…Neki gondja van rátok…

Én egy kisebb bátorítással szeretnék szolgálni felétek most. Ehhez választottam egy idézetet, ami nekem sokat jelent. “ Néha a mi terveink nem valósulnak meg, mert Isten nagyobb terveket tartogat számunkra.”

Szeptemberben kezdtem az egyetemet, ami, mint sokan tudjátok, az órák felvételével kezdődik. Tökéletesen elterveztem, hogy mit, kinél, és mikor szeretnék felvenni. Minden jól ment, de az utolsó pillanatban a rendszer ledobott – totális összeomlás. Azok az órák jutottak olyan tanároknál, akiket messziről el szerettem volna kerülni, és olyan időpontokban, amiket lehetetlen összeegyeztetni a munkával. Igen, a munkával – amellett, hogy egyetemista vagyok, diákmunkás is egyben. Ezért volt annyira fontos a tökéletes órarend. Istennél semmi sincs véletlenül – gondoltam, de nem hittem. Volt egy elméleti tudásom, miszerint minden a javunkra válik, és semmi sincs véletlenül, de ezt azokban a napokban nem tudtam átültetni a szívembe. Tudtam, hogy így van, de nem éreztem.

Elkezdődött a tanév, ha nem éppen egyetemen voltam, akkor dolgoztam. A nagy rohanásban elvesztettem a békességem, és a nyugalmam. Folyton ideges voltam, nem voltam hálás – minden dolognak csak a negatív oldalát láttam. Egy nap azonban ráébredtem arra, hogy mi történt velem. Én akartam mindent elintézni, nem tettem le az életem Istennek. Nem voltam nyugodt abban a tudatban, hogy nekem nem kell izgulnom, majd az Úr elrendezi azt, amit én emberi erővel akkor sem tudok, ha megszakadok. Az emberi butaság, level 100.

Aztán rájöttem, hogy mennyi dolog van az életemben, amiért hálás lehetek: felvettek az egyetemre, van egy jó munkahelyem, egy csodás vőlegényem, családom. Nincs okom aggodalomra, azzal úgysem oldok meg semmit.
Mennyivel másabb nézet, mint az, hogy „már megint dolgoznom kell, és rengeteget tanulnom, nem bírom”.
Csak ennyi kellett hozzá: néhány pozitív gondolat. Nem baj, hogy nem úgy alakult az órarendem, vagy bármi, ahogy én akartam – Isten sokkal jobban tudja, hogy mi használ nekem, mint én magam.

Az Úr útjai kifürkészhetetlenek, nem tudjuk, mit miért tesz. Amit viszont tudunk, és kell, hogy a szívünkbe véssünk:
„Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van rátok.” (1 Péter, 5:7)

Áldás: Komlósi Anita
________________________________________________________________________________________

Van egy számomra nagyon kedvelt és sokat mondó történet, ami a minap újra előkerült. Nagyon sok hatás éri az életünket, mindennapjainkat és nagyon nem mindegy, hogyan reagálunk a minket ért történésekre.
Jó tudni azt, hogy van Valaki, aki átlátja a mindennapjainkat, aki mindig körülvesz az Ő csodálatos jelenlétével. Nincs olyan dolog, olyan történés az életünkben, ami Istenünk tudta nélkül történne.
Ez a kis történet egy párbeszédet ír le Istennel egy napról, ami akár a mi napunk is lehetne!

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni.
Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így
alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra,mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

Nem ezt tesszük mi is sokszor? Háborgunk, tiltakozunk, értetlenkedünk. Aztán, mikor megkérdezzük Istent, hogy miért, akkor pironkodva megyünk elé.
Isten olyan csodálatos, hogy Ő figyel életünk apró részleteire is. Fontos neki mindaz, ami neked fontos. Ő veled tart minden egyes napon, ott van veled, mikor mész a munkahelyedre, vagy az iskolába, ott van, amikor megírsz egy dolgozatot, amikor előadást tartasz a munkahelyeden, amikor este találkozol a barátaiddal, amikor elmész nyaralni.
A fenti történet is azt mutatja, hogy Ő nem csak vasárnap, amikor épp a Gyüliben vagyunk, van mellettünk, hanem a hétköznapokban is.
Vajon mi hogy vagyunk ezzel? Csak vasárnap beszélgetünk az Úrral? Csak vasárnap mondjuk el Neki, hogy mi történt velünk a héten?
És mi történik hétfőtől szombatig? Bosszankodunk, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna?
Tanuljunk meg hálás és imádkozó szívvel élni hétfőtől vasárnapig.
A végére pedig egy rövid bizonyságot osztanék meg veletek, amely szintén azt mutatta meg a számomra, hogy Isten mennyire odafigyel a részletekre és hogy mennyire fontos hogy ne csak a nagyobb dolgokért legyünk hálásak, hanem az apró kis bizonyságokért is.
Körülbelül két hete elmentem az okmányirodába megcsináltatni a lakcímkártyámat, hogy bejelentkezzek arra a helyre, ahol jelenleg lakom. Kitöltöttem az ehhez szükséges nyomtatványt, aláírattam a lakás tulajdonosával és elmentem. Amikor odaértem a biztonsági őr, aki a sorszámot adta kérdezte, hogy helyrajzi számot vittem-e. Mondtam, hogy nem, máskor is jelentkeztem már be és akkor sem kértek. Mondta, hogy hát biztos, hogy nem tudják így megcsinálni, az mindenképp szükséges lenne, de mivel nincsenek sokan ad egy sorszámot, próbáljam meg, de nem hiszi, hogy sikerül elintézni. Bementem, mondtam az ügyintézőnek, hogy miért jöttem, Ő is mondta, hogy hát valóban kellene helyrajzi szám, de megpróbálja anélkül lekérni a lakást, hátha sikerülni fog. Majd egy percbe sem került, le tudta kérni, és mondta, hogy így akkor meg is tudja csinálni a lakcímkártyámat. Amikor mentem kifelé mondtam a biztonsági őrnek, hogy sikerült elintézni, erre Ő mondta, hogy hát nekem ma nagy szerencsém volt, mert 100-ból 97 embernek ez nem jön össze. Én pedig boldogan tudtam mondani, hogy mindez nem szerencse volt. Az Úr volt, aki mellettem volt!
Ekkor újra megértettem azt, hogy milyen fontos, hogy ezekben a kis dolgokban is meglássuk Isten keze munkáját és megálljunk hálát adni. Az elmúlt időszakban több ilyen „apró” bizonyság ért, de rájöttem arra, hogy ezek jelen voltak korábban is, de a problémák és a gondok miatt sokszor észre sem vesszük, túl jelentéktelennek tartjuk a mi nagy gondjaink mellett, hogy ilyen apró dolgokat figyelembe vegyünk. Kezdjünk minden napot imádsággal és kérve Istent, hogy vezessen bennünket, hisz Ő az, aki tudja, hogy mi fog történni aznap velünk, és biztosak lehetünk benne, hogy nem marad el tőlünk.
Végezetül Pintér Béla egyik dalából idéznék: „Áldott vagyok otthon és a munkahelyemen, és minden áldott, amire a kezem ráteszem, áldásban élek, ez az én osztályrészem!”

Jámbor Szilvia
_________________________________________________________________________________________

Beszámoló a Hajdúhadházi Dicsőítő alkalomról

2014. október 25-én egy nagyon áldott alkalmon vehettünk részt Hajdúhadházon.
Már érkezésünkkor nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, ami meg is alapozta a hangulatunkat.

Három dicsőítő csapat szolgált és dicsőítette Istent nagyon áldottan, a Szent Szellem jelenlétében. Majdnem megtelt a gyülekezeti terem erre az alkalomra, és csodálatos volt látni, hogy ennyi ember jött el azért, hogy az Egy Élő Istent dicsérjük együtt.

A házigazda -a Hajdúhadházi Pünkösdi Gyülekezet dicsőítő csoportja- kezdte az alkalmat, utánuk következtünk mi, azaz a Debrecen Belvárosi Gyülekezet dicsőítő csapata és minket követett az UNLESS dicsőítő együttes.
Nem hallottam meg őket élőben így nagyon nagy volt a várakozás a részemről. Nem csalódtam, hisz Isten nem azt nézi, hogy milyen stílusban dicsérjük Őt, egyszerűen felemelő érzés volt ott lenni és egy új stílusban felmagasztalni az Ő Nevét.
Akinek meg nem volt lehetősége az UNLESS-t élőben hallgatni, azt javaslom, hogy mindenképpen szakítson rá időt, mert megéri!

Az alkalom után pedig szeretetvendégségben volt részünk, köszönjük a finom pogácsát is!:)

Számomra csodálatos élmény, amikor Istent dicsérhetjük. Boldog vagyok, hogy ezt megtehetjük mindennap. Otthon vagy a munkahelyen, (gondolatban  vagy akár hangosan is) dicsérhetjük Őt. Hálánkat bárhogyan kifejezhetjük és milyen jó, ha ezt többen egy helyen egy szívvel egy lélekkel is megtehetjük.
Hiszem, hogy Isten előtt ez kedves, és nagy öröm van a mennyben.
Így éreztük Hajdúhadházon magunkat, ahol egy nagyon áldott alkalmon vehettünk részt.

Felemelő volt együtt szolgálni és Istent dicsérni a sok-sok hívő testvérrel.
Ezúton is köszönjük a meghívást!

Isten áldjon benneteket!
Bordi Róbert

Címadás: Máskép(p)

„Fiatalságuk ellenére oly érettek és bölcsek... de korukból adódóan mégis oly üdék és tiszták... megannyi értékes és szépséges, de mindenekelőtt az élő hitéletre bátorító bizonyságok nyoma színesíti a lelküket, melyről Isten Szelleme által úgy képesek beszélni, hogy egészen magával ragadják a hallgatót. ...” - Ezen gondolataim ösztönöztek arra, hogy megkérjem az ifjúság tagjait, hogy próbálkozzunk meg egy havonta megjelenő IFJÚSÁGI HÍRLEVÉL létrehozatalával.

Azt hiszem, büszkén mondhatom, hogy Isten áldásával egy igen tartalom-, és üzenet gazdag, komoly iránymutató, mégis felemelően vidám „csokrot” nyújtunk át olvasóinknak hónapról hónapra, mely a gyülekezeti életünk alkalmainak beszámolójából, bizonyságainkból, igei gondolatainkból készül.

Megérett tehát a hírlevelünk arra, hogy kapjon egy kifejező, önálló címet, mely így hangzik: Máskép(p).

Hogy miért ezt választottam címnek? - Azon egyszerű okból, mert ez az igazság. :-)

Mi, keresztény fiatalok egészen másképpen látjuk a bennünket körülvevő világot. Másképpen telnek a napjaink az iskolában és másképpen a hétvégéink is. Másképpen vagyunk boldogok és egészen másképp gondolkozunk mindenről, ami csak fontos lehet egy fiatal számára: párválasztás, jövőkép, barátok, stb. Az árral szemben úszunk nap, mint nap. Amíg a többi osztálytárs, munkatárs a hétvégi dorbézolás örömeiről tart előadást, mi a hétvégi istentiszteletre gondolunk... amíg a többiek depressziójukat takargatva vonaglanak a legújabb gépzenére, a mi lelkünkben felcsendül egy-egy dicsőítő dal, és azon vesszük észre magunkat, hogy ajkunk mosolyra szélesedik, és úgy érezzük, még a kőfalon is átugranánk, mert nem vagyunk ám egyedül. Amíg a környezetünk nagy bizalmat szavaz a legújabb akupunktúrás kezelésnek, mi ettől nagymértékben elfordulva, Isten kezébe teszünk le mindent, ami fáj, akár fizikailag, akár lelkileg.

Sorolhatnám még a példákat a hétköznapjainkból, de mindegyik példa kulcsszava a gondolatainkban és cselekedeteinkben rejlő „másképp”. Én büszke vagyok erre, a világtól messzemenően eltérő „másképp”-re, és felettébb megőrzendőnek gondolom, hiszen a Róma 12:2 ezt mondja nekünk: „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által...”

Azzal, hogy életünk része Krisztus, egy más képet látunk a világról, mi ezt a képet kívánjuk ábrázolni nektek hírleveleinkben. Láss velünk „MÁSKÉP(P)”! :-)

Nagy Róbertné Dózsa Anita

_______________________________________________________________________________________

A házasság nem missziós terület!

Erre a hónapra engem ért az a megtiszteltetés, hogy írjak egy igen aktuális témáról, mégpedig a házasságról.

 Több mint valószínű, hogy ebben a témában nekem van a legkevesebb tapasztalatom és ezért segítségül elővettem egy könyvet, ami kifejezetten fiataloknak szól, akik még házasság előtt állnak.

A könyv címe Liliom a tövisek között Dr. Tapolyainé Bartha Gizella írása.

A gyülekezetünkön belül, mint tudjuk elég sok a fiatal, akik még házasság előtt állnak (többek között én is) és talán felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy egy hívőnek szabad-e hitetlen társat választania?

Isten figyelmeztet: ne vedd nyakadba a felemás igát! Ha az a fiú vagy lány nem fogadta el Jézust Megváltónak, Szabadítónak, ha nem fájtak bűnei- vallásossága, amit most csak érted vállal, megtérés nélkül, nem lehet komoly!

A leendő házasságod nem a te missziós területed!

Semmi biztosíték nincs arra, hogy az Úr útján együtt fogtok haladni. Sajnos, a gyakorlat, egészen mást mutat. Szép ígéretekkel házasságot kötni könnyű, de megtartani a házasságot akkor és úgy, hogy kétfelé húzzák az igát- nagyon nehéz, gyötrelem, szenvedés.  Egy megkötött házasságban Krisztus nélkül nehéz megtalálni azt a boldog egyensúlyt, amiről álmodoztál.

Mielőtt házasságról döntenél, próbáld megismerni őt, kérdd lelkészed, lelki gondozód tanácsát! Ne bízzál a saját ítéletedben, ne bízzál a szerelmedben, vágyaidban, álmaidban!

A szerelem olyan állapot, amikor senki nem lát világosan. Csőlátóvá válnak az emberek. Csak azt a pontot látják, amire figyelmüket irányítják. Mielőtt egy ismeretlen, hosszú útra indulunk, megnézzük a térképet, az utat, megjegyezzük az állomásokat, hogy el ne tévedjünk, hogy elérjük utunk célját. Parányi tévedés, egy kis útrövidítés, egy kanyar, egy STOP tábla, amit nem vettél figyelembe- végzetes lehet!

Megtett életutunkon nem fordulhatunk vissza, a múlt döntéseit nagyon nehezen változtathatjuk meg, javíthatjuk ki…

Minden szeretetnek ára van! Dolgozni kell a szeretetért, áldozatot kell vállalni érte. S milyen nehéz olyan embert szeretni, aki becsapott, mert ígéreteit nem tartotta meg! Szeretni azt, aki hitünket, Istenünket bántja, csúfolja… Nehéz, de ezt a fájdalmas terhet magad veszed magadra, ha hitetlen emberrel egyezkedsz, alkudozol, házasságot kötsz.

Mindennél fontosabb: csendesedj el az Úr előtt és hallgass! Néki mondanivalója van… Ne add fel a hitet!

A házasság nem missziós terület! Nem a házasságban kell téríteni, hanem előtte… De akkor se a személyedért, önmagadért, hanem az üdvöt adó, bűnt megbocsátó Úr Jézusért.

Segítsen Isten, hogy félelem nélkül, alkudozás nélkül tudj várni arra, aki a legnehezebb időben is az Úr gyermeke, és hajlandó veled egy igába hajtani a fejét.

Várj! Megéri, hogy a házasság aranykötelékében a harmadik arany fonál Jézus legyen!

Székely Andrea

_______________________________________________________________________________________

Ragyogjatok, mint Isten Csillagai
Pál Filippi levele 2,15

hogy feddhetetlenek és tiszták legyetek, Isten szeplőtlen gyermekei az elferdült és elvetemedett nemzedékben, akik között ragyogtok, mint a csillagok a világban.”

A lámpák gyúlnak, majd kialszanak. A gyertyát meggyújtják, végül végleg elég.  A koncerteken a reflektorok felvillannak, majd azok is kihunynak. Mindaz, amit a világ kreál fényforrásként, egy idő után akaratlanul elveszti fényét. Énekesek, sztárok, filmcsillagok, jönnek, mennek, végül „imádott rajongóik” híján a média süllyesztőjébe vettetnek. Sorolhatnám a drámai képek felsorolását, a tényen mit sem változtatna. A lényeg, egyszer mindegyiket elhagyja a fénye.

Valljuk be, az ember vágyik a csillogásra. Vágyik arra, hogy fény legyen az emberek előtt. A kérdés azonban az, hogy melyik forrásra csatlakozik!? E világ, vagy a teremtő Isten örök forrására? A média tele van könnyen, hamar ragyogást hozó faktorokkal. Azt mondja, legyél celeb, legyél énekes és hipp hopp már premierben láthat, vagyis csilloghat a bábu az emberek előtt. Sajnos, sokan ezt választják, közölünk is. Azonban Pál azt mondja, hogy: „ragyogjatok, mint csillagok a világban.” Legyen forrásod Krisztus, aki örök fényességet ad számodra! Légy te Isten csillaga, aki ragyog a világban! Hogyan? - Jellemével, akaraterejével. Alázatával, mindent odaadva annak, aki mindent adott.

Azt mondja a balga, a világ eszközit használni kell, hogy fény lehess. Augustinus kedves barátja Alypus is így gondolta. Elmegy a Római játékokra, barátai kérlelésére, bár akkor még egy íze sem kívánja, hisz tudja, a bűn barlangja az. Azt gondolja, ő majd képes ellenállni és győzelmet aratni. Végül annyira magával sodorta az a világ, hogy újra és újra visszatért. Így jár az az ember, aki nem a megfelelő forrásra csatlakozik. Krisztus meg akar adni neked mindent, fényt, pompát, gazdagságot, de nem, úgy ahogy a világ adja. A világ egy receptet ismer a csillogásra: paráznaság és tisztátalanság. Isten is egy receptet ismer a csillogásra, azonban ez a szeretet és alázat. Válassz hát! Ragyogni akarsz? Add oda tehetségedet Jézusnak! Csillag akarsz lenni? Add oda életedet Istennek! Azt szeretnéd, ha fényed eljutna minden ember felé? Engedd, hogy a Szentlélek legyen a mentorod!

Nagy Róbert

_____________________________________________________________________________

MIFI Nap 2014

Szeptember 6.-án ifjúságunk apró része képviselte a Debrecen Belvárosi Gyülekezetet a MiFi napon, Miskolcon.
Az előző évekhez hasonlóan idén is kíváncsian vártuk a Mifi napot, hiszen az eddigi alkalmakon mindig tartalmas, érdekes és fiatalos tanításokkal és programokkal találkozhattunk.

Először is pár szó az  ifi nap lebonyolításának részleteiről.
Hámori Attila, a tengelici Élő Szó Gyülekezet pásztora szolgált felénk mindkét blokkban, a helyi fiatalokkal dicsérhettük együtt Istent, ebédre pedig nagyon finom hot-dogot, gyrost, fánkot, fagyit és gyümölcsöt kaptunk. Ebéd után pedig kötetlen játékokkal folytatódott a program.

Az idei ifi nap mottója, vagyis kérdése: "VALÓBAN SZABAD VAGY?".

Megérkezésünkkor (kivételesen időben érkeztünk) nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, meg kaptuk a karszalagunkat és az ebédjegyünket is. Ezután pogácsára és teára/kávéra invitáltak bennünket, és ahogy folyamatosan érkeztek az ország különböző pontjairól a fiatalok, lassan megtelt az ebédlő rész beszélgetéssel, hangos nevetéssel,  és vidám hangulattal.

Ám ekkor a helyi fiatalok kötelekkel és láncokkal jelentek meg és kissé ijesztő ábrázattal közölték velünk, hogy már pedig ők most meg fognak kötözni minket....

Meglepődés, áll-leesés, kínunkban nevetés, ellenkezés, és végül beletörődés...én nagyjából ezeken a szakaszokon mentem át körülbelül 1 perc leforgása alatt. Aztán mikor rám került a sor, hirtelen beugrott az ifi nap témája: "Valóban szabad vagy?"

Szóval lábainkon lánccal/kötéllel becsoszogtunk a gyülibe (nem volt túl könnyű és komfortos) és elfoglaltuk helyeinket. Mindenki a karszalagjának megfelelő színű csapatba került és így is lett felosztva a gyüli terem, tehát már az alakalom alatt is volt lehetőség (persze nem a szolgálat alatt:)) ismerkedni új fiatalokkal.

A fiatalos és áldott dicsőítés után az első részben hallhattunk azokról a kötelékekről, amik előfordulhatnak (és elő is fordulnak sokszor) az életünkben, anélkül, hogy akár észrevennénk vagy felfognánk, hogy azok igenis megkötöznek minket.

 

Alapigeként a János 8:30-36-os igerészt olvasta Hámori Attila:

"Amikor ezeket mondta,  sokan hittek benne. Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." Ők ezt kérdezték tőle :"Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?"Jézus így válaszolt nekik: "Bizony bizony mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek."

És hogy ne csupán csak a gondolatainkban agyaljunk azokról a bizonyos kötelékekről (nem mindenki vizuális típus ugyebár), szemlélői is lehettünk a kötelékek kialakulásának....egy bátor önként jelentkező által.

A pásztor felnyitotta a szemünket, hogy kötelék lehet az életünkben:

- barát/barátnő köteléke
- a szüleinkkel való rossz kapcsolat köteléke
- saját magunk barátainkkal való összehasonlításának köteléke
- a pénz köteléke

 Külön kiemelt szerepet kapott a szülőkkel való kapcsolat kérdése, és az aranyszabály is elhangzott természetesen:

"Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, az Úr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened,az Úr ad Neked!" 5 Mózes 5:16

Hallhattuk továbbá, hogy a szabadsággal lehet élni és visszaélni is, és saját életéből elmesélt bizonyságok által épülhettünk és bizonyosodhattunk meg arról, hogy:
"Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává." 1 Kor 6:12

A kísértés nem bűn. Akkor bűn, ha engedünk a kísértésnek. A Biblia azt írja, hogy Jézus minden emberi kísértést megtapasztalt, mégsem vétkezett. A kísértés nem bűn. Az a lényeg, ahogy a kísértésre reagálunk.

Ez után kisebb csoportokba rendeződtünk és megosztottuk egymással, hogy vannak-e jelenleg kötelékek, nehézségek az életünkben, majd egymásért imádkoztunk, hogy Isten szabadítson meg ezektől és adjon erőt legyőzni őket. Az ima után pedig levágtuk végre a köteleket, láncokat a lábainkról és a kezeinkről, végre valóban szabadok lehettünk!:)

Egy rövid szünet után ismét visszatértünk a gyülekezeti terembe és Hámori Attila folytatta gondolatainak megosztását felénk. A korábbi üzenet folytatásaként ( felismerni ha valamilyen kötelék nem enged szabadnak lennünk Istenben) most arról beszélt, hogyan tudunk megszabadulni a ezektől a kötelékektől illetve, hogy tudjuk megelőzni, hogy a kötelékek megkötözzenek minket..
"Éljetek úgy, hogy semmi rosszat ne tudjanak rólatok mondani!" - hangzott el a figyelmeztető bátorítás! Milyen könnyűnek is tűnik ez a cél, de természetesen megvalósítani már nem olyan egyszerű, mint azt hinnénk.

És hogy mit tegyünk a kötelékekkel?
Hagyni kell Jézus cselekedni az életünkben és az emberek hinni fognak! Mert Isten szeretete szabaddá tesz! Istennek van hatalma és ereje, hogy átformálja az életünket, ezért hagyni kell neki, hogy ezt tegye!

És a megelőzésről?
Két dologtól kell távol tartanunk magunkat: a számunkra kísértést okozó helyzetektől (körülményektől), és a számunkra kísértést jelentő társaságtól (azoktól az emberektől, akik kísértést okoznak nekünk). Tudnod kell, hogy mi okoz számodra kísértést, hogy mikor, hol és ki által eshetsz kísértésbe, és utána kerülnöd kell azokat a helyzeteket és embereket.

Az 1Kor 15,33-ban ezt írja az Ige: „Ne legyetek ostobák! A rossz társaság megrontja a jó jellemet!”

És végül: "Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet!" Példabeszédek 3:5-6

Úgy gondolom tartalmas gondolatokkal és áldott bizonyságokkal távozhattunk a nap végén, amelyeket eszünkbe és szívünkbe véstünk és bízom benne, hogy kamatoztatni tudunk a mindennapokban.

Bordás-Szalontai Edit

_______________________________________________________________________________________

Szemenyei Zsuzsanna

Panaszkodás helyett hálaadás
 
Úgy gondolom, hogy mi emberek elég sokat panaszkodunk. Mindig van valami, ami nem úgy megy, ahogy azt mi szeretnénk. Sőt ha minden simán megy, akkor is találunk valamit, ami nem tetszik. Ezek lehetnek fontos dolgok, és lehetnek teljesen jelentéktelenek is.

Régebben gyakran előfordult, hogy az imáim csak panaszokból, vagy kérésből álltak.
Több szolgálatot is hallottam arról, hogy adjunk hálát, és tanuljuk meg őszintén kimondani: Legyen meg mindenben Isten akarata!
Isten csak akkor fog átformálni. Ha áldást akarok áldást mondjak ki másokra és magunkra is. Elkezdtem ezt gyakorolni és hálát adva imádkozni. Ma már ennek a változásnak pozitív hatását érezhetem az életem számos területén.
Ezzel az igével szeretnélek bátorítani titeket arra, hogy imádkozzatok és adjatok hálát!
 „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat minden emberért, a királyokért és minden feljebb valóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben” 1Tim. 2:1-2

Fontos megértenünk tehát, hogy a bírálgatás és a negatív szemléletmód nem vezet sehová! Megmérgezi a lelkünket, a gondolatvilágunkat, és hamis képet állít fel bennünk saját magunkról.
Amikor a hálaadás váltja fel szellemünkben a „rossz” meglátását, az az áldások csatornáját megnyitja a számunkra. Az elégedetlenséget felváltja az öröm, a keserűséget a jóság, és a céltalanságot a szolgálat iránti vágy. Ezért ha fejlődést és változást akarunk a környezetünkben, és az életünkben, meg kell tanulnunk hálát adni MINDENÉRT!
    
Ez a mi szívünk és életünk békességének a kulcsa. Ha bennünk Isten békéje uralkodik, mindent másképpen látunk! Erre van szükségünk. Ami ezt az ajtót megnyitja az az imádkozás!

Ne felejtsd el! Ma is adj hálát!
B.Tibor
_______________________________________________________________________________________________

Női alkalom az MPE Debrecen Belvárosi Gyülekezetben

2014.07.26-án került megrendezésre a Női alkalom.
Szentpéteri Éva szolgált felénk, az Úrtól kapott üzenettel.

A délelőtti dicsőítést Varga-Béres Mónika vezette, amely több embertől kapott megerősítések alapján is nagyon áldott volt.
A délelőtti téma a teherhordozás volt. Ige: Ézsaiás 61:1-2, Lukács 4:18-19  
Két féle teher van:
1. Olyan teher, amit csak mi vihetünk, amit senki más nem oldhat meg csak mi
2.Olyan teher, amiben kérhetünk segítséget és közösen oldjuk meg

Beszélgettünk az egyedülálló nők terheiről, a férjes asszonyok terheiről, és a dolgozó nők terheiről is. Nagyon érdekes volt az előadás, de én inkább a délutáni szolgálatról szeretnék egy pár sort írni.

Délben egy kis ebédszünetet tartottunk, amikor is a férfiak szolgáltak ki minket. Bordi Dénes pásztor készített nekünk finom pörköltet krumplival, a többi férfi pedig a felszolgálásban, és a mosogatásban segédkezett.

A délutáni alkalom is dicsőítéssel kezdődött, akkor már teljes létszámú volt a dicsőítő csoport, és ők hangoltak minket a délutáni szolgálatra.

A délután témája a Szentségről szólt, hogyan tudunk szent életet élni, és szentségben maradni.
Az egyik alapigénk az Ézsaiás 6:3 "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"
A másik pedig a Jelenések 4:8: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"

Mit is jelent a szent szó?
Isten számára elkülönített!
A szentség Istentől ered, és azoknak tulajdoníttatik, akik Isten szolgálatában állnak.
Krisztus megteremtette a számunkra a szentség lehetőségét, de a szentségben való növekedés már a mi dolgunk. A szentség mindig a mi odaszántságunkkal van egyenes arányban. Törekednünk kell a szentségre. Szentség, a bűnnek a hiánya.

Mi gátolja meg a szentséget? Az, hogy rosszul kezeljük a bűnt.
Mert sokszor saját magunkra irányul: pl. ÉN le akarom győzni ezt a bűnt! Saul, Júdás, Bálám azt mondták: vétkeztem --> maguk felé irányult.
De tudom, hogy a bűn megszomorítja Isten szívét. ---> Itt már nem magamon van a szemem, hanem az Atyára figyelek.pl. Dávid, tékozló fiú --> Atyám vétkeztem az ég ellen és Te ellened.

Miért kell szent életet élnünk?
--> olyannak kell lennünk, mint az ÚR. "Szentek legyetek, mert én szent vagyok!"
--> jogosan várja el Isten tőlünk, ha az Ő országába megyünk, akkor szentek legyünk
--> Jézus jellemére kell hasonlítsunk!
--> Isten gyűlöli a bűnt, nekünk is ezt kell tennünk
--> nem szabad Istennel játszani

A szentség feltétele, az Istennel való szoros kapcsolatnak. Csak szentséggel lehet eredményesen szolgálni az Urat. Csak szentséggel lehet örök életünk.
 
A szentségben való küzdelem:
Sokszor elbukunk...mi az oka?
--> a bűn, ami bennünk van, mert a bűn székhelye a szív. (Márk 7:21-23)
--> vágyak, amik az érzelmeinkből fakadnak, ami a bűnt elősegíti. Tehát meg kell vizsgálni a vágyainkat, és ha azok az Isten igéjével nem esnek egybe, akkor azok bűnös vágyak
--> ezért nehéz győzni a bűn fölött, mert nem ismerjük a saját szívünket.  
Jeremiás 17:9 "Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!

Csak imádsággal győzhetünk a bűn fölött, mint ahogy Dávid is tette, és nap, mint nap kérni kell az Urat, hogy metssze le a mi vadhajtásainkat. A keskeny ösvény a szentség útja, így ne essünk vissza a bűnbe. Minél jobb úton vagyunk a szentség felé, annál kevesebb lesz a kudarc, és több lesz a győzelem az életünkben. Rajtunk múlik, hogy meddig jutunk el a szentségben.

A szentség, magába foglalja a testi vágyak feletti uralmat. A keresztény élet feltétele az önuralom. A bűn elveszi az értelmet, letompítja az érzelmeket, gyengíti az akaraterőt. (pl. ittas ember)

Az Istennek való engedelmesség, a szentségben járás, örömmel jár.
Ha egy hívő nem él szent életet, akkor szomorú lesz, kedvetlen, elkeseredett, keserű, tele sok fájdalommal. De ha szentségben jár, akkor szereti a testvéreket, nem kritizálja az embereket, telve van életkedvvel és szereti olvasni Isten igéjét.

A Szentség legyen az életformánk!

Örömmel mondhatom, hogy nagyon áldott alkalmunk volt együtt, mindenképpen megérte elmenni, és várom a folytatást!
D.Kitti
_____________________________________________________________________________________________

Az Istenfélelem és a bölcsesség áldást hoz

3,1      Fiam, ne felejtsd el tanításomat és parancsaimat őrizze meg szíved,     
3,2     mert hosszú életet, magas életkort és jólétet szereznek azok neked!     
3,3     A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
3,4     Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.     
3,5     Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!     
3,6     Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
                                                                                         
                                                                                                     (Példabeszédek 3. 1-6)

Az elmúlt hetekben, sőt hónapokban nagyon sok minden történt velem. Év elején az érettségi miatt izgultam, próbáltam rá kellően felkészülni. Mellesleg a jogosítványt is csináltam, nyár elejére már csak a forgalmi vizsgám maradt, ami miatt a legjobban izgultam, nem is sikerült egyből. Nyár végén (augusztus 9.-én) izgulhattam az esküvőm miatt.
Nagyon – nagyon zsúfolt év, rengeteg stressz, probléma, sokszor csak hegyeket láttam magam előtt és azt reméltem, hogy valaki megfog és elvisz messze-messze a problémák elől.
Ha túl nehéznek éreztem a terheket, csak arra gondoltam, hogy nekem van egy csodálatos Istenem, aki nagyon szeret és bízhatok benne, mert Ő velem van, és nem vagyok egyedül. Ha már végképp nem bírom, Ő az ölébe vesz, és a vállain hord, nem enged meg nagyobb próbát az életünkben, mint amit el ne tudnánk hordozni.
Sokszor feltettem a kérdést: Uram miért engedted meg ezt a problémát?? Előbb-utóbb Isten rámutatott arra, hogy ne a “miértekre” keressem a választ, hanem adjak hálát mindenért és csak BENNE bízzak.
Bátorításként kaptam igéket, melyek mindig előttem voltak, és amikor úgy éreztem, hogy hitem kevés, magamban elkezdtem mondani “bízzál az Úrban teljes szívből és ne a magad eszére támaszkodj”.
Ezt az időszakot “lezárva” az utolsó nehézség az esküvő után volt, elhagyni a családot, gyülekezetet, barátokat és elköltözni egy teljesen más országba.
Lassan, de biztosan barátkozom ezzel a helyzettel is, és hiszem, hogy nem véletlenül alakultak így a dolgok és az Úr itt is ad feladatot, amit el kell végezzek.
A próbák rávilágítottak arra, hogy semmi se könnyű az életben. Minden korosztálynak, minden embernek meg van a maga problémája, amiket sokszor magunknak köszönhetünk, de sokszor van, hogy Isten csak a hitünket erősíteni, jellemünket formálni akarja azok által.

(most már) S-B. Brigi
_____________________________________________________________________________________________

Nagy öröm és egy kis bánatSmile

Egyszerre mérhetetlen nagy öröm és eltitkolhatatlan bánat is keringett a mi kis Ifink szívében. Régóta tudtuk már, hogy közeleg a nap, amikor egy oszlopos tagunktól meg kell válnunk, a lehető legnemesebb okból, Brigink

férjhez ment.
És nem csak, hogy egy új szövetség fonódott az Ő életében a szeretett, Istentől számára elkészített emberrel,

hanem mindezt egy új ország keretei között kezdték el.

 
Szerettük volna emlékezetessé tenni az utolsó együtt töltött napokat, ezért egy fergeteges búcsú délutánnal készültünk Neki, amit meg sem álmodott. A csapat apraja és nagyja nagy lelkesedéssel készült, kivették a részüket a meglepetésből. Megvolt a felelőse a játéknak - a tagoktól összegyűjtött kérdések alapján elkészült az Ifi Quiz, melynek nagy tétje volt, ha nem ismert még minket eléggé az Ara, nem érte el a megfelelő számú pontot, akkor nem mehetett volna hozzá Vőlegényéhez. Azonban bármennyire is szerettük volna a közelünkben tartani Őt, sikerrel teljesítette a próbát.


Ezután egy megmosolyogtató kis előadással készültünk, ami éppen aktuális volt a forgalmi vizsga előtt álló Menyasszonynak, „Mit ne csinálj az oktatód mellett?” címmel, ezzel is bátorítottuk az előtte álló vizsgával kapcsolatban.
A sort folytatva Ifi vezetőnk, bölcsen egy fogadalom sort állított össze számára, melyben vállalta, hogy mesél rólunk új ismerőseinek, emlékezetében tart minket, tartja velünk a kapcsolatot az internet adta lehetőségek segítségével, és amikor alkalmuk nyílik rá, meglátogatnak minket.
Ezt követően jött egy megható diasor, mely jól bemutatta a megannyi emléket, mely Brigi után marad meg nekünk, nem egy szemből csordult ki könny a zenével kísért képek után.
Végezetül, hogy a sok új élmény között se feledkezhessen meg rólunk, egy montázst  nyújtottunk át, amit nagy becsben kell tartania messzi földön is, hogy mindig emlékezni tudjon ránk.


Közös, áldást kérő imádsággal bocsátottuk útjára Testvérnőnket. Szeretettel teli együttlétünket egy beszélgetéssel fűszerezett szalonnasütéssel zártuk.
Hiányzol nekünk Brigiiiii!!


Augusztus 9-én került sor a nagy eseményre, amikor a közeli család, barátok, rokonok és ismerősök együtt örülhettek az Ifjú Párral!


Kora délután kezdődött a Polgári szertartás, az Új Városházán, majd gyülekezetünkbe sereglettünk, ahol szívből jövő szolgálatok és D. Nagy Tamás tartalmas igehirdetése színesítette a Menyegzőt, hulltak az örömkönnyek.
A jeles nap vége felé pedig hintóval gurultak a Szerelmesek, a Paripa Csárda falain belül és kívül volt lehetőség fotózkodásra, beszélgetésre, vacsorára, dicsőítésre, vidámságra.
Egy nagyszerű pár, egy nagyszerű nap, egy nagyszerű és várva-várt lépés! Azóta a fiatalok boldogan élnek...



V-B. Móni
___________________________________________________________________________________________

Ifis kirándulás– két szó, egy életérzés, egy csapat, több mint egy program.

Idén is nagy nehézségek, többszöri időpont változtatások után, mikor már majdnem úgy tűnt, hogy elmarad az év egyik legfontosabb ifis eseménye, csak összejött, sikerült, megadatott.


Nézzük csak, milyen szavakkal jellemezném az idei kirándulásunk?

1.Korán.
Korán, mert olyan hamar indultunk, amikor a vadnyugati aranyásók sem keltek még fel. Korán, mert olyan gyorsan haza kellett indulni a végén, maradtam volna még.

2. Hosszú.
Elég egyértelmű, mire írom ezt. Irdatlan távolságot kellett legyőznünk oda és visszautunk során. Hosszú, mert egy olyan túránk volt, aminek nem látszott a vége, de mindazonáltal egy felejthetetlen emléket teremtett a sok csodálatos természeti képződmény, a patakmeder mászása, és a fiúk fáradhatatlanságot nem ismerő akrobatikus produkciói.

3.Állat.
Egyrészt frenetikus hangulatban telt a két nap, szerintem minden fáradtság ellenére nagyon jól érezte magát a csapat, másrészt megannyi vad és kevésbé vad állattal szembesültünk, amivel egy Európát járó turista sosem fog. Csak felsorolásképp: Mustangok egy pózolós fotónyira, medvék karnyújtásnyira, farkasok fejnyalásnyira, kis farkasok SIMOGATÁSNYIRA(!!!!!), mosómedvék egy szusszanásnyira, szúnyogok egy csípésnyire, gyíkok egy kezezésnyire, csigák egy taposásnyira...

4.Számos.
Napszámos=2.
Számháborús=1256126.
Csúszásszámos=52.
Kilóméterszámos=635.
Emberszámos=19.
Gombócszámos=37.

5.Dús.
Voltak szénsavas italok, ez nagyon fontos, de másrészről programdús. Lássuk csak nagyjából időrendben, milyen dolgokban is volt részünk.
Volt utazás, utazás közbeni fotózkodás,  tescozás, tescozás utáni fotózkodás, medveparkozás, medveparkozás előtti, alatti, utáni fotózkodás, tuningkiállításozás, tuningkiállítás alatti fotózkodás, szállásozás, szállásfotózás, közös főzés, evés, random időpontokban fotózás, esti áhítat, esőben fotózkodás, számháborúzás, háború dokumentálása fotózkodással, fürdőzés erről készült kép? :D, alvás, reggelizés, dicsezés, takarítás, egy jó kis fotózkodásra várás, de még mindenki fáradt, túrázás, minden pillanat részletes megörökítése fotózással, ebédelés, ebéd közbeni fotózkodás, fagyizás, fagyizás utáni dunaparti fotózkodás, bobozás, bobozás alatti legjobb pillanatokat megörökítendő fotózás, hazaindulás, hazaindulás utáni fotózkodás, és egy végeláthatatlan autókázás hazafelé.

Szóval idén is egy nagyszerű élmény volt a kirándulás, nem hiába vártuk már mindannyian. Jövőre csapassssssssssuk megint!! Wink
V.Robi
______________________________________________________________________________________________

A Nyári Dicsőítő iskola festészet kurzusán készítettem a képeket. Az első képet Pintér Béla Jézus az enyém című dalának egyik sora ("Lágy eső hull, és friss szél fúj"), a másodikat a szerda esti dicsőítés ihlette.

Sz. Zsuzsika

A képmutató ítélkezés

Máté 7.

7,1 Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!
7,2 Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.
7,3 Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?
7,4 Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! - miközben ott a gerenda a saját szemedben?
7,5 Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.

Sokszor előfordul velünk hogy más(ok) hibáját hamar felismerjük, illetve hajlamosak vagyunk megjegyezni, ezt kibeszélni vagy hozzávágni az illetőhöz. Nos, az Igében világosan ki van jelentve nem a mi részünk ítélkezni mások felett, de valljuk be olykor megtesszük ha éppen az a személy hozott ki minket a sodrunkból és szemére vetjük a hibáját válaszul. Van olyan helyzet hogy az illető legkisebb hibáját is észrevesszük és magunkban elítéljük hogy ha igaz keresztény lenne, Krisztusban járna ilyet nem tenne meg. Saját problémáinkat és hibáinkat viszont épp ellenkezőleg vesszük észre: ha már igazán ,,nagy" bűnt követünk el, csak azután gondolkodunk el rajta hogy mit tettünk, nem a ÚR jelenlétében voltunk stb. De már az egész ,,kicsi" bűnt is észre kellene vennünk magunkban ahhoz hogy testünket folyamatosan megfeszítsük, az ÚR jelenlétében járjunk.

A testvérük hibáját ne rójjuk fel neki, hanem krisztusi szeretettel menjünk oda hozzá, ahogyan Ő is tette mikor még bűnösek voltunk. Nem taszított el magától minket, megbocsátotta a bűneinket, áldozattá lett értünk hogy örökké éljünk Őbenne, és ha le is térünk a keskeny útról ahogy a tékozló fiú tette, Ő hűséges marad és megbocsát nekünk.

Igyekezzünk tehát Krisztus szeretetében járni és mások felé ezt a szeretet adni! :)

N.Márk

________________________________________________________________________________________________

„ Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog! ”

Zsoltárok 147:1

Pünkösd másnapján a Belvárosi Pünkösdi Gyülekezet dicsőítő csoportját, (azaz minket: D) érte az a megtiszteltetés, hogy a Dorcas camping-ben, 150-300 embert vezethetett az Úr dicséretébe. A pásztorkör 10. születésnapját ünnepelte, több gyülekezet, más-más felekezetek tudtak együtt az Istenhez fordulni imában és dicséretekben.

 A délelőtt dicsőítéssel, imával és buzdítással telt, illetve az alkalom vége közös úrvacsorával zárult. Utána különböző sportokban vehettünk részt, a fiúk a focit, pingpongot választották, míg a lányok a röplabdát.

A dicsőítő csoport számára elég nagy mérföldkövet jelentett, hogy minket kértek fel a szolgálatra, hisz jelen voltak tőlünk, akár jobb énekesek vagy zenészek, akik talán profibban tudták volna „előadni” az (újabb) énekeket. Éppen ezért jómagam nem is lelkesedtem annyira, úgy gondoltam, hogy vannak erre alkalmasabb személyek is. De ha az Úr szemszögéből nézzük, bizony rájövünk, hogy számára nem az a legfontosabb, hogy milyen pontosan zenélünk vagy, hogy minden hang pontosan a helyén van, régi vagy új éneket éneklünk. NEM!! Hisz Ő a szíveket vizsgálja és , ha tiszta szívből teszünk valamit az Úrért, Ő azt megáldja. Dicsőítő vezetőnk mottójával élve: „Mert aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.”  Nos, minket is aznap megáldott az Úr.

Számomra még inkább érthetővé vált, hogy nem abban van az áldás, hogy minél több új „menő” énekeket tudunk és a régieket „kidobjuk”… Tanúi lehettünk annak, hogy annyi ember előtt, sőt azok előtt, akiknek az új énekeket köszönhetjük, Isten megáldotta a régi és új énekeket egyaránt. Amit az Úr egyszer megáldott legyen az éppen egy régebbi ének, az akár 10-20 év múlva is áldott marad!!! A gyülekezet felemelt kézzel dicsérte az Urat.  Jó volt látni, ahogy a Szentlélek munkálkodott az emberek szívében. 

Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”  János 14:26

(még) B.Brigi
_________________________________________________________________________________________________

Interjú bemerítkezés után

2014.június 8.-án bemerítési alkalom volt gyülekezetünkben, az MPE Debrecen Belvárosi Gyülekezetben. Két lány merítkezett be, Ildikó és Krisztina. Az alkalom nagyszerű volt. A gyülekezet tele volt ünneplő emberekkel. Isten jelenléte és áldása jelen volt az elejétől a végéig. Jó volt hallgatni Ildikó versét és boldogan hallgattuk a Krisztina bizonyságtételét is a megtéréséről.
Ennek kapcsán kérdeztem meg néhány lényeges dolgot a két új testvérnőtől.

1. Miért döntöttél úgy, hogy bemeritkezel?
Ildikó:  Nem akartam folytatni a világi életet. Beláttam, hogy az eddigi életem, életformám céltalan és sok dolog hiábavaló.

Kriszti: Mert a megtérésem után nagyon vágytam már, hogy ezt megtegyem, mert számomra ez fejezi ki azt, hogy teljesen az Úré vagyok.

2. Melyik Igét kaptad az Úrtól, bemerítési Igeként?
Ildikó: .Ézs. 43. 1-2. „És most, oh Jákób így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak. Ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng nem perzsel téged.”

Kriszti: Ézsaiás 49: 15-16 „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek:
én te rólad el nem feledkezem. Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen.”

3. Milyen gondolataid voltak a fehér bemerítkezési ruhában?
Kriszti: Arra gondoltam, hogy ez fontos jelképe az új életemnek. Nem szabad bepiszkítani.

Ildikó: Hitet és Hálát éreztem a szívembe, hogy az Urunk eltöröli a bűneimet.

4. Milyen érzések voltak benned bemerítkezés után?
Kriszti: Felszabadító érzés volt és nagyon boldog voltam. Teljesen megnyugodtam, mert tudtam, hogy most már a szövetség köztem és az Úr között meg van pecsételve, teljesen az Övé vagyok.

Ildikó: Igazi szeretetet és melegséget éreztem a szívembe, boldog voltam mivel édesanyám is ott volt az ünnepségen.

5. Mik a céljaid a hit útján?
Ildikó: Szeretném, ha Nádudvaron minél több ember megismerné és megtérne az Úr Jézushoz. Szeretnék Gyülekezetet Nádudvaron. Ez a szívem vágya.

Kriszti: Tudjak sok gyümölcsöt teremni és üdvözülni!

   Hálás a szívünk a két lányért, akik gyülekezetünk legújabb tagjai lettek. Kívánom életetekre Isten gazdag áldását! Maradjatok meg a hitben!

B.Barnabás

 

Hajdúsámsoni Ifjúsági találkozó

Kedves olvasó! :)

A következő sorokban az én perspektívámból szeretném elmondani, hogy milyen volt a hajdúsámsoni ifi találkozó. 

Nos az a helyzet, hogy bár egy kicsit késve de, azért elmentem. Az oka annak, hogy végül beléptem az ajtón az volt, hogy a bátyámnak megígértem, hogy ott leszek, viszont nem volt hozzá sok kedvem.

Az alkalom 2 részre bontható, de ami összekapcsolja, az a 2 „prédikáció”. Először lement az első dicsőítő blokk, amire nem tudtam, igazán bekapcsolódni, éppen ezért csak azt tudom elmondani róla, hogy jól szólt. Aztán következett a külföldi házaspárból a feleség, majd aztán a férj. Számomra a 2 szolgálat együtt adott egy teljeset, amiből kitűnt, hogy két fél tesz ki egy egészet. Ugyanis míg az egyikük az emlékezés és Istennel való kapcsolat elméleti részét, addig a másik a gyakorlati részét ismertette velünk.  Mindketten a Prédikátor könyve 12:3-at emelte ki és azon belül is a hangsúly az „És emlékezzél meg  a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében…”  részén volt. 

Nekem nagyon tetszettek a szolgálatok és volt bennük számomra üzenet.  Felhívta a figyelmemet arra, hogy emlékezzek meg az Úrról, ami nem csupán annyit jelent, hogy emlékeket idézek fel, hanem, hogy azokon keresztül kapaszkodjak Istenbe és ragaszkodjak Hozzá. Illetve van még itt valami: „Nem mindegy, hogy Isten népe közt vagy, vagy pedig annak része vagy!” 

A prédikációk után következett a második dicsőítő blokk. Örömmel mondhatom, hogy itt már nem csak a dicsőítők közt, hanem az Urat dicsőítők része voltam.

Éppen ezért elmondhatom, hogy igazán áldott alkalom kerekedett belőle számomra is! Végül örültem és hálás voltam Istennek, hogy elmentem.

Utóirat: Ne csak közte lófrálj! Legyél a része!

B.K.

_______________________________________________________________________________________

Ez az a Nap beszámoló

Engem ért a megtiszteltetés, hogy a május 24-én megtartott, talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az országban legnagyobb keresztény rendezvényről írjak egy kis élménybeszámolót. Furcsa kettősséggel sikerült hazaérni a rendezvény után, voltak benne mély pillanatok, megbotránkoztató jelenetek, vallásos színezet, csodálatos bizonyságok, dalok, és sok-sok ember, ha tippelnem kéne valószínűleg 90% felett keresztények. Na de lássuk a részleteket:

Egy másik gyüli által szervezett busszal utaztunk Pestig, szerencsére hamar eltelt az út hála a jó társaságnak, a helyszínen egy órányi némi logisztikai probléma feloldása után minden adott volt egy tartalmas este eltöltéséhez, egy fergeteges dicsőítéshez. Ilyen nagy rendezvényeken sokszor megtapasztalható volt, milyen erő van abban, ha Isten népe összejön, és egy szívvel dicséri az Istent. Szóval volt elvárás J

Az első zenekar a Helyes-Beat nevű formáció volt, én a csapat egy részével még akkor épp kajáltam egy közeli gyorskiszolgálású étteremben, úgyhogy az esély sem adatott meg, hogy bármilyen véleményt mondjak a srácokról. Debrecenben már láttuk őket, profik voltak...

Utána a Conti került színpadra, a dobos srácról órákig lehetne beszélni, maga a stílus nem sajátom, de ez is rendben volt. Majd az Amaro Del zenélt, szolgálatuk közben bejátszottak egy videót a basszusgitárosuk feleségének gyógyulásáról. Csodálatos videó, csodálatos bizonyság, hatalmas Istenünk tényleg tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Látszott, hogy szeretik az Urat, szeretik őt dicsérni, és ez minket is átjárt.

Ancsi kedvence Kedvencünk Pintér Béla mindössze 3 dalt énekelt legnagyobb sajnálatunkra, az ő dalaiban, legyenek azok akár 10-15 évesek is, még mindig ott van az erő, a kenet, jó volt vele dicsőíteni. Graham Kendrick - aki egy dalt énekelt, de az is csontig hatolt-, és a Csiszér-Gável-Prazsák szolgálata után átadták az év dala címet, máig se értem mi alapján hozták a döntést, de hát ez már ilyen.

Nagyon szeretem a magyar dicsőítő csoportokat is, de hát kár tagadni, azért is utaztunk Pestre, hogy külföldi, magyarhonban ritkán látható zenekarokkal énekeljünk együtt. Az első ilyen zenekart Martin Smith vezette a Deliriousból, sok régi klasszikust énekeltek, amiket jó volt velük énekelni, jó volt dicsőíteni.

Majd következett az est fénypontja legkiábrándítóbb pontja. A Newsboys nevű formáció volt az, ami kiütötte nálam a biztosítékot. Már az intró zenénél éreztem, hogy nem stimmel valami, hiszen egy jól ismert diszkós sláger rigmusaira léptek színpadra, amire hogyhogy nem az egész aréna felállt, és elkezdett tombolni, majd pedig elementáris erővel kezdtek zúzni a srácok. Ment is a headbang ezerrel az aréna jókora részén, mi pedig a mellettem ülő sorstársakkal csak néztünk, mint borjú az új kapura, hogy ez a dicsőítés, hogy ez az, ami Isten népét beindítja, egybe formálja, bevezeti Isten jelenlétébe. Nyugalom, a válasz természetesen nem. Kaptunk egy kis eledelt a testünknek, egy kis amerikás feelinget abból, hogy miért is nincs már Isten a gyülekezetinkben, úgy mint rég. Mégis csak jobb volt ez, mintha a gyerek diszkóba járna, legalább ennek keresztény a szövege. Aztán a vége felé lágyultak a dalok, de nem tudott bennem átkattanni már a dolog jó irányba.

Kicsit promózták még a szeptemberi Lz7-Planetshakers koncertet némi dubstep alappal, aztán hála a jó égnek, hogy a Hillsong maradt a végére, kicsit visszahozta a reményt, megmutatta, hogy Isten mit is szeretne hallani tőlünk – persze innen üzenem a dobos srácnak, hogy máskor figyeljen oda, hogy milyen jeleket tartalmazó pólót visel – és milyen az, amikor egybe forr a szív és Isten népe.

A koncert után még volt egy kis kavarodás, mert miért lenne minden egyszerű, majd egy fárasztó hosszú utazás, ahol kavarogtak a gondolatok a látottakról, hallottakról és maradt a konklúzió: jövőre biztos nem megyek Ezazanapra, ez már nem azazanap.

V.R.

_____________________________________________________________________________

"Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok!"

„Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek! Jöjjetek, vegyetek és egyetek! Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért! Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat! Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.” Ézsaiás 55:1-3

A hűséges Isten hívó szava ez a rohanó, túlhajszolt ember számára. Mindenkinek szól ez a lehetőség, de nem mindenki akar tudni erről. Sokakat foszt meg a gonosz attól, hogy a szívéig hatoljon a Teremtő hívószava. 

Éppen a minap figyeltem a városban rohanó embereket, akik munkából, iskolából siettek a nap második részét aktívan megélni, vagy éppen a családjukhoz, netalán további programokra. Arcuk kiégett, fakó, és vágyakozó. Igen, minden ember vágyakozik, „szomjazik” az ÉLETRE. Ennek okán hajlandó megannyi vagyonba kerülő programot szervezni, hogy úgy érezze „ÉL” egy kicsit... hogy nap végén nyugtázhassa szívében, „BOLDOG” volt legalább egy egészen rövid ideig.... Így megrendezésre kerülnek az óriási költségvetésű, extrém, és nagy színvonalú baráti partyk, vagy éppen egymással versenyt futva rohannak a legújabb 3D-s filmekre, netalán egy neves oktató által tartott táncórákra, hasznosnak ítélt főzőtanfolyamra, vagy egészen egyszerűen belevetik magukat a kemény éjszakai életbe…

Természetesen az helyénvaló, ha a családdal, barátokkal közös programot szervezünk, és kikapcsolódunk a hétköznapok forgatagából. A kérdés azonban az, hogy MEKKORA HELYET ADUNK AZ ÉLETÜNKBEN a világ, az embertársaink által kínált szórakozási lehetőségeknek, és VALÓJÁBAN MILYEN MARADANDÓ ÉLMÉNYT kapunk mindezektől? Hiszen az említett tömeg másnap is rohan, kiégett, vágyakozó tekintettel, hogy aktívan megélje a nap második felét, ahogyan azt előző napon is tette... de nem történt változás, az ÉLET iránti szomja aligha apadt.

Néha én is szereplője vagyok ennek a tömegnek, néha talán Te is jelen vagy a tömegben. A tömegben, AKI KERESI AZ ÉLETET, DE NEM JÓ HELYEN...

A Teremtő Isten jól ismeri az embert, tudja a szükségeinket, a bíróképességünket, az anyagi helyzetünket, és ahogyan az Igéből tudjuk, még a hajunk szálának száma is ismeretes Előtte. Ő figyel nap, mint nap bennünket onnan fentről, a csodálatos országból, ahová egyszer minket is el akar majd vinni, és lát. Látja az embert, amint keserű, kiégett, megfáradt nyomorában felüdülést keres naponként. Istent ismerő-és nem ismerő, keresztény-és nem keresztény ember keresi az ÉLETET, de nem jó helyen. Pedig a válasz évezredekkel ezelőtt meg volt adva az Ézsaiás Könyvében.

Érezd, hogy a mai napon, az Élő Isten megszólít: „Ti szomjazók mind!” Azt mondja ma neked és nekem, menjünk oda Hozzá úgy, amint vagyunk.... munkanélküliként, vagy kevés zsebpénzű kamaszként, akár nincstelenül, akármilyen fizetség nélkül… Vegyünk és együnk, ő vendégül lát minden szomjazót és éhes vándort a terített asztalánál.  

Nekem annyira tetszik Isten nyílt és egyenes beszéde. Nem próbálja túlragozni, körülírni, hanem egyszerűen, világosan kimondja, hogy mit kell tenned ahhoz, hogy jól élj. Ahogyan itt is nyíltan kitér arra, milyen felesleges dolgokért ad árat az ember. „Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni?” Az Ige szó szerint megnevezi a pazarlásunkat. Megannyi pénzt képes kifizetni az ember a szórakozásért, felüdülésért, ami valójában a lelkének „nem kenyér”, vagyis nem táplálja, nem fog valóságosan jól lakni attól az éhes emberi lélek. Leginkább talán csak csokoládé, amely pillanatnyilag édes élmény, de nem táplál.  „Jöjjetek, vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!”

Hmmm, milyen csodálatos az Istenünk! Övé az élet, Ő az Élet, és ő ingyen, minden fizetség nélkül hív, hogy megelégíthessen téged. Azt mondja, vegyél bort, mely a Bibliában az ünneplést, ugyanakkor nekünk, „újszövetségieknek” Jézus drága vérét szimbolizálja. A vért, amely megtisztít a bűnöktől és terhek nélkül indulhatsz tovább a holnapnak. Kínál tejjel, mely a jó és könnyen bevihető táplálékot jelenti nekünk. A szeretetével, a gondoskodásával, a Lényével jóllakik a lelked, mert Ő maga az Élet. Mindez elérhető, ha IDŐT töltesz Vele az Ő asztalánál.

„Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni, élvezni fogjátok a kövér falatokat!” Csodálatos ígéret ez, ha Rá hallgatunk, ha vagyont érő, és fizetséget követelő pótcselekvések helyett az élő Isten terített asztalát választjuk, lelkünknek tápláló, jó ételt, és növekedésünkhöz szükséges kövér falatokat kaphatunk ingyen. Ingyen, mert Valaki vállalta minden ár kifizetését, a legnagyobb ár kifizetését. A lelkednek szükséges bor, kenyér, tej és kövér falatok már ki lettek fizetve, és ma fel vannak kínálva előtted is. Nem kell hajszolnod a drága csokoládét, amely egy ideig jól esik, de nem laksz jól attól, hosszú távon inkább csak kárt, kiégettséget okoz.

Isten örök szövetséget kínál, az Ő asztala mindenkor terítve készen áll, és ehhez az asztalhoz te is hivatalos vagy. Fogadd el, és élni fogsz!

NRD.A.

Szabker ifikonfi – Lépj!

Sokunk nevében mondhatom azt, hogy ez az ifi konfi egy hatalmas lépést jelentett az életünkben az Úr felé.

Előzetesben egy kis bizonyság: már beletörődtem abba, hogy nem tudok menni, mert költségekben és egyéb dolgokban nem úgy jött ki a lépés. Igazából nem is kértem Istentől, hogy rendelje ki a rá valót. A konferencia előtt egy nappal azonban hirtelen olyan helyről kaptam meg a rá való költséget, ahonnan soha nem is gondoltam volna. És egyszer csak tudtam: Isten szeretné, ha én ott lennék azon az estén. Ezért nagyon izgatottan vártam, hogy mit fog hozzám szólni az Úr, hiszen semmi sem történik véletlenül.

A konfi egy nagyon szuper és áldott dicsőítéssel kezdődött, színvonalas volt, mint mindig. Kellően előkészített minket és a szívünket a prófétai alkalomra. Én személy szerint nagyon vártam, hogy mi lesz, hogy lesz, milyen üzenetet fogok kapni. Nagyon tetszett, hogy mindenkihez személyesen odajöttek, nem nekünk kellett sorban állni. A Szent Szellem jelenléte érezhető volt, nem tudtam megállni könnyhullatás nélkül. Ami számomra még nagy bizonyság, hogy ötletem sem volt, mit akar az Úr szólni hozzám, de minden várakozásomat felülmúlta az üzenet, amit kaptam.

Összességében azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy ne féljetek kitárni a szíveteket és befogadni az Urat, és az Ő szavát. Az ifikonfi hiper-szuper volt, és nagy gratuláció a Lépj névadáshoz, mert bevált: nagyokat léphettünk az Úr felé! Ezúton is köszönjük a szabker ifi csapatának a lebonyolítást!

Legyetek nagyon áldottak! J

K.A.

___________________________________________________________________________________

Megújulás

,,Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok mi az Istennek…akarata.” (Róma 12:2)

,,Levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtettet igazságban és valóságos szentségben.”(Efézus 4:22-24)

Én, mint egy pár éve bemerítkezett keresztény aki már elfogadta Krisztus megváltómunkáját az ő életére nézve, nem sokkal ez iromány keletkezése ellőttéig komoly bűnben szenvedett éveken át.

Hiába voltam megtérve, hiába fogadtam el Jézus megváltó munkáját életemre nézve mégis szenvedtem egy bűnömmel, amit nagyon sokáig nem tudtam lerakni, pedig én megakartam ebből szabadulni. Mindent megtettem, rengeteget böjtöltem, imádkoztam, könyörögtem az Úrhoz, hogy tegyen szabaddá, megvallásokat tettem, igéket mondtam ki és fogadalmakat tettem az Úrnak. Sajnos ezeket a fogadalmakat nem tudtam betartani az erős megkötözöttségem miatt. Apukámhoz rendszeresen fordultam imakéréshez, mert tudtam, hogy ha valaki imádkozik értem az úgy jobb.

Amikor ismét vétkeztem, végső elkeseredettségemben egy gondolat jött be az elmémbe: írd be a google keresőbe, hogyan lehetek szabad ebből és ebből a bűnből? (Ha megbocsájtjátok, nem szeretném megnevezni.) Találtam egy tanítást PDF formátumban, letöltöttem. El kezdtem olvasni és rájöttem, hogy a Sátán az elmémen keresztül támad, elfoglalta azt, ezáltal a kísértések sokkal erősebbek. Továbbolvastam és megtaláltam hogyan tehetném le a bűnömet. Eddig nem voltam tisztában azzal, hogy az elmém foglyul van ejtve, ill. a tanításból is rájöttem rossz megoldási módszert alkalmaztam ez idáig. Mindig ugyanazt tettem és vártam a szabadulást, miközben újra elkövettem a hibát. Ugyanazokkal a módszerekkel nem várhatsz más végeredményt! Erre nagyon fontos volt rájönnöm, majd megtettem azokat a dolgokat, amelyeket olvastam, amiről a fenti két igevers szól, és az elmém szabaddá vált. Többé nem a Sátán uralja, hanem visszafoglaltam az elvett területeket, és ahogy Pál apostol mondja, foglyul ejtettem a gondolatokat Jézus Krisztusnak.

De ez nem volt elég, arról is olvastam, hogy vannak, akik meg vannak kötözve kötelékek által, amelyeket ”megöröklünk” apáinktól, nagyapáinktól stb., tehát örökletes bűnök. Azért tudtam, hogy én ebben voltam, mert apukám erről már beszélt nekem. Rájöttem, hogy ezt a köteléket el kell vágni a Jézus nevében, de nem nekem (és nem is Istennek, a bíró kimondja az ítéletet, de bilincset az egyik szolgája oldja fel), hanem egy másik személynek, nálam apukám volt az.

Isten meghallgatta könyörgéseimet, nem hagyott egyedül a mocsokban, szólt hozzám és szabaddá tett, örökké hálás vagyok neki! Kedves olvasó, ha te is úgy érzed, a halál árnyékának völgyében jársz is, ne csüggedj el Isten nem hagyja elveszni azt az egy bárányt is a 100-ból, hanem érte megy, mert szeret téged. Sosem lehetek elég hálás neki, amikor már én lemondtam magamról, ő nem tette, hálával tartozom neki mindenkor.

,,De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékának völgyéből, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert betörte az érckapukat és leverte a vaszárakat.”(Zsoltárok 107:13-16)

N.D.

_______________________________________________________________________________________

"...Segíts, hogy bízzak Benned, hogy átadjak mindent Neked, a próbák közt Te légy velem, irányítsd minden léptemet..."

"Ezt mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje: Én, az Úr, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami a javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell" /Ézsaiás 48,17/

Keresztény családban nevelkedtem fel, persze ez nem azt jelenti, hogy akkor automatikusan a halál után mennybe kerülök.... NEM!  Hanem nekem is, mint mindenki másnak Isten szabad akaratot adott hogyan élem az életemet, Vele vagy nélküle, és én Mellette döntöttem.

Nem mindig olyan egyszerű ez az út, mert annak érdekében, hogy gondolkodásban változzunk, és hogy lelkileg növekedjünk, próbákon kell, átmenjünk és általában ezek a próbák, nehézségek nem egyedül, hanem többnyire egyszerre jönnek. És keresztényként milyen sokszor olvassuk a Bibliában,vagy mondják testvéreink, hogy"Bízz az Úrban" vagy "Bízz Istenben", de aki éppen benne van egy nehéz helyzetben az érzi csak igazán, hogy ez mennyire nem egyszerű.

Legutóbb én is egy ilyen nehéz helyzetbe kerültem, elvesztettem egy hét leforgása alatt először a munkahelyemet, aztán a barátomat és végül a gyülekezetemet. De rábíztam Istenre mindent, és ő egy sokkal jobb, szebb jövőt tervezett a számomra. Azóta kaptam egy nagyszerű gyülekezetet, egy csodálatos párt, akivel az eljegyzést tervezgetjük, és hiszem, hogy szeptembertől állandó munkahelyem is lesz.

Merjük magunkat rábízni Istenre, mert csak Ő tudja, hogy mi a jó nekünk!

Egyik kedvenc dalom lett ez az ének, amit szeretnék ajánlani mindenkinek, ha nehéz helyzetekbe kerültök :) "...Segíts, hogy bízzak Benned, hogy átadjak mindent Neked, a próbák közt Te légy velem, irányítsd minden léptemet..."

D.K.

 

Aki hálával áldozik, az dicsőít engem

Nem tudok hatalmas csodákról írni, csak arról, hogyan volt velem Jézus a kis lépések között is, hogyan vezetett méterről méterre az Úton. Reménységet és kitartást adott, amikor könnyebb lett volna feladni.

A napok szürkén teltek egymás után. A reggeli rohanás közben alig szántam időt a Bibliaolvasásra, csak gyorsan átfutottam egy-két igeverset. Egy ilyen sietős reggelen kényszerültem megállásra. Az ujjam eltört, a kezemet begipszelték, minden eddig megszokott tevékenységem nehézzé vált.

Volt időm imádkozni, bocsánatot kérni és elgondolkozni.  Ha csak egy perccel többet töltöttem emiatt Istennel, ha csak egy imával mondtam el többet, megérte. S Isten nem csak erre világított rá. Amikor együtt imádkoztunk a szüleimmel, ráébredtem mennyi áldást rejtett el ebbe a látszólag kellemetlen dologba. Egyre közelebb kerültem Jézushoz. Átéreztem, hogy a „Mindent Istentől kaptunk, adjunk hálát érte!”  nem csak egy üres frázis, tényleg Istennek köszönhetünk mindent.

Ő rendelkezik a hatalmas bolygókkal éppúgy, mint az apró sejtekkel, az Ő kegyelme, hogy nem csapódott be meteor, vagy nem alakult ki rákos sejt.

S, ahogy visszagondolok mennyire megáldott eddig az Úr, hála tölti el szívem; de Jób szavai is eszembe jutnak: „Ha már a jót elvettük a rosszat ne vennénk el?” (Jób 2,10) Hányszor adtam hálát az elmúlt időben az egészségemért, hányszor köszöntöm meg Neki, hogy minden gond nélkül vezetett végig egy átlagos napon? 

Olyan természetesnek vesszük néha, pedig kegyelem. Kegyelem, ha reggel fel tudok kelni az ágyamból; kegyelem, hogy imára kulcsolhatom kezeim; és még annyi mindent felsorolhatnék...

Ez az egészségügyi problémám ráébresztett arra, hogy minden pici sejtem egészségessége ajándék. Azóta jobban értékelem a minket körülvevő apró ”csodákat” is.

Nick Vujicic is eszembe jutott. („Miközben azon sopánkodunk, hogy mi hiányzik az életünkből, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, amink van.”) Mennyire szeretetteljes, hálás és elégedett, pedig nincsenek karjai és lábai! És milyen odaadóan szolgálja Istent. Egy másik idézet is eszembe jutott tőle: ,,Van pár dolog az életben, amit se irányítani, se megváltoztatni nem tudsz, élned kell vele. Miénk a döntés, hogy feladjuk vagy folytatjuk tovább."

Igaz, az én problémám csak egy két hónapra tette lehetetlenné a jobb kezem használatát, de egy rajzolás nélkül töltött hét is elképzelhetetlennek tűnt számomra. Nem volt más lehetőségem, a bal kezemmel kezdtem rajzolni. Kezdetben szokatlan volt és nehéz, de aztán már úgy mentek a vonalak, ahogy szerettem volna. Nagyszerű élmény volt, hogy jobb kezem sérülése ellenére is tudtam alkotni. Az utóbbi időben ez is oly’ megszokottá vált. Talán egy kicsit a saját ügyességemnek kezdtem tulajdonítani az elkészült képeket, pedig azok is Isten ajándékai.

Egyszer felnéztem a falon függő képekre és belém hasított a felismerés, ezt én nem tudtam volna megfesteni! Nem sikerülhetett volna Isten nélkül. Ha ő nem adott volna ötletet, kitartást, festéket, és kezet. 

Ezzel az igével szeretnék bátorítani mindenkit a hálaadásra, az Úr szól:”… Aki hálával áldozik, az dicsőít engem”(Zsoltárok 50,23)                                                

Sz.Zs.

_______________________________________________________________________________________

Országos Baptista Kupa 2014

Az a megtiszteltetést ért, hogy mint a D.P.I. Gólvadászok csapatkapitánya,és mint gyülekezetünk és ifjúságunk tagja, a 2014.március 15-én megrendezett Országos Baptista Kupáról egy kisebb beszámolót írjak, amit nagyon szívesen le is írok egy kis előzetessel.

Maga a Baptista Kupa körülbelül egy 5-6 éves múltra tekint vissza, országos szinten. Két éve pedig nem csak Magyarországról, hanem Erdélyből is 2-3 csapat szokott nevezni.
A torna komoly színvonalnak örvend, minden csapat kap oklevelet, van legjobb kapus díj, torna gólkirályi cím illetve legsportszerűbb csapat díj is. Az első három csapat érmet, az első csapat pedig Kupát is kap, ami minden évben vándorol a győztes csapathoz.

Röviden a torna lebonyolításáról:
A Tornán maximum 10 csapat indulhat A,B csoportba osztva. A két csoportból az első 2 csapat jut tovább, és ebből a 4 csapatból kerülnek ki az elődöntős és végül a döntős csapatok. Maga a torna 1 napos szokott lenni reggeltől estig. A meccsek 2x10 percesek, ha nem születik gól 3db 7 méteres dönt a továbbjutásról, a döntő meccs 2x15 perces.
A döntő meccs előtt mindig van egy gálameccs, amit két lány csapat szokott vívni egymással. Érdekes szokott lenni, vannak szép és még szebb mozdulatok, jelenetek, amit talán az előző meccseken nem mindig lehet látni és talán ezért is szoktuk midig várni ezt a gála meccset.
Én személy szerint már pár ilyen eseményen részt is vettem, erősítettem a debreceni baptista csapatot 2-3 éven keresztül.
Ám legutóbbi 2012-es tengelici kupán fordult meg a fejemben elég komolyan, hogy milyen jó lenne, ha a saját ifink el tudna indulni ezen a tornán! Igaz akkor még elég kevesen voltunk, de mindig is az volt a vágyam hogy saját csapattal részt tudjunk venni a kupán.
Hála Istennek 2013-ban Isten úgy megáldotta a gyülekezetünket a fiatalság területén, hogy 2013-ban már saját csapattal neveztünk az Országos Baptista Kupára. A tavalyi torna és a felkészülés is nagyon jó hangulatban telt, szerveztünk edzéseket, felkészülési meccseket.
Sőt a szurkoló táborunk is kiválóan készült, dobbal, síppal, nyári hegedűvel, na jóóó csak dobbal és különböző transzparensekkel, illetve egyedi sapkákkal! A 2013-as tornát nem sikerült a legjobban zárni, hátulról a másodikak lettünk, de összességében egy jó alkalom volt arra, hogy a csapat, a fiatalság még jobban összekovácsolódjon, kapcsolatokat építsen más ifi fiataljaival és egymással is.

Na és akkor az idei 2014-es Tornáról egy pár mondatban, mi és hogyan is történt!
Egy év elteltével nagyon vártuk már a tornát, igaz a felkészülés nem volt olyan jó, mint tavaly. Idén sajnos nem tudtunk edzést tartani egyéb elfoglaltságok miatt, munka iskola…stb. A torna hetében már nagyon izgultunk, hiszen vártuk melyik csoportba kerülünk, kik lesznek az ellenfeleink, de nem az ellenségeink, hiszen mind testvérek vagyunk Jézusban.
Kicsit megszeppenve fogadtuk a sorsolás eredményét, ugyanis a nehezebb csoportba kerültünk, de úgy gondolom így talán jobb is volt, hiszen még nagyobb lelkesedéssel vártuk már, hogy megmérkőzhessünk a többi csapattal.
A csapatban is történtek változások a tavalyi csapathoz képest, a védelemben és a támadó területen is erősödött a csapat, 5 főt „igazoltunk”.
A szurkoló tábor is erősödött, hiszen ebben az évben egy kis motivációként új díj is átadásra került még pedig a Legjobb Szurkolói Díj. Ennek fényében még nagyobb odaadással készült a szurkolótáborunk, egyedi pólót készítettek, kirakva csapatnevünket: D.P.I. GÓLVADÁSZOK!!!
A szurkoló tábor vezetője Nagy Róbert egy egyedi csapat indulóval készítette fel a csapatot, amitől az egész csarnok zengett.
„GÓLÓKAT, PONTOKAT, GÓLVADÁSZOK GÓLOKAT!” – skandálták szurkolóink!

Mint a profi meccseken, plusz egy emberként segítette a csapatot a szurkoló tábor, olyan volt mintha 1 emberrel többen lettünk volna a pályán. Ami meg is látszott az eredményen, több gólt és pontokat szereztünk, mint az előző évben.
Az első meccsünket a tavalyi bajnok debreceni Baptista csapattal vívtuk, ahol szoros meccsen, de végül 2 buta góllal alul maradtunk. A második mérkőzésünket a Szabker Ifi ellen játszottuk, bár nem mondható ifinek, hiszen az átlagéletkor 35 év volt a csapatnál. Ennek ellenére a rutin, az évek igazolták a foci igazságát 4:0 végeredménnyel haza küldtek bennünket. Ekkor volt egy kis holt pont a csapatnál, de a csodálatos szurkolóinknak köszönhetően, akik végig buzdítottak, bátorítottak bennünket, új erőre kapva vágtunk neki a harmadik mérkőzésnek.
Ezt a mérkőzést az erdélyi Szalárd csapatával játszottuk.  Nagy iramú mérkőzés volt, az első félidőben 3 gól is esett, ekkor megrúgtuk az első gólunkat, igaz ekkor már az ellenfél 2 góllal vezetett. Aztán a második félidőben a Szalárd félpályáig sem tudta kihozni a labdát annyira mentünk, akartunk, de sajnos csak 2 kapufáig jutottunk, így a vége 2-1-es vereséggel zárult. Az mindenképp felemelő volt, hogy tartotta magát a csapat és nem adtuk fel, ugyan úgy a szurkoló tábor is szintén hozzá tette a magáét és a vereség ellenére örömmel hagytuk el a pályát.
Az utolsó mérkőzésünket már tét nélkül, de felszabadultan az Élet Fc-vel játszottuk. Ezen a mérkőzésen sikerült a játék szépségére is hangsúlyt fektetnünk, tartogattuk a labdát illetve járattuk is egymás között. Az első gólt így is mi kaptuk egy kontratámadásból, viszont még az első félidőben tudtunk egyenlíteni. A második félidő nagy irammal kezdődött, kaptunk is gyorsan egy gólt, de nem állt le a csapat és a meccs utolsó perceiben egy hatalmas kapufás góllal 2:2-es döntetlenre hoztuk le utolsó búcsú meccsünket.
Így boldogan könyvelhettük el idei szereplésünket, hiszen a tervezett célt elértük, sőt felül is múltuk a tavalyihoz képest. (Tavalyi eredmény: 1 gól. Idei: 3 gól + 1 pont! :D)
Szurkolótáborunk, akik szerintem a legjobbak voltak, végül holtversenyben a Téglási szurkolócsapattal együtt zsebelhette be a Legjobb Szurkolócsapat Díját!
Ezúton is külön köszönet nekik! :)
Végül, de nem utolsó sorba a gála meccsen a mi lányaink „küzdöttek” a baptista lányok ellen.
A mérkőzés 2x10 perces volt. A lányok nagyon lelkesen várták a találkozót és egy elég jó kis csapat kovácsolódott össze. A mérkőzés jó tempóban kezdődött a mi lányaink irányították a mérkőzést, de ahogy a nagy könyvbe meg van írva a kihagyott helyzetek megbosszulták magukat és jött a válasz a baptista lányoktól, 2 kapura rúgásból 2 gól. Kicsit megtorpanva mindent egy lapra feltéve támadtak a mieink, szinte egy kapuztak és meg is lett a gyümölcse, rúgtak is egy gólt! Ezek után még nagyobb lendülettel mentek a lányok, de sajnos a vége 2:1-es Baptista sikert hozott, így a Baptista lányok veretlensége megmaradt. Mi így is nagyon büszkék vagyunk Lányainkra!

A gála meccset követően az elődöntő, majd a döntő meccs következett, ahol a hazai debreceni Baptista Ifi, a Paptamási csapatával játszott. A vége debreceni 4:1-es sikert lett, így a kupa Debrecenben maradt.

Bízunk benne, hogy jövőre is Debrecenben fog maradni a kupa csak nem a Szappanos utcán, hanem a Vígkedvű Mihály utca 47 szám alatt!!!

Jövőre is mindenkit szeretettel várunk, hogy együtt tudjunk nevetni, barátságokat kötni és örülni Jézusban. Megtapasztalni azt, hogy nem csak a világban tudnak nevetni, hanem keresztény berkeken belül is tudunk szórakozni, sportolni, nevetni, közösséget építeni.

Hajrá D.P.I. !!!!!

B.Zs.

__________________________________________________________________________________________

EZAZANAP Roadshow Debrecenben

Az Ez az a Nap az egész kereszténységet megmozgató, a szíveket eggyé olvasztó, falakat ledöntő, lelkeket megmelengető dicsőítő alkalom, mely egy évben egy napon ad lehetőséget arra, hogy összegyűljünk az ország minden pontjáról, együtt dicsérve, imádva, felemelve a mi Istenünk nagy nevét. Ha egyszer ezt megízleli az ember, akkor újra és újra visszavágyik. Sokaknak viszont nem biztos, hogy van lehetőségük arra bármilyen ok miatt, hogy a májusi alkalmon ott legyenek. Ezért tartom nagyszerű dolognak, hogy több helyszínen, még határon túl is sikerült a szervezőknek lehetőséget teremteni arra, hogy minél többen lakhelyükön vagy ahhoz közel eső részen is bekapcsolódhassanak a dicséretbe. Akik pedig májusban ott lesznek, tudják már is magukat hangolni a nagy napra. Március 16-án, vasárnap délután vettünk részt a Gyülekezet egy részével, jórészt fiatalokkal a debreceni alkalmon, mely a Lovardában került megrendezésre. Jó volt már a parkolóban is látni a sok halacskás autót, találkozni régi ismerősökkel vagy csak látásból ismerős arcokkal, tudva, hogy mind egy céllal érkeztünk meg arra a helyre, egy a szívünk. Az egész terem megtelt dicsőíteni vágyókkal, és a Helyes-Beat zenekarral meg is kezdődött az este. Ismerős dalok csendültek fel, átdolgozva, egyedi stílusban, összeszokott, profi csapatot láthattunk. László Viktor vezette be a fellépőket, és mesélt a rendezvény hátteréről, a roadshow ötletéről, a májusi tudnivalókról. A hasznos információk mellett áldott gondolatokat is osztott meg velünk a jelenlevők épülésére. Ezután sorban jöttek a fellépők: Noel Richards, aki gitárjával olyan alázattal és nemes egyszerűséggel lelkesítette fel az egész hallgatóságot, hogy azt nagy zenekarok is megirigyelhetik. Prazsák László jól ismert hangokat pendített meg hangszerén, és a jól ismert dallamokat sokan kísérték. Henderson Dávid a tehetségkutatóban is nagy sikert aratott Hozsánna című dalt énekelte magyarul és angolul is, illetve új dalát is bemutatta a közönségnek. Végül Pintér Béla és csapata érkezett meg, akik a már kicsit fáradt tömeget ujjongás és imádat közepette vezette tovább Isten jelenlétébe, utolsó erőnket is összeszedve a talpunkra pattantunk és örömmel dicsőítettünk. Az igei üzenetet Szeverényi János evangélikus lelkész adta át. Szokatlan őszinteséggel, humorral, sok bölcsességgel szólt, épp ezért sok szívet elért, hiszem. Megragadta a figyelmet és megtérésének történetével, bizonyságokkal tarkított mondandójával felrázta a lelkeket is. Egyik legfontosabb részeként az alkalomnak a helyi pásztorok álltak fel a színpadra, és imádkoztak mindannyian Debrecen városáért, az evangélium terjedéséért, ami által nagy áldást nyerhettünk, katolikus, református, evangélikus, pünkösdi, baptista, szabad keresztény vezetők, mind együtt. Az alkalom majdnem 22 óráig tartott, kicsit elfáradtunk, de kétség nem fér hozzá: megérte! Májusban irány a Sportaréna! Aki teheti, tartson velünk!

V-B.M.

OIM Országos Téli Ifikonferencia

Egyházunk, az Országos Téli Ifjúsági Napokat Debrecenben tartotta meg az Élet gyülekezetben. Én személy szerint, csak a péntek esti alkalmon vettem részt. Megmondom őszintén aznap sokáig dolgoztam és nagyon fáradt voltam, így megfordult a fejemben, hogy inkább otthon maradok és pihenek.

De most azt tudom mondani, hogy örülök annak, hogy nem engedtem ennek a dolognak és elmentem erre az alkalomra, mert egy nagyon áldott estét élhettem át. Már a kezdeti dicsőítés alatt éreztem, hogy az a fáradtság, ami bennem volt mind testileg és lelkileg, kezd megszűnni és éreztem azt, ahogy Isten magához ölel, mikor kinyitottam a szemem láttam azt a sok fiatalt, akikkel együtt imádtuk az Urat és igazi öröm töltötte el a szívemet. Sok fiatal, akik az Úrért égnek, akik az Úrnak szolgálnak… és akikkel ott és akkor együtt dicsértük az Urat. Ezt követte Földesi Tamás igehirdetése, aki többnyire a megtérésről beszélt. Először elgondolkodtam azon, hogy már több mint 10 éve megtértem, hogyan mondhatna ez a téma újat nekem? De igen, szólt hozzám az üzenet. Mindenki vizsgálja meg magát, az életét, hogy van-e olyan bűn, ami távol tart minket az Úrtól és az ő áldásaitól, és ha igen, abból meg kell térnünk. Néha jó megvizsgálni az életünket és átadni Istennek minden egyes területet, amit esetleg még nem adtunk át neki. És azokat a dolgokat is, amikről azt gondoljuk, hogy talán ez még belefér… lehet, hogy pont egy ilyen dolog tart távol minket attól, hogy folyamként áradjon ránk az áldás.

A szolgálat végén imádkoztak a fiatalokért, többen előre mentek, hogy imádkozzanak értük, közben a dicsőítő csoport vezetett bennünket az énekekkel!

Örömkönnyek… hála… dicséret… új erő! Számomra ezt jelentette ez az este!

J. SZ.

Bizonyság

Nagyon örülök, hogy erre a hónapra rám is rám kerülhetett a sor, és megoszthatok veletek egy kis bizonyságot. Mostanság elég sok minden történik az életemben, gyorsan telnek a napok, a hetek és az évek is egyaránt. Szerintem ezzel hasonlóan vagytok ti is.
A múlt hétvégén a szüleimmel és a nagy bátyámmal el kellett utazzunk, hogy nagymamámat hazavigyük Erdélybe, pontosabban Királyfalvára.
Kicsit nehézkes volt az indulás, mert szombat reggelre édesapám belázasodott és majdnem nem indultunk el betegsége miatt. Nagymamám pedig már annyira várta a hazaindulást, mert már több mint 2 hónapja nálunk a lányainál időzött és érthető, hogy honvágya volt. Aztán végül elindultunk a hosszú útra…
Utunk elején minden rendben volt, mentünk hegyeken, völgyökön át. Majd aztán mikor felmentünk az autópályára a kocsi nem akart menni. Leállt alattunk… nagyon megijedtünk, mert azelőtt tettük rendbe az autónkat és nem értettük, hogy mi lehet a gond. És pont az autópályán akart leállni. Nem volt mit tenni, folytatni kellett valahogy utunkat.  Egy darabig ment, utána megint leállt. Nagyon megrémültünk.
Abban a pillanatban, mikor tehetetlennek éreztük magunkat, kértük Istent, hogy segítsen meg minket, hogy legalább az autópályáról érjünk le. Isten nagybátyámon keresztül adott nekünk erőt, hogy bízzunk Őbenne, mert megsegít minket. És képzeljétek el leértünk az autópályáról épségben. Nem kellett egyszer se megállnunk. Sőt az Úr annyira kegyelmes volt hozzánk, hogy odaértünk az úti célunkhoz és ráadásul visszafelé is megsegített minket.
Nagyon tanulságos volt ez számomra, számunkra. Isten mindenkor arra bíztat, bátorít minket, hogy ne féljünk, hanem bízzunk Benne! Hiszen ha Istenünk velünk van, akkor ki lehet ellenünk?!  Én hiszem, hogy Isten őrzött meg minket, és tett próbára, hogy ilyen helyzetekben is dicsérjük, magasztaljuk az Ő hatalmas Nevét és tudjunk benne hinni!
Végezetül egy kis igével szeretnélek Benneteket bátorítani:

„Ha az Urat tartod oltalmadnak a Felségest hajlékodnak nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” Zsolt. 91,9-11

Sz.A.

 

Isten azt mondta: Nem!

Nagyon szeretem a verseket. Nem rég kezembe akadt egy vers, amit már régen valamikor hallottam. Nagyon aktuálisnak éreztem, azt az üzenetet, ami ebben a versben rejlik. Éreztétek már azt, hogy kértek valamit, szeretnétek valamit megkapni, de nem kapjátok, nem jön válasz az imáitokra. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de velem már előfordult.
Az egyik ifjúsági órán megnéztünk egy filmet, aminek a címe: A találkozás. Hogy is jön ez most ide? Volt benne egy apró jelenet, ami nagyon elgondolkoztatott. Egy fiatal lány megkérdezte Jézustól, hogy az emberek nem azt kérik, amire valóban szükségük van? És erre azt felelte Jézus, hogy az emberek legtöbbször nem azt kérik, amire szükségük van! Különbséget kell tennünk a vágyaink között és aközött, amire tényleg szükségünk van. Sokszor mi magunktól erre nem vagyunk képesek, szeretnénk dolgokat, vágyunk dolgokra és ha nem kapjuk meg értetlenül kérdezzük az Úrtól, hogy miért nem? De ha megértjük azt, hogy Isten jobban tudja, hogy mire van szükségünk, akkor meg fogjuk azt is érteni, hogy talán egy egy vágyunk beteljesedése nem előre vinné a mi lelki életünket. Az Úr tudja, hogy mikor mire van szükségünk és Ő az, aki be is tölti a mi szükségeinket.

Isten azt mondta: Nem…

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: Nem.
Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő az felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste pedig csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem. 
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke. 
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem. 
Azt mondta, csak áldását adhatja - a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.
Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem. 
A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem. 
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges
és szép legyen a gyümölcs.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem.
Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni...

Kértem erőt...
És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek. 
Kértem bölcsességet...
És adott problémákat, hogy megoldjam azokat. 
Kértem bátorságot...
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket. 
Kértem, adjon szeretetet...
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk. 
Kértem kegyelmet...
És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

J.Sz.

 

Ifidics

A gyülekezetünkben kezdi bontogatni a szárnyait az Ifidics. Öröm nézni, ahogy a talentumukat kezdik kamatoztatni azok a fiatalok, akiknek a többsége eddig még nem állt komoly szolgálatban. Ennek örömére szeretném megosztani veletek az első olyan fordítást, amit még tavaly Komlósi Anita és Nagy Robi hozott össze. Igazán buzdító és mélyreható ének, többet között ezt is hallhatjátok előbb utóbb a csapattól. Reméljük sok ilyen nagyszerű fordításban lehet még részünk a közeljövőben.

Örök Isten

Örök Isten
Te voltál, vagy, s leszel!
Kegyelmed
Királyságod hozta el!

Mindenható Isten, közel vagy
Minden térd leborul Előtted!

Megváltónkban
Teljes az igazság
Jézus Krisztus
Felemeljük Szent Nevedet

Kezed által
A vak már lát
A béna jár
Halál sincs már
Istenünk lettél
S Uralkodsz Örökké! 

Itt megtudjátok hallgatni az eredeti dalt:

Hillsong Live - The Lost are Found (God is able)  

Ha követitek az eseményeinket, hamarosan szem és fül tanúi lehettek, hogy használja Isten a mai fiatalokat a szolgálat terén ebben a dicsőítő csoportban is.

B.R.

 

 

A BELVÁROSI IFI OLDALA