy nehéz! De hidd el, megéri közeledni Jézus felé, megismerni Őt és szabad-örök életet élni!
Bízz Jézus Krisztusban, Ő mindig veled lesz bárhol is jársz! Ő lát téged és megvigasztal!
Támaszkodj Jézusra, mert Ő a legnagyobb szikla, a legbiztonságosabb vár! Az örök élet útja, mert Ő a világ világossága!

Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” János 8:12

Bátorítások és ígéretek!

„A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által.” Róma 15:13

Az egyik nap a nagypapám megkérdezte a bátyámat:
„Tibikém, szerinted milyen embernek van reménye?”
Tibi azt válaszolta: Az Istent hívő embernek!
Ez nekem nagyon sokat jelentett abban a pillanatban!

Minden nap lefekszünk abban reménykedve, hogy reggel felkelünk, napról-napra úgy élünk, hogy bízunk Istenben, hogy megsegít bennünket! Ezért nagyon hálásnak kell lenni! Hálásnak kell lenni azért, hogy tudunk bízni és reménykedni Istenben és az Ő oltalmában!

„Minden nap veletek leszek az világ végezetéig!” Máté 28:20

Vegyétek fel Isten fegyverzetét és harcoljatok bátran a próbákban!
„Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.” Efézus 6:13-17

Isten fegyverzete:
Igazságosság öve
Igazság mellvasa
Békesség saruja
Hit pajzsa
Üdvösség sisakja
Lélek kardja

Legyetek áldottak!
Bordás Barnabás
____________________________________________________________________________________

Próbálj meg engem!

Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse." Jakab 1,2-3

Drága jó Jakabunk szavai első hallásra érthetetlennek tűnhetnek. Miért is kellene örülni annak, ha nehézségeink vannak, miért örüljünk annak, ha elvesztünk valamit vagy netán valakit, ami nagyon fontos nekünk, vagy anyagi helyzetünk vészessé válik, esetleg egy kemény betegség vesz erőt rajtunk?

Jakab meg is adja a választ: állhatatosságot, tehát kitartást nyer hitünk, erősebb lesz, még inkább alakul Istenfüggőségünk. Valamint, ha nem érnek minket próbák, akkor nem is vagyunk igazából keresztények, mert nincs hitünk, amit meg lehetne próbálni.

Ezért is örülhetünk, mert ha próbáink vannak, akkor tudhatjuk, hogy az Úr valami nagyot készített számunkra, mélyebbre akar vinni a megismerésében, és tudtunkra adja, hogy bizony a fiai vagyunk, ne kényelmesedjünk el, tanítani akar valamire. A hitbeli növekedésünk alapvető feltétele a próba.

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! Zsolt 139,23

Mondogathatom én, hogy anélkül is hiszek eléggé, hogy mindenféle próbákat kell kiállnom, de nem. Sajnos vagy nem sajnos, de emberi természetünk mindig a könnyebbik út felé húz, az Isten kénytelen ilyen eszközökhöz folyamodni, hogy megbizonyosodjon, mennyire vetettük belé a bizalmunkat. Csak egy próbában derül ki, hogy valójában kihez is fordulunk először, kit keresünk, mi a reakciónk az adott helyzetre. Nagyon jó visszacsatolás magunk felé és persze Isten felé is. A jó hozzáállás, ha a Zsoltárossal együtt mi is kérjük, hogy próbáljon meg minket az Úr.

Plusz milyen jó az ígéret, hogy nem hagy minket feljebb kísérteni, mint amit el tudunk viselni. (ld. 1Kor 10, 13). Ez máris egy ígéret arra, hogy képesek vagyunk elviselni a ránk nehezedő nyomást. Nem az érzéseinkre kell támaszkodnunk, hanem Istenre. Bár úgy tűnik, levette rólunk tekintetét, de valójában ilyet soha nem tesz, mindig figyel ránk, várja, hogy megszólítsuk, és Ő megmutathassa magát. Tudja, hogy ha kiálljuk a próbát, az Ő neve dicsőséget szerez. Egy-egy kiállt próba ütőkártya a kezünkben és Isten kezében is a Sátán ellen. Mikor Isten előtt vádol minket, Isten megmutatja, hogy az én gyermekem kiállta a próbákat, nincs hatalma felette.

A ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre.  1Pét 1,6

Ahhoz, hogy az élet koronáját elnyerjük, megpróbált hitünknek kell lennie. Nem saját érzéseinken alapuló, a valóságban semmit nem érő hitnek, hanem Isten által elfogadott, győztes hitnek. Egy győztes próba után nagyon könnyen elbízza magát az ember, a büszkeség könnyen erőt vesz rajtunk, amikor mondjuk egy korábbi bűnt sokáig nem követünk el újra. Ilyenkor jön Isten, és letöri a szarvunk, szinte biztos, hogy elbukunk benne. Megmutatja, hogy a saját erőnk semmi, megmutatja, hogy kegyelem nélkül, Krisztus áldozata nélkül nem érünk semmit. Ugyanolyan bűnösek vagyunk, csak a kegyelem az, ami által szentek vagyunk Isten szemei előtt.

Ahogyan egy vasárnap Márk elmondta a gyülekezetünkben, cselekedetekkel nem pótolhatjuk ki Isten munkáját, az már tökéletes, ahhoz nem lehet hozzátenni. Nem mi leszünk jobbak, hanem a kegyelemből tapasztalunk meg többet, jobban megértjük, mit tett értünk Isten Krisztuson keresztül. Így növekszik a hitünk, próbáról-próbára.

Ez legyen a célunk, más ne számítson, csak hogy Urunk megláthassuk, elmondhassa rólunk, hogy ki vagyunk próbálva, büszke lehessen ránk.

Varga Róbert

Hálaadás

A hálaadás olyan dolog, amit nem lehet időszakokra, bontani. A hálaadás az nem egy dolog amit, időnként csinálni, kell, mert az Úr azt várja, hogy hálásak legyünk. A hálaadás az, amiben élnünk kell, az hogy bármi jön, nem elégedetlenkedünk, hanem hálát tudunk adni, azért hogy az van ami, vagy az történt, ami történt.

Sokan félre értik azt, hogy mindenért hálát kell adnunk! Többször is előfordult már velem, hogy amikor előkerült a téma, hogy „mindenért” hálát kell adni, akkor megkérdezték, hogy hogyan adhatnánk hálát, a rossz dolgokért?! Nos, ez bennem is nagyon sokáig bennem volt, de miután sok olyan dolog történt, amiből hatalmas problémák, esetleg halál is lehetett volna, és mégis „kevéssel” úsztam meg, az volt az első, hogy megköszöntem Istennek, hogy nem történt nagyobb baj.

Tehát az, hogy mindent meg kell köszönni nem arra vonatkozik, hogy a rosszat kell megköszönni, amit kaptunk, vagy ami történt, hanem hogy nem lett még rosszabb a helyzet! Nyilván mindenkinek életének része a hálaadás, mivel az ige is írja, hogy hálaadással tárjátok fel kéréseiteket. Ha ezt a logikát követem, akkor minden imát hálaadással kezdünk ELVILEG. Pontosan ezért sokan úgy gondolják, hogy felesleges külön hálaadó istentiszteletet, vagy napot tartani. De ha ezt a logikát követjük, akkor gyülekezetbe se kell járni, mert otthon is tudjuk az Urat dicsérni, és tudunk imádkozni és bibliát olvasni is.

A hálaadó napok és ünnepek arra kellenek, hogy az emberek, a gyülekezetek együtt adjanak hálát, együtt emlékezzenek meg, az addig eltelt időről és az ígéretek beteljesüléséről. Ezek a hálaadó napok legalább olyan fontosak, mint az, hogy vasárnaponként elmenjünk a gyülekezetbe. Fontos, hogy ne csak azért adjunk hálát, aminek örülünk, hanem azért is amiket megkaphatunk, ha Istenre figyelünk. Sokszor kell emlékeznünk olyan dolgokra, amikért hálásnak kéne lennünk, de lehet, hogy már el is felejtkeztünk róla.

A hálaadó istentiszteleteken álltalába eszünkbe juttatja az Úr, hogy mennyire hálásak lehetünk, azért amink van. De ezek a hálaadó napok, ünnepek, nem pótolják a mindennapi, hálaadást, ezért arra szeretnélek én is kérni benneteket, hogy Hálaadással tárjátok fel kéréseiteket!

ifj. Bordás Tibor

Kegyelem

Mielőtt belekezdenék írásomba, leszögezném, hogy tisztában vagyok vele, hogy a kegyelmet sok helyen félreértik. Lehet, hogy azt mondod, ismered a kegyelem tanításokat és a legalapabb dolognak tartod, amit ismernie kell egy kereszténynek. Valójában csak töredékét ismerjük az Istentől felkínált kegyelemnek, habár benne mozgunk és élünk, mégis nagyon sokszor és sokan berögzülten és vallásosan gondolkozunk és cselekszünk. Nem a szeretet által működő hit mozgat minket.

Rendben, akkor tehát azt akarom mondani, hogy kegyelem alatt bármit megtehetünk: dorbézoljunk, folytathatjuk tovább a test szerint való életet, élhetünk a bűneinkben, hiszen ha hitre jutottunk az üdvösségünket nem veszíthetjük el?!

Figyelj, nézzük meg mit mond erről az Írás: Az üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet látunk, az nem reménység /Róma 8:24/.

Az a célom az írásommal, hogy a kegyelemről szóló beszéd még inkább állhatatos hitet ébresszen benned. Ebben a hitben futunk, ez a hit nem csak beszél, hanem állandóan mozog és cselekszik. A hitben való futás egy maratoni futáshoz hasonló. Szeretném, ha nem úgy tekintenél erre a futásra, hogy Isten kegyetlen és mindent a saját erődtől vár.

Szeretném, ha a futáshoz az erőt és a motivációt abból merítenéd, ami a kereszten és a feltámadásban történt. Ha a valláshoz tértél meg, valószínűleg nem tudod milyen kegyelemben futni. Ha elfáradtál, emlékezzél meg hogyan hívott ki a mocsokból az Úr. Aki pedig úgy gondolja, hogy a kegyelem azt jelenti, hogy cselekedhetjük tovább a bűnt, hisz minden bűnünk meg van már bocsátva előre; az ilyen ember nem találkozott még a kegyelemmel, nem is bánta meg a bűnét és nem jutott még valódi hitre.

Ezekről mondja Júdás a levelében: Belopózkodott ugyanis közénk néhány olyan ember, akik eleve ki voltak írva az ilyen ítéletre, istentelenek, kik Istenünk kegyelmét kicsapongásra váltják át (Károli: bujálkodásra fordítják), és a mi egyedüli Parancsolónkat és Urunkat, a Krisztus Jézust megtagadják /Júdás 1:4/.

Ellenben az igaz hívő, ha a kegyelemről hall, új felismerésre tér, ami a bűnei elhagyására és Krisztus-központú életre készteti.

Szükségesnek éreztem leírni a fenti sorokat, hogy úgy tudjak írni a kegyelemről, ahogyan én megtapasztaltam. Remélem az írásommal sikerül felnyitnom a szemed az Istentől felkínált kegyelemről, Jézus Krisztusról.

Merthogy a kegyelem Őbenne testesül meg. Mert ezek a kezek, amelyek a szíved ajtaján kopognak, át vannak szúrva. Ő veled akar vacsorálni és megmutatni mit tett érted. A kegyelem azt jelenti, hogy az Atya a Fia igazságát neked tulajdonítja, a te bűneidet és a bűneidért megérdemelt büntetést pedig elvette tőled a Fiú és önmagára vette. A kegyelmet, és ami benne foglaltatik, nem lehet tettekkel kiérdemelni (saját érdemből), mert akkor nem Krisztustól lenne az üdvösségünk, hanem a mi erőnkből. Ekkor lehetne mivel dicsekedni, de a dicsekvés kizáratatott. Csak is hit által nyerhető el az üdvösség.

Ha azt gondolod jó úton vagy, mert megtartod Jézus szavait, próbálsz a Biblia szerint élni, minden vasárnap ott vagy a gyülekezetben és szolgálsz, jól teszed. De ha azt gondolod azért vagy igazságos, mert ezeket cselekszed, rosszul gondolod.

Istent nem lehet megvesztegetni és azt mondani neki: Nézd én mindent megtettem, igazíts hát meg! Nem fogja semmibe nézni a bűnös dolgainkat cserébe, azzal hogy jó tettekkel kijavíthatjuk. Ez a mohamedán vagy katolikus gondolkozás. El kell jutni arra a pontra, amikor a saját magadba vetett hitet megtagadod (ez az amikor Jézus azt mondja: tagadjátok meg magatok) és minden hitedet Jézus Krisztusba veted, szó szerint eldobod az életet magadtól és Jézushoz dobod oda. Hadd mutassam be azzal, ahogy ez velem történt meg:

Ha találkozol Isten kegyelmével, ráismersz arra, pontosabban a Szent Szellem felfedi előtted, hogy minden tetteddel, szándékoddal és gondolatoddal kivívtad Isten mindent elsöprő haragját és felismered, hogy lehetetlen bármiféle tettel is elkerülni az Isten haragját, amelyet kiérdemeltél. Ugyanakkor a Szent Szellem bemutatja neked Jézus Krisztust, az Istennek a Fiát, aki az Atya haragja és teközéd állt be. Ebben megmutatkozott az Atya igazsága és szeretete. Igazsága, mert a bűn nem maradhat büntetés nélkül, és az Igaz Bíró bosszút állt ezért.

Szeretete, ugyanis az Atya a Fiát mindennél jobban szerette, Krisztus egész életében gyönyörködött. Az Ő arca csak a Fiára mosolygott és csakis benne lelte kedvét.

És értem, mint utolsó hazug és képmutató, értem, aki csak azt érdemeltem volna, hogy eltöröljön az élők sorából és a nevemet is kitörölje, énértem az Ő szeretett Fiáról, akit mindenkinél jobban szeretett, levette az arcát és nem tekintett Rá. A Fiú látta, hogy az Atya levette őróla a csak benne gyönyörködő és mosolygó tekintetét, majd látta, hogy az Atya összes izzó haragja őrá súlyt le. Az Atya nem minket büntetett meg, nem minket, akikben soha nem lelte az örömét, hanem arra sújtott le, aki a legdrágább volt Neki.

De miért vette le az Atya a tekintetét az Ő szeretett Fiáról? Érted és értem tette, akik önző módon csak magunknak éltünk, bosszantva Őt a bálványimádó életünkkel. Nem a semmiért tette, azért tette, hogy újra kapcsolatban legyünk vele. Mivel érdemeltem meg, hogy az Atya a Tökéletest sújtja az én ítéletemmel, és a Tökéletes miért vállalta ezt önként? Azért, mert szeret téged, szeretett már akkor, amikor bűnös voltál, és ezt nem szóban, hanem tettekben mutatta meg az egy igaz élő Isten: az Atya abban, hogy az Ő legféltettebb kincsére, a Fiára sújtott le az ítélettel, a Fiú abban, hogy önként ment fel a keresztre és vállalta, hogy bűnné lesz érted.

Amikor találkozol ezzel a szeretettel, ráismersz arra, hogy neked szükséged van erre a Szeretetre és nem tudnál Ő nélküle élni. Szívvel hiszed, hogy Krisztus az ítéleted önmagára vette, ezért a bűneid meg lettek bocsátva; és elhiszed, hogy Ő feltámadt és ebben a feltámadásban igazultál meg. Ezután Isten nem bűnösként tekint rád, hanem úgy, mint a Fiára: igaznak fogad el téged és gyönyörködik benned, ugyanis a Fiú igazságát látja benned.

És már nem az motivál téged, hogy mindenben meg kell felelni Istennek, hanem Isten tett téged igazzá cselekedetektől függetlenül, azért mert hiszel az Ő ígéretében, az Ő Igéjében, aki nem más, mint Isten egyszülött Fia, az Úr Jézus Krisztus.

Tudod, amikor ez a szeretet, Krisztus él benned, nem azért cselekszel jót, és nem azért mész a gyülekezetbe, nem ezért mész el egy ifi órára, mert egy külső megfelelésnek akarsz megfelelni, hanem azért, mert ez a szeretet tölti be az életed, és Ő cselekszik rajtad keresztül. Ezután azért keresed a testvéreket, mert ismered ezt a szereteted és nem tudod magadban tartani, mert ez a szeretet szorongat téged. A kegyelemben megszűnt a régi életed es új életet kaptál, ebben az életben pedig hit által élsz Krisztusban. Azért hagyod el a függőségeid, azt, amiben eddig éltél: a testi örömszerzést, mert Krisztusban összehasonlíthatatlanul jobbat találtál!

Minek nekem az ezer éves Zsiguli, ha tűzpiros Ferrarival is járhatok?! Minek nekem az ideig-óráig tartó öröm, ha Krisztusban örök boldogságra leltem? Ezután megkérdezik tőled, ki tett téged boldoggá, mi a te szórakozásod? Az én szórakozásom és örömöm Jézus Krisztus. És ez a beszéd bolondság a világ számára, számomra viszont az ÉLET. Ez az újjászületés vagy felülről való születés. Minden, ami Krisztusé az a tiéd lett. A kegyelem nem ígér földi sikereket, földi kincseket, ellenben ahol gyűlölnek, ott szeretni tudsz, ahol nincs megbocsátás te megbocsátasz, ha tönkrement a házasságod Krisztus azt is visszaállítja, mert a kegyelemben nem téged nyomnak el, hanem te uralkodsz a Krisztusban a problémákon. És ha nem sikerül valami, amit meg szerettem volna tenni, nem aggodalmaskodok és vádolom Istent, hanem teljes bizonyosságom van, hogy Ő MELLETTEM van, a SZELLEME ÉL BENNEM. És ha nem is sikerült az, amibe belefogtam Ő akkor is velem van, ha elesek Ő akkor is mellettem áll, ha hűtlenné váltam Ő akkor is hű marad, mert magát meg nem tagadhatja.

Végezetül a Róma 8 második felével zárnám soraim. Figyelmesen olvasd el, minden egyes szavát gondold végig, hogy mit is üzen neked a Szent Szellem, engedd, hogy élővé és hatóvá tegye az ige betűit, hogy ne betű legyen többé, hanem a VALÓSÁG (igazság).

Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért. Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az [Isten] előzetes terve szerint [való kifejlődésre] hívattak el. Mert akiket eleve felismert, azokat a [többiektől] eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen. Akiket pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott, azokat igazságosakká tette, akiket igazságosakká tett, azokat mégis dicsőítette. Mit is fűzhetünk még ezekhez? Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem érettünk, mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna kegyelemből vele együtt mindent minekünk? Ki emelhet vádat Isten kiválasztottjai ellen? Isten, aki igazságosságot ad? Ki kárhoztat? A Felkent Jézus, aki meghalt, sőt aki feltámadott, aki Isten jobbján van, aki közben is jár érettünk? Ki szakíthat el minket a Felkent szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongatás, üldözés, ínség, mezítelenség, veszedelem vagy kard? Mint ahogy írva is van „Érted egész nap ölnek minket, annyiba vesznek, mint vágójuhokat." Ám mi mindezekben győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak, sem magasságban, sem mélységben [lakók], sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Felkent Jézusban [jutottunk]. /Róma 8:26-39/

 

Nagy Márk

 

„Az új év margójára”

„Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.” (Ézsaiás 43,19)
 
Az új tanév küszöbén állva, az új kihívásokon elmerengve, akaratlanul is elkalandoznak gondolataim az elmúlt hónapok élményei felé. Talán a dics-suliban kezdődött a változás, amikor az egyik esti alkalmon azt mondtam Istennek: én itt vagyok, átadok Neki mindent és szeretnék Belőle többet, kértem, hogy Ő vezessen, amerre akar. Isten komolyan vette a kérésemet és teljesen felforgatta az életem. Rá kellett ébrednem, hogy a félelem visszatartott attól, hogy azon a területen tanuljak tovább, amire Isten elhívott. Döntenem kellett, maradok a csónakban, puszta félelemből, vagy bátran kilépek az ismeretlen, hullámzó tengerre és hittel Istenre bízom magam. Az utóbbit választottam. Így hirtelen belecsöppentem egy teljesen új és szokatlan közegbe, semmi időm nem volt felkészülni arra, ami előttem áll. Egyszerűen rábíztam magam Istenre úgy, mint egy kisgyermek, aki őszinte hittel az édesapja kezébe adja a kezét és hagyja, hogy vezessék.
 
„Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!”(Róma 8,14-15)
 
Arra bátorítok mindenkit, hogy merje teljes hittel rábízni magát Isten Atyai kezének vezetésére. Ő csodás szeretetével fogja irányítani lépteinket azon az úton, amelyet nekünk szánt.
Ne féljünk ismeretlen területekre lépni! Hagyjuk, hogy Isten újat és többet adjon nekünk Önmagából. Ha odaszánjuk magunkat, Ő új ajtókat nyit előttünk a szolgálatban és életünk minden területén megújulást hoz.
 
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55,8-9)
 
Nekem le kellett tennem az emberi terveimet, az emberi gondolataimat ahhoz, hogy Isten terve valósuljon meg az életemben. Nem könnyű döntés alárendelni a saját akaratunkat Isten akaratának, az Ő útját választani a saját elképzeléseink helyett. Megértettem, hogy Isten semmire sem kényszerít, én döntöm el, hogy engedek-e a hívásának, hogy elindulok-e az Ő útján, hogy kilépek-e a csónakból.
 
Az elmúlt hetekben volt alkalmam átélni azt, hogy Isten mennyire csodálatosan és emberi értelmet felülhaladó bölcsességgel tud vezetni. Így az új év előtt állva azt tanácsolom, tegyünk le minden tervünket  Isten kezébe. Egy sikeres év kulcsa talán az, hogy vezethetővé válunk Isten számára, így járhatunk az Ő tökéletes akaratában.
 
Szemenyei Zsuzsanna
___________________________________________________________________________________

Imameghallgatások áradata

,, Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Ezzel a csodálatos bátorítással kezdeném bizonyságom. Óvodás korom óta gyógyszerész szeretnék lenni, igazi szerelem volt számomra ez a pálya. Az elmúlt tanévben éltem át azt az időszakot, amikor tehettem azért, hogy bekerüljek erre az egyetemi karra, és mesélni szeretnék erről a pár hónapról.
Az elején úgy gondoltam hallgatok a felettem lévő diákokra, és elkezdem időben a tanulást. A probléma ezzel az volt, hogy nem az isteni bölcsességgel vettem át a tananyagot, számítási feladatokat, hanem mikor mihez volt kedvem, a szerint. Ez ment fél éven keresztül. Januárban részt vettem a 21 napos böjtben, ahol mindig imádkoztam az előttem álló érettségiért és felvételiért. Rengeteg Igét kaptam az Úrtól, párat le is írok Nektek:

,,Amit az igaz remél, annak örülni fog.” Példabeszédek 10:28
,, Benne van minden erőm, Ő vezet győzelemre.” Zsoltárok 18:2
,, Nem erővel, nem hatalommal, hanem az Én Szellemem által.” Zakariás 4:6
,, Az Úr küld nekem segítséget, nem hagyja, hogy lábam elcsússzon, szüntelen virraszt fölöttem, nem alszik el.” Zsoltárok 121:2-3
.. Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik Őt, meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.” Zsoltárok 145:19
..Kezéből kapják a győzelmet.” Zsoltárok 144:10

De lelki-szellemi fejlődésem, löketem miatt vissza kell térjek kicsit a múlt nyárhoz, amikor is 7 éves imameghallgatás után kaptam egy olyan keresztény közösséget, Titeket,(Debrecen Belvárosi Ifi) akik közé beépülhetek, akikért minden időben hálás lehetek, segítettetek, támogattatok, mindenben, amiben tudtatok.

Augusztus végétől rendszeresen hallgattam tanítást -addig csak akkor, ha keresztmamám itthon volt-, melyekből rengeteget tanultam, épültem. A Derek Prince-s tanítások közül a Megvallásokban rejlő erő hatására mindennap megvallottam hittel az Úrtól kapott Igéket, félelem és aggodalom után pedig még erőteljesebben. Egyik Ige, melyet ekkor kaptam:

,, Miért szomorkodsz lelkem? Miért nyugtalankodsz Bennem? Bízz Istenben és várj Rá, mert még hálát adok Neki, hogy megszabadított engem!” Zsoltárok 42:5

Továbbá van egy nagyszerű dal, amiben azt éneklik, hogy ,,Ne higgy a félelemnek, mert az becsap és félrevezet, Nagyobb az, aki benned van, nagyobb mindennél, Van segítség a Mennyből...” és igaz!

De az ördög próbált visszahúzni osztálytársak által is, viszont eközben formált az Úr folyamatosan. Az osztályban elég kevés emberről mondhattam, hogy őszinte barátom, inkább ellenem voltak az utolsó éven, de persze kettőn áll vagy bukik, én is hibás vagyok. Azonban mivel közösségi ember vagyok, zavart, és gondoltam, hogy délután lehetnék többet pár diáktársammal. De rájöttem, hogy Isten sokkal többet ér nekem, mint az a pár ember, illetve az Ige is mondja, hogy ,,Mit ér, ha megnyered a világot, de a lelked kárba menne?” Máté 16:26

Így hagytam őket. Ilyenkor Isten, családom, barátaim és Dávid mindig mellettem voltak, ha nem volt elég hitem, bátorítottak.

Dáviddal kapcsolatban pedig mikor kisgyerek voltam imádkoztam, hogy hamar megtudjam, ki lesz a férjem, de érettségi előtt azt mondtam az Úrnak, hogy végzős koromban ne legyen senkim, hogy csak a tanulásra koncentrálhassak. Aztán beláttam, hogy Isten időzítése tökéletes, ahogy az Ige is mondja. Dávidban végig békességem volt, ezt egyfajta jelként fogtam fel, de mindenképp igét szerettem volna kapni rá, ezekkel is elárasztott az Úr. Viszont a távkapcsolat is egyfajta próba volt, főleg amikor 3 hónapig nem találkoztunk. Azonban Isten nem hagyta, hogy szétmenjünk.

Egyre közelebb érve az érettségihez az izgalom is nagyobb volt. A középszintűeket letudva kicsit fellélegezhettem, de az első emelt szintűnél a sátán bepróbálkozott, fél órán keresztül hányinger tört rám, igazi harc volt. Tudtam, hogy keresztmamám és Dávid böjtöl értem és óriási áldás vár rám, illetve minden pont számít, különösen az emelteké. Így megvallásokat tettem, imádkoztam, és elhagyott az ördög.

A kémia emelttől még inkább tartottam, de előtte lévő nap tudtam, hogy szellemileg is jobban fel kell készülnöm, így böjtöltem hát, ahogy január óta minden szombaton is, valamint este Dávid felhívott egy közös imára.

Kémia írásbeli közben teljes nyugalmam volt, még ettem is közben! Biológia szóbeli előtt azt kértem az Úrtól, hogy ne genetikát húzzak, mert azok a legnehezebbek, és hála Istennek (nem azt húztam (embertant és növénytant). Már csak a kémián múlott minden. Oda is olyan tanárokat rendelt ki Isten, akik segítőkészek, rendesek voltak. Tételem nagyon könnyű volt, annyira, hogy meg is néztem, véletlenül nem közép szint keveredett-e közé. Kémia szóbelin megadták a maximális pontot, pedig nem gyakori, sőt, ez Isten kegyelme volt, mivel volt benne 1-2 hiba. Viszont az emelt írásbelimet lehúzták, fellebbeztünk a tanárommal, ahol a 3-ból 1 pontot kaptam meg, de ezért is hálás vagyok.

Végül eljött a középszintű szóbelik ideje, amikor már fáradt voltam, de egyik kedvenc igém szerint ,,Mindenre van erőm az Úrban, aki engem megerősít.”   

Annyi tételt még nem hagytam egy napra, tehát az is csoda volt, hogy elolvastam. Olyanokat húztam ki, amelyekre emlékeztem, pedig már összemosódott a legtöbb. Az elnökünk szigorú volt, de a végén még is volt hozzám egy kedves mondata, amin meglepődtem.

Van egy ige, amit megéltem most is, de ide is leírható. Példabeszédek 16:7: ,,Ha az Úrnak tetszik, ahogy élsz, még az ellenségeidet is kibékíti veled.”
A pontszámító kalkulátor használata mindennapossá vált nálam, és megnyugodtam, hogy bőven elegendő pontom van, de amikor kihirdették a pontokat meglepődtem, hogy annyi volt, mint nekem. Látszik, hogy az Úr alázatban tart, és erre tanít a Példabeszédek 11:2-ben is:
,,A kevélységgel a megszégyenülés, az alázatossággal pedig a bölcsesség jár együtt.”

De itt még nincs vége, hiszen ezután jött az albérlet- és lakótárskeresés. Hihetetlenül megáldott az Úr, nem csak gyönyörű lakással, hanem a tulajdonosokkal is, akiknek most lesz másodéves a lányuk gyógyszerészetin. Rendkívül segítőkész, több hasznos tanáccsal is ellátott, sok kérdésemre válaszolt, és megmutatta a klinika környékét úgy, hogy még otthonról sütit is hozott nekem.
A lakótárskeresés sem volt egyszerű, de türelmem formálása után kaptam egy olyan lányt, akivel csoporttársak leszünk. Hiszem, hogy az Úr akarta, hogy idejöjjön, ne orvosira. Még nem is lakunk együtt, és suliba sem járunk, de már ő és egy szerencsi lány is nyitott az ifire, ami nagy öröm számomra, dicsőség Istennek!

Apukám is orvosnak készült, de belátta, jobb, hogy gyógyszerész lett. Hiszem, hogy egy kicsit miattam is történt ez így, hiszen nem mindenben vagyok kellőképpen határozott. Így egyike lehetek azon kivételeseknek, akik egészen pici koruk óta tudják, mi a céljuk. Végső célom azonban a Menny!

Remélem bátorító volt a bizonyságom, és ne feledjétek:

„Ő ad erőt a megfáradottaknak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülnek a legkülönbek. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sas, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40:29-31)
 

Braun Renáta
____________________________________________________________________________________________

Még hetvenhétszer is???
 
„Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? Még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”
Máté 18:21-22
 
Gyakran elgondolkodom azon, hogy egy-egy kérdésünk, gondolatunk, amit mi természetesnek ítélünk, hányszor csal mosolyt Jézus arcára… Keresztényként nap, mint nap azon dolgozunk, hogy egyre inkább hasonlatosakká váljunk Jézus Krisztushoz, mégis sokszor oly mértékig emberek vagyunk, hogy az Úr gondolatai egyes dolgokról igencsak magasan felülmúlják a mi elképzeléseinket.

Nézzük csak meg a fenti kis történetet Péterről. Péter a kedvencem a tanítványok közül. Ő volt az, aki bármilyen témával, elő mert állni a Mesternél… ő volt, aki elindult a vízen… és minden hibája ellenére Ő volt az, aki felismerte, hogy akit követnek, nem más, mint Krisztus, az Élő Isten Fia. Szóval ő a megbocsátás nehéz témáját is bátorkodott feltenni Jézusnak.  Péter nyilván sokat gondolkozhatott már a megbocsátásról, hisz még egy válaszlehetőséget is adott a Mesternek ezzel kapcsolatban: „-Még hétszer is?” Ebből a kérdésből kiérthető, Péter úgy érezte, hogy már ennyiszer igencsak nagylelkű dolog megbocsátani, és talán biztos is volt abban, hogy ezt Jézus sem kérné egy embertől. Micsoda megdöbbenés lehetett számára hallani Jézus válaszát: „még hetvenhétszer is.” Hűha! Ez megvalósíthatatlannak hangzik.
 
Péter bizonyára meglepődött, hogy a számára túlzásnak vélt hétszeri megbocsátás ilyen sokszorosára nő a Mester tanítása szerint. Péter elcsodálkozhatott a válaszon. Ma Te és én képzeljük magunkat Péter helyébe, amint sétálunk a Mester nyomdokaiban és fülünk hallatára mondja ezt: „még hetvenhétszer is.”!
A legtöbb ember úgy gondolja, csak akkor fogad el valaki szájából egy tanítást, ha az illető példát mutatott az adott dologban, vagyis hitelessé teszi azt, amit mond. Nos, Jézus igazán hitelessé tette mindezt. Próbáltam végiggondolni az elmúlt hónapban tett mulasztásaimat, bűneimet az Úr felé… lehetetlen összeszámolni, de sajnos biztosan több mint hetvenhét, és ez csak egy hónap az életemből. Olyan könnyedén jön a szánkra, hogy „Bocsáss meg Uram!”, mert tudjuk jól, hogy a megbocsátás működik. Dicsőség legyen Neki ezért! De működik-e a megbocsátás a mi részünkről is?

„Ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, megbocsát néktek is Mennyei Atyátok.” Máté 6,14. „Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.”  Máté 7:2 
Jézus igazságos. Semmi mást nem vár a bocsánatáért cserébe, mint bűnbánatot és azt, hogy te is megbocsáss embertársaidnak. Ezt ötvenszer elmondott „Mi Atyánk” imádság, vagy temérdek adakozás sem váltja ki. 
Vajon kinek fontos a megbocsátás? Neked, vagy annak, aki megbántott? Nyilván jól fog esni az embertársadnak, ha már nem haragszol rá, azonban mégsem ez a jelentősebb. A valódi lényeg, hogy a te szívedben felszabadul rengeteg hely arra, hogy Jézus megtöltse azt szeretettel és örömmel. A megbocsátás lépése nem könnyű, de hasonlatos ahhoz, amikor Péter a vízre lépett, és Jézust figyelte.  Amíg Jézus vezet téged ebben a folyamatban, addig sikeresen véghez tudod vinni. Ő elkészíti a szíved talaját arra, hogy gyökerestől kihúzhasd a harag, bosszú szülte gazokat onnan. 
Felmerülhet a kérdés: „Azzal, hogy megbocsátok, elismerem azt, hogy nem volt helytelen, amit velem tettek?” – Ez nem feltétlenül igaz. A megbocsátással azt ismerjük el, hogy a gonosz felhasználva embertársunkat munkálkodott az adott dologban, de nem adunk sikert neki azzal, hogy sebekkel megmérgezze az életünket. Vagy éppen a megbocsájtással elismerhetjük azt, hogy tudunk adni új esélyt egy esendő embertársunknak, ahogyan mi is számtalan esélyt kaptunk. Az ördög azon munkálkodik, hogy megfosszon az örömödtől, a szabadságodtól. A harag az egyik közkedvelt kötele, amivel hosszú évekig képes megkötözni valakit. 

Személy szerint én azt tapasztaltam meg, hogy a legegyszerűbb már a csirájában elfojtani a megbántottság érzését. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy úgy kell tennünk, mintha semmi sem történt volna – sőt, sok esetben nagyon szükséges, hogy megbeszéljük a helyzetet -  de ne engedjünk akkora teret a megbántottság szülte haragnak, hogy az túl nagy helyet vegyen el a szívünkből. Hogyan lehetséges ez? Nem egyszer megéltem már, hogy a szavak gonosz nyilait felfogta egy pajzs, amely előttem volt, és nem engedte, hogy a nyilak a szívemig hatoljanak. Nos, Jézustól kaphatjuk ezt a pajzsot (a Hit pajzsát). Használjuk minden nap!
Pintér Bélának erre is van egy nagyszerű éneke: „Homokba kell írni a szót, ami annyira fájt, hagyni kell, hadd vigye a szél. Homokba írni a bűnt, amivel megbántott más, mielőtt megjegyezhetnéd.”

Nagy Róbertné Dózsa Anita

Egyedi küldetésed

ApCsel:20,24b: „Elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.”

Tudom, talán ma már „elhasznált szlogenné” vált az, hogy: „Isten minden ember számára egyedi elhívást, szolgálatot adott!” Két féle keresztény ember létezik szerintem. Az egyik, aki keresi a helyét, szolgálatát. A másik, aki tudja mi az elhívása és már kezd kiégni benne. Egyre kevesebbet beszélünk arról, hogy szolgálatunk az eklézsiában nem csak egy szűk területre korlátozódik. Amikor Isten szól tudnunk, kell változtatni. Láttam szolgálókat, akik hajszolták magukat egy adott munkában, és nem láttak eredményt. Vádolták a gyülekezetet, az embereket, magát Istent, de egyetlen egyszer sem jöttek rá, hogy talán az Úr akarata az, hogy máshol akár teljesen más szolgálatot kell, végezzenek. Az egyedi küldetés nem azt jelenti, hogy életed végéig egy dolgot kell csinálnod. Azt sem, hogy egy adott helyet kell, betölts. Az egyedi küldetésed azt jelenti, hogy azt csinálod, amit Isten mond neked abban az adott pillanatban, akkor és ott. Jézus nem akarja, hogy belefásulj a munkába. Azt sem akarja, hogy tehetségeidnek csak egy részét használd. Ő szeretné, hogy kreatív légy és merj változtatni.

Ebben a történetben Pál apostol Efézusban végzi szolgálatát. A gyülit építi lélekben és fizikálisan is. Tanítja az embereket, evangelizál, gyülekezeti házat épít, házi csoportokat hoz létre…stb. Végül eljön az életében az a pont, amikor befejezi munkáját és tovább kell lépnie. A Lélektől vezetve új területre, mely új lehetőségeket tár elé. Nem tudja mi vár rá, talán fájdalom, könny és szenvedés. Azonban tudja, Isten vele van és az Ő egyedi küldetése az, hogy Isten munkáját végezze. Nézd a felsorolást. Pál „nagy” elhívása a misszió volt. Mindemellett dolgozott, tanított, gyülekezeti épületet épített, lelki gondozott. Látod? Az elhívásod nem csak egy területet fed le. Krisztus azt akarja, hogy több és több területen légy kipróbálva, melyekben mindenhol egyedi küldetésed van. Lehet, hogy most abban a helyzetben vagy, hogy nem találod a helyed. Tudd meg, hogy végtelen lehetőséged van a gyülekezeten belül akár kívül. Annyi feladat vár Rád! Az mondta Jézus, ami ma is igaz. „Az aratni való sok, a munkás kevés…” Pálnak egy nagy kulcs volt a kezében, mégpedig az, hogy engedte, hogy vezesse Őt Isten a Szentlélek által. Kérdésem feléd. Te engeded, hogy a Lélek vezessen? Ha nem akkor itt az alkalmas idő a változtatásra! Ma lehet az a feladatod, hogy imádkozz valakiért. Lehet, hogy az, hogy imára buzdítsd a testvéreidet. Vagy az ifiben elmondj egy bizonyságot, vagy énekelj, zenélj, elmosogass, tanácsolj, vezess. Látod már? Végtelenül sok feladat? Nagyon sok egyedi küldetés, ami csak a Tiéd senki másé! Ne várj mindig Istentől nagy dolgokat! Nagy elhívást, látványos szolgálatot, egyetlen egy területet. Lehet most a kiégés szélén állsz! Merj váltani! Lásd meg, hogy vége van és be kell fejezned a munkádat! Vagy lehet, át kell adni másnak! Pál látta, hogy ideje váltani, és képes volt a feladatokat átadni. Isten vezetése itt kezdődik el, amikor nem a feladat a fontos, hanem maga a feladat adója! És hidd el nála nincs olyan, hogy ne tudna munkát adni Neked! Egyedi küldetésed, nem attól lesz egyedi, hogy senki nem csinálta még azt rajtad kívül! Attól lesz egyedi, hogy TE csinálod! Ezt sosem szabad elfelejtened! Merd kérni a Lélek vezetését! Merj kicsiben gondolkodni! Merj váltani, ha itt az idő! Merd átadni feladataid!

Nagy Róbert

___________________________________________________________________

A lehető legjobban éled az életed?

Efézus 5:15-17: Meglássátok annak okáért, hogy mi módon okkal járjatok, nem, mint bolondok, hanem mint bölcsek: Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Annak okáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.

A teljesség igénye nélkül mindkét (Károli Biblia, Károli Biblia új fordítás) fordítással készültem nektek ebből az ige szakaszból!

Amint elolvastam ezt az ige részt, egyből a múlthét pénteki ifióra jutott eszembe. Milyen véletlen, talán mondhatnám rá, de nem mondom, sőt azt mondom az Úr akarata! Jól vigyázzunk tehát hogyan élünk, ne esztelenül, hanem bölcsen!

Felteheted magadnak a kérdést, vajon jól teszem, amit teszek, jól „élem” az életem? Huuuu! Három válasz merült fel bennem, de akár bennetek is felmerülhet ugyanez:

-          Igen!!! járok gyülibe,ifire,adakozok, segítek másoknak, nem beszélek csúnyán, oda figyelek másokra  egyszerűen jól érzem magam és még sorolhatnám……

-          Szerintem jól élem az életem, itt jön be az érzelem, a saját ego, vagy úgy is mondhatnám a magunk álltatása, becsapása.(NE TEDD, KÉRLEK)

-          A harmadik, pedig amit én személy szerint látok, hogy igen, magamba nézek, komolyan mélyen belenézek a belsőmben, és azt mondom, igen Uram sokkal, de sokkal többet tehetnék érted, minden területen, a családomba, ifjúságomba, gyülekezetembe, iskolába, a munkahelyemen, a csendességembe. Egyszerűen akkora szabadságot adott nekünk Isten, hogy fel se tudjuk fogni, nem erőszakolja magát ránk, nem tolakodó, egy igazi Úri ember, sőt az Úri emberek között is a legelső.

Ha egész nap például csak a hobbimat csinálnám, vagy a számítógép előtt ülnék, vagy facebook-oznék akkor sem fenyítene vagy dorgálna, MERT SZERET!!!

De vajon az én szeretetem milyen? Én azt hiszem, hogy egy ember, amit szeret csinálni, vagy szerelmesen szeret valakit, azt komolyan veszi, oda figyel rá, IDŐT szentel neki, nem a maradékból ad neki, hanem a legjavából!

Én arra bátorítom magam első sorban, hogy tudjak minden területen a legjavából adni Istennek, ki használva az alkalmatos időt, megragadni minden lehetőséget, ami előre visz lelkileg és épít, buzdít, bátorít a folytatásban. Nem akarok félszívű követő lenni, hanem hű szolga, munkás.

A héten hallgattam egy szolgálatot, és ami nagyon megragadta a szívemet, hogy mi mindannyian munkások vagyunk egy nagy szőlős kertben, munka van, sok! Kérdés az, hogy mi mit csinálunk?! Félre vonulunk, mert túl meleg van, vagy dolgozunk a nap végéig, hogy mire jön, a szőlőskert gazdája munkába találjon és megjutalmazzon a fáradságos nap végén.?! (legyen így)

Írhatnék még, de nem akarok hosszú lenni, bízom abban, hogy amit szerettem volna megértetni, lesz olyan, aki megérti és munkába áll, vagy a munkát még jobban fogja végezni! A munka lassan lejár és jön a Gazda, ami drága Királyunk.

Erre vágyom! Az Úr adjon bölcsességet nekem és nektek minden munkához, ne az érzelmeink után menjünk, hanem a Szent Szellem vezetése által. Próbáljuk, akarjuk teljes szívünkből úgy élni az életünk, bölcsen, ahogy azt kérte ami Gazdánk, ami Urunk Jézus Krisztus!!!

Legyetek áldottak!

Bordás Zsolt
______________________________________________________________________

A hűség

A hűség vajon mit is jelent? Sokan felteszik ezt a kérdést.

Hűséges sokféleképpen lehet lenni és sok mindenhez. Hűségesek lehetünk egy célhoz, egy közösséghez, egy márkához, egy elvhez, egy emberhez és még sok máshoz is.

Tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy: mihez vagy hűséges? Viszont mielőtt elkezdenéd mondani, hogy ehhez meg ahhoz vagy hűséges, előtte nézz magadba. Nézz magadba, hogy tényleg, valóban hűséges vagy-e?

Tegyük fel, hogy odamegy egy hitetlen egy keresztény emberhez, és megkérdezi, hogy: figyelj már, Te mihez vagy hűséges? Akkor valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy Istenhez. De miért? Azért mert ezt várják el tőlünk keresztény emberektől. Viszont van olyan, aki azt mondaná, hogy a házastársához, vagy a barátaihoz, vagy mindenhez. Ezzel nincs is semmi gond addig, amíg nem megszokásból, vagy elvárásból mondjuk ezt.

Hűségesnek nem csupán annyit jelent, hogy nem csalom meg a házastársam, vagy hogy minden egyes vasárnap ott ülök a gyülekezetben a padban és végighallgatom a szolgálatot!! NEM!!!!!!! Isten szemében nem az az ember hűséges, aki kívülről tudja a bibliát és mindig ott van a gyülekezetben, mert Isten nem ezeket nézi.

Ő azt nézi, hogy mi van a szívünkben, mert ott lehetsz minden alkalommal, lehetsz a legaktívabb tag, a leglelkesebb a szolgálatokban és a legnagylelkűbb adakozó, viszont ha nem olyan a szíved, amilyennek lennie kell, akkor ezek a dolgok semmit nem érnek.

A Hűséget nem befolyásolhatják az érzéseink, semmilyen külső körülmény vagy belső hatás. Nem mondhatjuk azt, hogy akkor vagyok hűséges, ha nem csalom meg a társamat, mert ez nem igaz. Hűtlen, akkor is tudsz lenni, ha érzelmileg már eltávolodsz, vagy ha már nem tudsz nyíltan és őszintén beszélni, ha egyre csökken az egymással eltöltött idő! Amikor Isten és közted lazul a kapcsolat, mikor egyre több a kételkedés és aggódás, akkor ez bizony intő jel arra, hogy valami nagyon gyorsan kezd „hiány lenni” az életedben.

Mit kezdtél el szépen lassan elhagyni? Mit kezdtél el szépen lassan megunni? Mit tartasz egyre kevésbé fontosnak? Oó! Ezek visszafordíthatatlanul csendben és alattomosan életedbe settenkedő hűtlenségjelei.

Mert a hűség csak a hűtlenség teljes hiánya. Mert a hűség ,a kitartás legmagasabb formája!

Isten igéje azt mondja: (Mózes II. könyve 15:26)

„És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt,
 cselekszed ami kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és
 megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, 
 amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.”

Számomra ez az ige tökéletesen megfogalmazva és tökéletesen érthetően világossá teszi, hogy mit is és hogyan kell cselekednem. A szívemnek kell ott lenni az Ő jelenlétében és a szívemből kell Őt szolgálnom. Nem a külsőségeket kell néznem. Azon kívül, hogy a Bibliát kell olvasnom, oda kell figyelnem az Ő szavára, hogy megértsem mit is szeretne. És ha mindent megtettem HELYESEN, akkor elmondhatom, hogy igen én hűséges vagyok!

Nekem ezt rejti magba ez az igerész!

Bordás Mariann

 

 

A BELVÁROSI IFI OLDALA