"Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." Róma 6, 13

Néhány éve az egyetemen interjút kellett készítenünk egymással a csoportban. Meg kellett próbálnunk egy adott idő alatt minél többet megtudni a másikról. Amikor rám került a sor, szívesen meséltem arról, hogy keresztény vagyok és hogy ez mit jelent számomra. Egyik mondatomban elhangzott az, hogy odaszántan követem Jézust, a teljes mondatra már nem is emlékszem, de a reakcióra annál inkább... Visszakérdezett a társam. Odaszántan?! Nem azt akartad mondani, hogy elszántan? Mosolyogva mondtam, hogy nem, én direkt ezt a szót használtam, így is gondolom. Próbált még meggyőzni, hogy ez nem a megfelelő, és írjuk másképp az interjúba, mire megértettem, hogy ő nem használta még ezt a szót azelőtt. Ezt mai napig emlékként őrzöm. Az Istentől elszakadt ember előfordul, hogy elszánja magát egy-egy dologban. Az is lehet, hogy rászánja magát, hogy valamit végre megtegyen. De nem hajlandó odaszánni magát az Úrnak. Így talán még egyet is értünk az állítással, de mi van, ha azon kapjuk magunkat, hogy mi sem tesszük ezt most éppen vagy még úgy igazán meg sem tettük ezt az életünkben az Ő gyermekeiként? Ahogy a fenti Igéből is egyértelműen látjuk, Isten ebben a témában is "feketén-fehéren" gondolkodik. Valamifelé tart az életünk, az egyik oldalon állnunk kell, és ha most elgondolkodva arra jutunk, hogy nem a Mindenható ügyében vagyunk éppen aktívak, nem gondolkodunk Róla, nem szolgálunk, imába keveset fűzzük szavainkat, akkor éppen más szolgálatában vagyunk... Az ellenségében! Miért fontos azonban, hogy magunkat egészen átadva, feladva, megalázva odaszántak legyünk? Mert ez Isten kezében fegyver tud lenni! Hahó - mondom magamnak! Nem erre vágysz egyébként? Nem ezt szeretnéd? Itt a kulcsa annak, hogy jó gyermeke legyél az Istennek! Nem csak úgy járogatunk az Ő útján. A kellemes séta alkalmával az ördög szépen elterel, néha pont azzal, hogy minden jól megy. A suli, a munka, a kis szenvedélyek örömet is adnak, de nem vagy fegyver az Isten kezében!!! A szerető szív ebbe nem nyugszik bele! Azt mondja Pál, hogy úgy szánjuk oda magunkat, mint akik halálból az életre keltek. Ezt pedig szinte felfogni sem lehet. Ha valamit szeretne legyőzni az ember, az az elmúlás. Nem ismerek közvetlen közelről olyan embert, aki visszajött a halálból, de tudom, hogy jó néhányszor tett már ilyet az Isten. Milyen érzések kavaroghatnak egy ilyen újraéledt ember szívében?? Mennyi hála? Milyen szeretet? Milyen csodálkozás? Mennyire nagyra tarthatja a Csodatevőt és mennyi tettrekészség lehet a karjaiban... Ha azt hinnénk, hogy ezt az érzést mi soha nem leszünk képesek átélni, tévedünk! Éppen így váltottak meg minket is. A halálból az életre. Elmúlásból az örökkévalóba. Ennek megfelelően szánjuk oda magunkat! Legyünk bátrak megvallani: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus! Ahogy vagyok, teljes egészében odaszánom magam az Istennek!

Varga-Béres Mónika
________________________________________________________________________________________________

Sokat gondolkodtam mit és hogyan írjak a HIT-ről, hogy ne legyen sablon és talán még új is legyen benne. Nehéz feladat, hiszen ezt a szót olyan sokszor halljuk egymástól, gyülekezetbe, barátoktól.

,,Legyen hited és minden meg lesz” talán néha-sokszor sablonná alakult ez a dolog. Ki mondjuk másnak vagy valamire, de még mielőtt ki mondtuk volna igazából nem is hisszük el. Itt eszembe jut az a példa, amit a gyülekezetbe már hallhattunk, többször is.

,, Megáll a hitetlen motoros a templom előtt és nem indul a motorja, ki megy a pap és azt mondja, a motorosnak legyen hited és imádkozz, hogy beinduljon, erre megfordul és visszamegy a templomba.  A hitetlen motoros el kezd imádkozni és beindul a motor, a pap visszafordul, és azt mondja:

Jéééé ki HITTE volna…….

Azt gondolom ez egy nagyon jó példa arra, amit fentebb leírtam, bele se gondolunk a szavak súlyába?

Tehát ezért fontos, hogy amiért imádkozunk, vagy ki mondunk valóságosan hittel tegyük! Annyi minden van az életünkbe, próbák, bajok, nehézségek. DE tudom azt, ha valóságosan hittel tudunk imádkozni, kérni Istent, akkor ő válaszol és segítségül lesz nekem és neked is!!!

 Akarjuk azt, hogy bővüljön az Ifi? Akarjuk azt, hogy bővüljön a gyülekezet? Akarjuk azt, hogy meg gyógyuljunk, lelkileg- testileg?  Akarjuk azt, hogy helyre álljanak kapcsolatok? Akarjuk azt, hogy megtérjenek a barátaink, szeretteink? Akarjuk azt, hogy a munkahelyen minden rendbe menjen? Akarjuk azt, hogy az iskolába miden jól menjen?   És még sorolhatnám a sok-sok egyéb kérést, amit szeretnénk.

Én azt mondom rá IGEN!!!! De mit kell tennem??? Felteszem magamnak a kérdést!

Annyit töprengtem, gondolkodtam vajon mit?? Olyan egyszerű választ kaptam Istentől:

,, egyszerűen gyermeki hittel jönni Ő hozzá’’ – se több, se kevesebb!

Nem akarom nagyon elhúzni, így a végére egy bátorító gondolatot és igét szeretnék veletek megosztani.:

,,A Biblia egyik leglényegesebb állítása az, hogy minden hívő rendelkezik hittel. Ezen alapigazság ismeretében válik lehetségessé számunkra, hogy győztesek legyünk a hitéletben. ’’

„Jézus pedig mondta nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek, hogy ha csak akkora hitetek is volna, mint a mustármag, akkor, ha azt mondanátok ennek a hegynek: menj innen amoda, elmenne. Akkor semmi sem volna lehetetlen néktek.” 

(Mt. 17:20)

Sok áldást nektek! Harcra fel, legyünk győztesek minden nap!!!!!!!

Bordás Zsolt
__________________________________________________________________________________________________

Mindent elsöprő szeretet!

Ha megkérdeznénk tíz embert, hogy mivel folytatná ezt a mondatot: Mindent elsöprő....  valószínű nyolc azt mondaná: Szeretet.

Nem az jut eszünkbe először, hogy harag, gyűlölet, félelem. A világ is tudja, hogy a szeretet az, ami mindenen felül tud emelkedni. Az elmúlt időszak legsikeresebb sci-fi filmjében, az író átrágva magát a tudományon a tér, az idő és minden dimenzión, a szeretetet, mint legfelsőbb dimenziót jeleníti meg. Igen. A világ is tudja, kutatja, keresi.

De vajon mit is jelent”szeretet”? Mit jelent mondjuk szeretni egy másik embert? Azt jelenti, hogy jól érzem magam a társaságában? Szeretek vele együtt időt tölteni?  Ennyi elég, ezért szeretem? Igen. Szoktuk mondani: „nagyon szeretem ezt az embert, olyan kedves, olyan aranyos”. Tehát rászolgált.

Szerencsére a szeretet nem ilyen. Az igazi szeretet nem érzés, hanem cselekedet! Odamenni, lehajolni, segíteni, megbocsájtani akkor is, ha annyira nem kedveljük azt az embert. De hát hogyan? Kérdezed.

Kristály tisztán emlékszem azokra a szavakra, amelyek hatására meghoztam a szívemben a döntést, hogy meg akarok térni. Így hangzott: "Nem tudod szeretni az embereket, ha nincs benned Isten, mert Isten maga a szeretet!"

Tehát kedves hölgyek, ha megtudnánk, hogy piacra dobtak egy új takarító eszközt, amely minden szennyet pár mozdulattal eltakarít, edényről, padlóról, textilről mindenhonnan. Kedves urak, ha megtudnák, hogy árulnak egy eszközt, ami mindent elvág, átfúr, odaragaszt. Mit tennénk?  Valószínűleg fejvesztve rohannánk megvásárolni, hogy megkönnyítsük az életünket.

Mély tisztelettel szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy szellemi életünket tekintve van egy ilyen eszköz, amely mindent eltakarít, összeragaszt, helyrehoz, megszépít. Mindent elsöpör. Teljesen ingyen kapható, kegyelemből a mi Atyánknál. Csak kérnünk kell és megkapjuk. Sorba sem kell állnunk. Amíg a készlet tart!

Sokszor előfordul azonban, hogy megveszünk egy eszközt, aztán nem használjuk. Egy évben kétszer elővesszük, aztán visszatesszük a polcra és elfelejtjük, hogy ott van. Próbáljuk továbbra is a kis vizes rongyainkkal a professzionális takarítást, vagy a kis kopott kalapácsainkkal az építkezést.

Kedves testvéreim! Ez az eszköz túl drága volt ahhoz, hogy ne használjunk. Drága véren vétetett meg.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen./Ján.3:16/

Használjuk hát minden nap, mindenre. Söpörjünk el vele mindent, ami nem jó. Fájdalmat, keserűséget, félelmet, aggódást, fáradtságot, dühöt, haragot, depressziót, meg nem bocsátást, mindent, ami beárnyékolja az életünket. Hogyan használjuk? Bármilyen terméket vásárolunk, mindenre rá van írva nagybetűvel: HASZNÁLAT ELŐTT KÉRJÜK, GONDOSAN OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT!

A Bibliában minden le van írva!  Isten, világos érthető útmutatót adott, hogyan használjuk drága ajándékát. Vannak dolgok, amiket nem értünk, miért kell megtennünk, nehéznek találjuk, mégis meg kell tennünk, mert Isten azt kérte tőlünk. Azért kéri, hogy működjön az ajándéka, hogy tudjuk használni.Pl: Miért kell megbocsátani valakinek, aki megbántott minket? Vagy imádkoznunk ellenségeinkért? Mert Isten ezt kérte. Tudja, hogy ez nekünk nehéz sokszor nem is tudjuk megtenni, ezért adta nekünk a szeretetet.

Szeretetből mindenre képesek vagyunk. Használjuk hát!

Tóthné Makhándi Zsuzsanna
________________________________________________________________________________________________

Beszámoló a Dics-Suliról

Kíváncsian vártam az idei Dics-Sulit, nem tudtam elképzelni, hogy a tavalyit felülmúlhatja. Azt hiszem, minden résztvevő nevében mondhatom, ez volt minden idők legjobb Dics-Sulija. Nemcsak a dicsőítés, a szolgálatok és kurzusok is rendkívül áldottak voltak.

Első este Lakatos Péter hirdette az igét, a szellemi oltár építéséről beszélt. „Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.”(IPéter2,4-5)

Megemlítette, hogy a papi szolgálat kétirányú, emberek felé és Isten felé is irányul. Amikor Istennek szolgálunk, ne emberek tetszését keressük. Az asszony illatáldozatát sokan nem értették, de egy Istennek tetsző cselekedet volt. (Márk 14). Isten jelenlétéhez a hit általi engedelmesség a kulcs. Arra a fontos tényre is rávilágított, hogy van Főpapunk és van oltárunk. Az oltár az Istennel való kommunikáció helye, összekapcsolja a Mennyet a Földdel. Az oltár az a hely, ahol szerelmes szavakat mondasz Istennek. Az oltárra áldozatot is kell tenni, anélkül nem jön a tűz. Nem jöhetünk üres kézzel, mivel nincs olyan nagy ökör, mint bűneink, vigyük szívünket, életünk Isten elé.

Második nap Fóris Attila üzenetét hallgattuk meg. A megigazulásról beszélt, az alapige a Róma 5,12-21 volt. Ajándékba kaptuk, hogy Isten elfogadhatónak tekint minket. Isten nekünk tulajdonítja Krisztus igazságát.

Ha megértjük, birtokba vesszük a kegyelmet, hatalmunk lesz a bűn fölött. Jézus ereje nagyobb a bűn erejénél. Isten nem csak megkegyelmezett, új pozícióba helyezett. Péter a nádszálból kőszikla lett, mert Jézus új identitást adott neki. Nélküle semmi vagyok, de ha Őbenne élek, az Ő erejével élhetek. Arra buzdított, hogy rugdossuk ki az ördög munkáját az életünkből, Krisztusban jogunk van a tiszta, szent élethez.

Harmadik alkalommal Szilágyi Zsolt szolgált. „Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta.És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja.”(II.Királyok 3, 15-18)  A történetben is azt láthatjuk, amikor a dicsőítés és prófétai szolgálat együttműködik, csodák jönnek.

Egység volt Isten népe között. Dicsőítettek és Isten lelke leszállt, szólt Elizeusnak. Előtte nem működött semmi, bolyongtak a pusztában. Arra készültek, hogy csatát fognak vívni, de el se jutottak Moábig a vízhiány miatt. A saját szükségleteibe, problémáiba fulladt bele a nép. De Isten tovább akar vinni. Csodálatos jövő előtt állunk. Növeljük az elvárásainkat! Nem elég, hogy jók az alkalmak, Isten többet akar adni. Gondolkodjunk az Ő szintjén, figyeljünk Rá! Nem arra hívott el, hogy a lövészárokban várd az ellenség támadását. Támadjunk, győzzük le ”Góliátot!” Szilágyi Zsolt saját bizonyságaival is bátorított. Amikor elcsüggedt, megfáradt, megunta az egészet, az a mondat jött elé, „Jézusnak nem volt kedve meghalni érted”. De Jézus engedelmes volt.

Negyedik este Linwood Berry elmondta egész élettörténetét, megtérését, édesapjával való kapcsolatának helyreállítását, a csodákat, amiket Isten tett az életében. „Ha Isten engem felemelt, téged is meg tud menteni!” Reménykeltő története mellett más üzenetet is megosztott velünk. A nemzedékek közötti gyógyulásról beszélt. Árva szív volt prédikációjának címe. Rávilágított, hogy a sérelmek úgy veszik körbe szívünket, mint ahogy a hagymahéjak rétegződnek a hagymán. Isten rétegről rétegre haladva eltünteti a „hagymahéjakat”, meggyógyítja szívünket. A nemzedékek összefogásának fontosságát egy metaforával illusztrálta. Amikor a futóversenyen a futók átadják egymásnak a váltóbotot, egy kis ideig együtt futnak, ez az idő legfontosabb. Ugyanilyen fontos, hogy az idősebbek átadják a kenetet a fiatalabbaknak, mint Illés és Elizeus esetében történt. Arra buzdított, hogy használjuk azt a kenetet, ami már bennünk van. Az erő, ami Illéssel volt, nekünk is van, a Szent Szellem által.

A péntek este jubileumi dicsőítő koncerten kétezren énekeltünk az Úrnak, fantasztikus alkalom volt.

Festészet kurzuson vettem részt, melynek első napján a technikákkal ismerkedtünk. Második nap a csoport három részre oszlott, egy-egy nagyméretű festmény készítettünk el, amelynek témája Hit, Remény, Szeretet volt. A további napokon egyéni alkotásra volt lehetőség. Az én festményem témájához Linwood adta az inspirációt. A közös festésre való biztatáskor mesélt a mamutfenyőkről, akik csoportosan élnek, a talajban összefonódott gyökerekkel.

Szemenyei  Zsuzsanna


 

 



Közbenjárás másokért

" Buzdítalak azért, hogy mindenekelőtt tartassanak könyörgések, imádságok, KÖZBENJÁRÁSOK, hálaadások minden emberért, királyokért és minden hatalomban lévőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet élhessünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. "
1 Timótheus 2:1-2

Miután megkaptam a témámat, az foglalkoztatott, hogy mi is tulajdonképpen a közbenjárás. Nem járhatunk közben másokért, ha nem hiszünk a megváltásban. Enélkül hiábavaló minden!! A közbenjárásban Isten elé visszük azt a személyt vagy körülményt, amit/akit Isten a szívünkre helyezett. A közbenjárás már az Ószövetségben is nagyon fontos szerepet töltött be. Például Ábrahám imán keresztül közbenjárt a népért.
"És monda az Úr: Eltitkoljam-e én Ábrahámtól, amit tenni akarok? Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, amit szólott felőle. Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: Alámegyek azért és meglátom, vajon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom............ És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala. És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonosszal egybe? Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, akik abban vannak? Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonosszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt......" 1 Mózes. 18:16-33

Sokszor az ember, amikor jól megy dolga hajlamos lazítani. Sodoma es Gomora gazdagságban és jólétben élt és ez mégse hálára ösztönözte őket, hanem elkezdtek bűnben élni, elfelejteni Isten jóságát... Ábrahám szívén viselte ezeknek az embereknek a sorsát.
Az a buzgóság és szeretet, ami benne volt, kell bennünk is égjen mikor imádkozunk valakiért.
Ha ez nincs meg bennünk, akkor kérnünk kell a Mindenség Urát, hogy ajándékozzon meg vele. Sajnos a legtöbb esetben nem figyelünk fel kellőképpen mások bajára, nem aggódunk mások dolgaiért, talán érdekességként megemlítjük másnak, hogy "na, hallottad ez meg az történt vele.."
DE Isten igéje arra buzdít, hogyha felfigyelünk mások nyomorúságára, akkor azt tegyük olyan értelemben magunkévá, hogy esedezzünk értük.
Van, amikor történik egy katasztrófa vagy éppen hallunk valami szörnyűségről akkor megindul a szívünk és talán küldünk valamilyen formában segélyt a bajba jutottaknak. Viszont ez csak egyszeri alkalom..
Úgy, hogy mindennap jellemezzen minket ez az együttérzés, Isten kegyelme nélkül ez nincs olyan mértékben jelen az életünkben, ahogy kellene. Pedig egyik legfőbb küldetésünk.
Egy olyan ember, aki nincs megbékülve Istennel, nem tudja ezt megtenni. Hisz az az ember, aki maga se tudja, hogy hogyan kell Isten elé helyesen járulni, nem fog másokért könyörögni, mikor magáért se tud. Ez nekünk, keresztény embereknek a feladatunk!!!


Isten azt mondja " imádságainkban legyünk mindenkor állhatatosak" sajnos legtöbbször beleesünk abba a hibába, hogy imádkozgatunk és nem kapunk egyből választ vagy megoldást, emiatt belefáradunk az imádkozásba. Pedig milyen nagy erő rejlik az imában!!!
Az Újszövetségben maga Jézus Krisztus a legfőbb közbenjáró, akin keresztül ma mi is közbenjárhatunk másokért. Ha Jézustól, mint a legfőbb Szeretettől kérünk ehhez erőt, együtt érző szívet, biztos vagyok benne, hogy nem fogja megvonni tőlünk.

Simon-Bordás Brigitta
________________________________________________________________________________________


A testvéri kapcsolatok ápolása

Egy rendkívül érdekes témával készültem nektek az e havi hírlevélben, méghozzá
„a testvéri kapcsolatok ápolása a gyülekezetben és azon kívül is” jeligével.

Ahogy végiggondoltam rájöttem, hogy jelenleg a munkám miatt mennyi mindenből kimaradok, és hogy mennyire nagyon tudom értékelni azt, amikor végre találkozok a „testvéreimmel”.

Igen a „testvéreimmel” és ezt azért hangsúlyozom és teszem idézőjelbe, mert egyke vagyok, de Isten így is adott mellém „testvéreket” akikkel olyan szoros baráti kötelék köt össze, amit semmi nem választhat szét.
Nem kell hozzá hosszas bibliatanulmányozás, hogy rájöjjünk Isten majdnem minden ember mellé rendelt barátokat, „testvéreket”.
A Bibliában ez arra enged következtetni, hogy igenis szükség, van arra, hogy legyen olyan mellettünk, aki igenis megérti, amikor azt mondom, hogy nehéz próbám van, imádkozz értem vagy ugyanez fordítva is igaz.
Azt szokták mondani, hogy akit szeretünk, azzal foglalkozunk, és minél többet foglalkozunk vele, annál jobban megszeretjük.
Érvényes ez ugyanígy a barátságra is. Nem elég hírből ismerni a másikat, mert az a barátság elhűl, kevésbé lesz bensőséges és kevésbé válik igazzá az az ige, hogy mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik. (Példabeszédek 17:17)

Ha nem ápoljuk a barátságainkat, akkor bizony a nyomorúságban könnyen magunkra maradhatunk. Azt tapasztaltam, hogy amikor nehézségbe kerülök, és még jobban keresem Isten közelségét, rendkívül felemelő tud lenni egy igazi baráti ölelés és rendkívül hálás tudok lenni Istennek, hogy adott mellém barátokat, akiket a testvéreimnek hívhatok!

Kívánom nektek, hogy találjatok egymásban ne csak haverrá, mert az nem elég, haverjai Jóbnak voltak. Nekünk barátokra van szükségünk olyanokra, mint Dávid és Jonathán esete, amiről így ír a Biblia:
„Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jonatán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jonatán, mint önmagát… és szövetséget kötött Jonatán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. Levette Jonatán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját, meg a kardját, az íját és az övét is.”

Bordi Róbert
________________________________________________________________________________________

Isten nem feledkezik meg az ígéreteiről!

„Mert ez a kijelentés meghatározott időre vonatkozik, hamarosan célhoz ér és nem csal meg, ha késik is várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” Habakuk könyve 2:3

Isten ígéreteinek tárháza nagyobb, mint azt gondolnánk. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian kaptunk már ígéretet az Úrtól. Vannak, amik már beteljesültek és vannak, amik még talán nem, de ami nagyon fontos, hogy MÉG nem. Ugyanis, amit Isten megígért, azt Ő mind valóra fogja váltani.

Sokszor mikor kapunk egy ígéretet az Úrtól, nagyon felbuzdulunk és lelkesek leszünk. Ennek következtében eltervezzük az egészet, hogy Isten mindezt, hogy fogja véghezvinni. Kigondolunk egy A tervet, aztán egy B-t és talán még egy C tervet is, és biztosak vagyunk benne, hogy Isten ez alapján fog cselekedni. Talán beleesünk abba a hibába, hogy időpontokhoz kötjük az ígéret beteljesedését.
Aztán, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy mi azt kigondoltuk, vagy az általunk szabott időpontig nem történt semmi, akkor csalódottak leszünk, és azt gondoljuk, hogy talán rosszul hallottam Isten hangját, benéztem az egészet és egy idő múlva elfelejtkezünk a várva várt ígéretről.

Azonban Isten nem felejtkezik el. Amikor Ő megígér valamit, biztosak lehetünk benne, hogy az a miénk, hogy lesz egy nap, amikor valósággá fog válni, és amikor be fog teljesedni, de azt hogy hogyan és mikor azt csak Ő tudja.
Ahogy a fenti igében is olvashatjuk, hogyha késik is, várd türelemmel, mert biztosan be fog következni. Persze türelemmel várni nem egy egyszerű dolog, főleg egy türelmetlen embernek, aki szeretné már azonnal megkapni! J

Isten azonban a várakozás alatt felkészít, megtanít, átformál, hiszen az ígéret időpontja és a beteljesedés időpontja közötti időt az Úr felhasználja arra, hogy a szükséges változtatásokat véghezvigye rajtad, benned.
És sok esetben az idő hosszúsága rajtad múlik. Azon, hogy mennyire hamar sajátítod el azokat a dolgokat, amiket Isten el akar végezni benned. Lázadni kezdesz, vagy inkább együtt működsz Istennel. És bár ez idő alatt elkerülhetetlenül lesznek néha kételyek, és kérdések, mert a gonosz legfőbb célja, hogy elbátortalanítson és elfordítson Istentől, de mindvégig tudni kell, hogy Isten a legjobbat fogja elhozni, és hogy az Ő ígéretei örökké megállnak.

És lehet, hogy nem úgy fog történni, ahogy te azt kigondoltad és akkor, amikor szeretted volna, de egy biztos, valóra fog válni és meg fogod látni Isten csodálatos tervének kibontakozását az életedben!

Jámbor Szilvia
________________________________________________________________________________________

„Hol van a ti hitetek?”

Még mindig az ujjamban található cisztával „küzdök”.
Már lassan másfél éve tart, talán unalmasnak tűnhet, hogy újra és újra erről írok, de mindig van egy új gondolat, egy megtapasztalás, egy következő lépcső.

Kellemetlensége ellenére nagy előnye, hogy gondolkodásra kényszerít. Talán olyan, mint Pál apostol tövise. Oldalba bök, és azt mondja: Nem unod már a szenvedést? Mikor lesz már vége? Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? Akár tetszik akár nem, felteszi a kérdést: Hol van Isten? Miért nem segít? Igen, egy kicsit lehúz, de fel is ráz. Hol van Isten? Hol az én hitem?

A kórházban várva feltűnőbbé válik milyen aprócska láng a sötétségben. Mindig így volt, éppen csak pislákolt? Mikor ragyogott utoljára? Mikor tapasztaltad meg, hogy a hit csodákra képes, ajtót nyit Istennek, természetfeletti dolgok történnek?

Amikor megszokott medrében folydogál az élet, amikor a szürke hétköznapok elrepülnek, hol van Isten? Amikor a szokások megkötöznek, ezredik alkalommal csinálod ugyanazt, mihez kell hit? Mikor adtad át magad igazán Isten kezébe? Mikor hagytál fel a saját terveid megavalósításával és bíztad magad Isten vezetésére? Mertél valaha olyat tenni, ami a világ szemében bolondság, de egy lépés Isten felé? Kockáztattál bármit is a hívő életed során?

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.”

Könnyen mondhatod, „Hiszek Jézusban”, hiszen a hit nem látható, nem mérhető, nem lehet megcáfolni. Nyugodtan kipipálhatod a listádon, „Én hiszek”, Magyarországon ez nem jár semmilyen következményekkel.
De ha nem mész tovább, ez semmit sem ér. A Biblia világosan fogalmaz:
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek. Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?” (Jakab 2:19-20)

Akkor keressünk valami cselekedetet, ami igazolja jó keresztény létünket! Hova is bújt a kereszténység a mindennapjainkban?
Persze, nem akartunk megbotránkoztatóak, vagy szenteskedők lenni. Mégis mi maradt? Hol a hitem, hogy Isten lát és megjutalmaz, amikor elmegyek egy koldus mellett? Milyen alapon várom el, hogy Isten megbocsásson, amikor én még mindig gyűlölettel vagyok embertársam iránt? Hol a hitem, hogy Isten jelenlétében vagyok, amikor dicsőítek, miközben az órát nézem, meg a pókhálót a falon?

Hol a ti hitetek?

És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?” (Lukács 8: 24-25)

Hol volt a tanítványok hite? Talán csak egy kicsi hitük volt és megpróbáltatásban elveszítették. Nem! A szomorú valóság, hogy nem volt hitük, a nehézség csak felfedte a hiányt.
Egy békés hajózgatáshoz nem is kellet volna eget rengető hit. Mégis eszembe jut az ige:
„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”(Zsidóhoz írt levél 11:6)

Szemenyei Zsuzsanna

Nélkülözhetetlen-e a dicsőítés egy élő keresztény életéből?

Ha élő hited van, a válasz erre biztosan egyértelmű. Azonban engem ebben a kérdésben egy szó fogott meg igazán: élő. Mit is jelent az, hogy valakinek élő hite van? Egy egyetemi esszéhez gyűjtöttem információkat, és próbáltam megközelíteni a dicsőítés fogalmát gyakorlati szinten. Bármennyire is igyekeztem tárgyilagos maradni, a formáit jellemezni, a végén arra jutottam, hogy nem az számít igazán, hogy felemeled-e a kezed, hangosan dicsőítesz-e vagy magadban – a lényeg az, hogy mi van a szívedben. Lehetsz te kívülről a legodaszántabb dicsőítő is, ha az nem szívből jön, csak formalitás.

Egy élő keresztény életéből a dicsőítés nem hiányozhat, hiszen Isten is felszólít minket arra, hogy dicsérjük Őt, nincs más Isten, és ha odaszánt életet élünk, a hálaáldozat ilyen formája elengedhetetlen.

A Biblia azt mondja: „Minden lélek dicsérje az Urat!” (Zsoltárok 150, 6)

Elég egyértelműnek tűnik ez az ige, nemde? Oly sok módon lehet a Bibliát és Isten szavát átformálni, úgy hogy nekünk tetsszen, pedig az Úr szava itt is, mint máshol is, egyértelmű. Azt mondja: „minden lélek”. Nem azt mondja, hogy csak a Pünkösdi gyülekezet, vagy csak a Baptista testvérek. Nem! Azt írja „minden lélek”. Felekezettől függetlenül, ha megérted Isten hívó szavát, akkor a szívedben egy láng lobban, amely soha meg nem szűnik. És ez a láng, majd, mint kedves hálaáldozat száll fel Isten felé, ha szívből jön dicséreted.

Persze a látszat csak egy dolog. Nem szeretnék belemenni abba, hogy manapság milyen „trendi” lett dicsőíteni az Urat különböző fesztiválokon, kidolgozott, minőségi zenével. Azonban néha megvan az az érzésünk, hogy nincs jelen a Szentlélek.

Darlene Zschech Extravagáns Imádat című könyvében számomra mellbevágó módon megfogalmazza azt, hogy hiába tökéletes a zene, ha nincs benne Jézus iránti szeretetünk és hálánk, nem csinálunk mást, mint zenélgetünk. „Tulajdonképpen, bármily fenségesek is a zenei pillanatok, ha az ember szíve nem merül el teljesen imádata kifejezésében, a zene nem lesz több mint egyszerű zene.” Az imádat egy életforma kell, hogy legyen. Ahhoz, hogy ez életforma legyen azonban, sokat kell dolgoznunk érte.

Sosem szabad hagyni, hogy dicséretünk megszűnjön. A Zsoltáros azt mondja: „Dicsérem az Urat, amíg élek, éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok.” (Zsoltárok 146:2)

Amíg igei alátámasztást kerestem, rájöttem, hogy szinte idézhetném az egész Zsoltárok könyvét. Nemcsak az ének mivolta miatt, hanem azért, ami Dávid szívében volt. Bármi volt, ő hálát adott és dicsérte az Urat. Nekünk is ilyen imádóknak kell lennünk: a legnehezebb időkben is, amikor mindenhonnan támadás ér, meg kell tanulnunk hálát adni, és ezért is dicsérni az Urat. De nemcsak bibliai időkből találunk példákat.

Darlene-nál és Extravagáns Imádat című könyvénél maradva, engem nagyon megérintett az a bizonysága, hogy bizony mikor elveszítette kisbabáját, akkor is erőt vett magán, és dicsőítette Istent, nem is akármilyen módon: egy turné keretében. Hogy miért tette mindezt? Miért nem maradt otthon gyászolva veszteségét? Az sem lett volna elítélendő dolog, biztos vagyok benne, mindenki megértette volna. De ő azt választotta, hogy nem hagy az Ellenségnek több teret az életéből. Egy ilyen hatalmas veszteség után nem akarta még az Istennel való bensőséges kapcsolatát is elveszíteni. Vajon a mi szívünk is ilyen?

Végezetül, ha tiszta szívből imádjuk és dicsőítjük Istent, az Ő válasza nem marad el, hiszen Ő a dicséretekben lakozik. „A harsonásoknak meg az énekeseknek egyaránt az volt a tisztük, hogy összehangolva zengjék az Úr dicséretét és magasztalását. Amikor hangosan szóltak a harsonák, a cintányérok és a hangszerek, és dicsérték az Urat, mert ő jó és örökké tart szeretete, akkor a házat, az Úr házát felhő töltötte be, úgyhogy a papok a felhő miatt nem tudtak odaállni, hogy szolgálatukat végezzék, mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát.” (Krónikák II,5:13-14)

Kívánom azt, hogy dicséretünk erejétől az Úr betöltsön minket, és érezzük azt, hogy élő keresztényként elengedhetetlen Őt dicsérni.

Komlósi Anita

______________________________________________________________________________

A dicsőítésben rejlő öröm

Egy történettel kezdem az egészet: tavaly amikor Dics Suli volt, akkor anyáék minden nap mentek és mindig mondták: hogy menjek velük, mivel akkoriban már anyáék akarták, hogy kezdjek el járni ifire. Mondták, hogy: Hidd, el jól fogod magad érezni!
De én mindig mondtam, hogy: majd holnap. Csütörtökön mondták anyáék, ha akarok, ha nem mennem kell holnap. Mondtam, hogy jó, de nem nagyon vagyok kíváncsi. Szívem mélyén mégis az voltam, mert anyáék mindig olyan vidáman jöttek haza, és mindig mondták, hogy milyen jó volt. Így hiába mondtam, hogy nem vagyok kíváncsi én tudtam, hogy az vagyok. Mikor eljött a péntek, akkor már muszáj volt menni, hiába volt bármi kifogásom.

Hogy őszinte legyek, egész csütörtök este azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz. Persze anyáéknak azt mondtam, hogy nem várom. Este mikor odaértünk és már jól benne voltunk az éneklésben, azon kaptam magam, hogy tapsolok és éneklek. Gyorsan abba hagytam. Mikor észrevette Kriszti, odajött és ezt mondta: Marica! Jó hangod van, és ha be is falsítassz akkor sem hallja senki olyan hangos a zene. Ezen felbátorodtam és elkezdtem énekelni.

Nagyon boldog voltam. Dicsőítés közben annyira jól éreztem magam és olyan felszabadult voltam… Azon az egy alkalmon is úgy feltöltődtem, hogy nagyon sokáig elég volt.

De akkor valami megváltozott bennem. Utána még nem éreztem egy jó darabig és nem is tudtam, hogy mi ez. Majd az egyik vasárnap valami történt és csak sírni akartam, de nem tudtam, hogy miért. Nem is olyan rég értettem meg.

Mikor elkezdődik az ifjúsági óra, mindig imádkozással kezdjük és utána pár énekkel folytatjuk. Azon az ifi órán értettem meg, hogy mi volt az-az érzés, ami miatt annyira boldog voltam. Azon az ifin éreztem Isten jelenlétét és elárasztott boldogsággal és ez volt az az érzés, amit nem tudtam megfogalmazni vasárnapokon keresztül. És ezt akkor értettem meg igazán, amikor Anita azon az ifin a dicsőítésről beszélt. Ezt a kis történetet azért mondtam el, mert én a Dics Suli előtt nem énekeltem még a helyemen sem a gyülekezetben. Csak álltam és tapsoltam.

Engem nagyon megragadott, amit Anita mondott:
"Nem csak akkor kell dicsérni az Urat, amikor jó a kedvünk, vagy ha ahhoz van kedvünk,
 hanem akkor is ha rossz a kedvünk vagy ha nincs kedvünk!" Ez akarat kérdése is.
Mert Isten igéje ezt írja:
„Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”(Zsoltárok 100:2,5)

Bennem ez a mondat nagyon megragadt! Tudjátok a dicsőítésben nagy öröm rejlik! Engem nagyon boldoggá tesz és az érzéseinket is kifejezhetjük vele. Van, amikor csordultig van a szívünk boldogsággal és nem tudjuk szavakkal kifejezni, hogy mennyire és ezt Istennek köszönhetjük!

Mindenkinek van az életében egy olyan vasárnap, amikor nincs kedve dicsőíteni. De rá kell venni magunkat, hogy akarjunk. Ha nem is akarunk, de kezdjünk el énekelni, kezdjünk el dicsőíteni és észre fogjuk venni, hogy Isten segített és feloldódtunk, felszabadultunk.

Mikor az Ifi vasárnap volt akkor én sem tudtam kifejezni, hogy mennyire boldog vagyok. És Istennek tetszik, ha nincs is kedvünk énekelni, de megtesszük. Ő akkor jön és segít felszabadulni. Olyankor jön a felhőtlen boldogság!

Mikor Anita megkérdezte, hogy szeretnék-e benne lenni az ifjúsági dicsőítésben, azt mondtam, hogy igen, de valójában nem volt olyan sok kedvem hozzá. Viszont mikor eljött a próbák ideje már nagyon örültem, hogy benne vagyok és olyan nagy boldogsággal töltött el, hogy mindig kérdezték a suliban, hogy: miért vagy ennyire vidám és boldog?

És mikor eljött a vasárnap, hogy az ifjúság szolgál, akkor előtte este mondtam, hogy:

Uram, kérlek, Te segíts bennünket és adj jó alkalmat.

És amikor bementem a gyülibe olyan boldog voltam, hogy nem tudtam volna elmondani.

De azt az érzést, amikor érezzük Isten jelenlétét, azt nem lehet elmondani, azt érezni kell! És számomra a dicsőítésben az adja a legnagyobb örömöt, hogy azt a boldogságot, amit érzek vasárnaponként, azt egy énekből is megérti Isten. Neki nem kell magyarázni a dolgokat. És amikor énekelek, akkor Istennek dicsőítek, és olyankor megtelik a szívem örömmel és elszáll minden rossz dolog. És felszabadultnak érzem magam.

Számomra ez a dicsőítésben rejlő öröm! 

Bordás Mariann

_________________________________________________________________________________________

Dicsőítés - Egy út (lehetőség) a Szentek Szentjébe

,,Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!” – Zsoltárok, 100:4.

Közismert igehely, amely elmondja: hálaadással és dicséretekkel mehetünk be a Szentek Szentjébe. De vajon alkalmazzuk is-e az életünkben a leírtakat?

Ebben a világban, a szürke, gondterhelt hétköznapokban nem egyszerű hálaadó és dicsérő szívvel bemenni az Úr jelenlétébe, ha a körülményekre figyelünk. Nekünk, szellemi embereknek azonban máshogy kell gondolkoznunk. Jézus amikor tanítja a sokaságot imádkozni így kezdi: 

,,Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.” (Máté, 6:9-10.)

Tehát Jézus hálát adva és a Mennyei Atya dicsőítésével kezdi az imádságot, Pál szintén erre buzdít:

,, Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Filippi, 4:6.)

Isten erre hívott el, egy magasabb szintű életre. Nem arra, hogy a bennünket körülvevő anyagi dolgokra figyeljünk, hanem hitből éljünk és lássuk meg a láthatatlant. Akkor képesek vagyunk/leszünk mindenkor hálaadással és dicséretekkel járulni az Úr elé. Ez a két dolog pedig összefügg: amikor hálát adunk egyúttal dicsérjük is őt, ok-okozati kapcsolat. Vizsgáljuk meg mi ezeknek a szavaknak az eredete és mit jelentenek, hogy jobban megértsük:

Például az Ószövetségi részekben, amikor Isten dicsőítéséről, magasztalásáról van szó, akkor egy olyan szót használ a Szentírás, ami azt is jelenti, hogy: ragyog és fénylik. Az Isten dicsősége, mint fény, mint ragyogás jelenik meg az Ószövetségi kultuszban. Az Újszövetségben a Lukács evangéliuma 2. fejezetében, amikor Máriából kiszakad, hogy: “Magasztalja az én lelkem az Urat”, egy olyan szót használ a Szentírás, ami azt jelenti, hogy valami növekszik, gyarapszik. Amikor az ember növekszik, gyarapszik és erősödik, akkor dicséri és magasztalja Istent. Érdekes, hogy az imádatra és hódolatra az Újszövetségben olyan szavakat találunk, aminek az átvitt értelme ilyen, hogy: rabszolgának lenni, feltétel nélkül engedelmeskedni valakinek, illetve alázatosan tisztelni és hódolni.

Hálaadás – a görögben karisz, ami ajándékot jelent. Tehát amikor ezt tesszük adunk, amit csak képmutatás nélküli szeretetből lehet, hisz az adás a szeretet egyik tulajdonsága/megnyilvánulása. Az érdekes pedig az, hogy görögül a kegyelem szintén karisz, azaz ha hálaadó szívvel vagyunk, kegyelemben vagyunk, és ez csodálatos.

Isten csodálatos terve volt Jézus Krisztus által, aki elvégezte a kereszten, hogy szabad utunk, bejárásunk legyen az ő színe elé, nem csak 1 évben egyszer mint az Ószövetségi papok, hanem mindennap és bármikor, bárhol. A kárpit felülről (nem alulról!) az aljáig középen kettészakadt, menjünk be hát a kárpit mögé dicséretekkel és hálaadásokkal!

Az Úr áldjon!

Nagy Dávid

_________________________________________________________________________________________

Értékes?

Nézd meg a képet! Milyennek látod? Megvennéd? Ki tennéd a nappalidba?

Igen, én is látom, hogy nem szép; teljesen haszontalan és értéktelen.

Néha én is pontosan így érzem magam. Elég belenéznem a tükörbe, visszagondolnom az elmúlt évekre. Tettem én bármi hasznosat? Csak egy kicsiny dolgot is, ami értékesnek nevezhető? Hiába keresgélek az emlékképeim között, nem lelek semmit; csupán egy igeverset:

„Mivel drága vagy nekem, kedves és értékes, s mert nagyon szeretlek, hát népeket adok érted, s életedért cserébe nemzeteket.” (Ézsaiás 43,4)

Ez elképesztő! Minden hiányosságom ellenére van Valaki, aki értékesnek tart.

Isten számára értékes vagy!

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki, hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Nagy árat fizetett érted! Miért? Mert szeret, Ő maga a Szeretet. Nem számít Neki, hogy milyen a külsőd, mennyire értékelnek mások. Számára fontos vagy, mert Ő alkotott és kapcsolatba szeretne lépni veled.

Olykor elbizonytalanít a gondolat, mit tudnék én Istennek adni, a Hatalmasnak és Mindenhatónak, aki ég és föld Ura?

Pedig „Az aratni való sok, de a munkás kevés.” (Máté 9,37)

Isten mindenkire bízott feladatot. „Isten országában nincsenek munkanélküliek.” Ne érezd alkalmatlannak magad!

Ezt a kollázst is csupa olyan tárgyból állítottam össze, amit egy értelmes ember kidobna. Használt villamosjegyből, leégett gyufából, elszakadt hajgumiból, csoki papírból, alufóliából, műfű granulátumból, törött tollból… Talán ilyenek vagyunk mi is Isten kezében, megtörtek, fáradtak, kiégettek, reményvesztettek. Istent ez nem akadályozza meg abban, hogy hasznosíthatóvá formáljon.

„Isten nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá.”

Szemenyei Zsuzsanna

Én élek és Ti is élni fogtok

„Még egy kevés idő, és a világ nem lát többé engem, de ti megláttok majd, mert én élek, és ti is élni fogtok.” János 14:19
Jézus ezt a kijelentését kereszthalála és feltámadása előtt jelentette ki. Tudatában volt annak, hogy mi fog rá várni mennyi kín és fájdalom… és tanítványait erre készítette fel, hogy mi fog történni az elkövetkezendőkben.
Azt kell, mondjam, hogy húsvét hajnalán bennünket érintő esemény teljesedett be. Sokszor a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretnénk vagy, ahogy vártuk volna. A húsvéti örömüzenet húsvét hajnalán is váratlan események sorozatával szembesít bennünket.
„ Én élek, ti is élni fogtok.”
Nagypénteket követően különösen szükségünk van erre a bíztatásra. Szükségünk van a feltámadás örömhírére.
A hét első napján kimennek Jézus mellett kitartó asszonyok a sírhoz, és meglepetésükre a sír üres. Nem találják Jézus testét. Húsvétkor csak az angyal és majd a feltámadott Jézus szól hozzájuk.
Jézus azt mondja ő feltámadott, és minden hívő ember őáltala élni fog! Ő feltámadt! Ő él!
Milyen jó ez a tudat, hogy minekünk őáltala örök életünk van. Miérettünk cipelte a súlyos keresztet egészen a Golgotáig, hogy mi üdvözülhessünk. Igen… ő valóban hordozta a mi bűneinket…
Minden hívő embernek vannak nehézségei, megpróbáltatásai…. valakinek betegség, gyász, anyagi nehézségek és még lehet sorolni. De mégis Jézus szavai minden napon erőt adnak és megvigasztalnak.
Bizonyára tényleg vannak közöttünk, akik súlyos keresztet hordoznak, de alázattal hordozzák, mert Jézus keresztjére tekintenek. Jézusnak ártatlanul szenvednie kellett mindnyájunk bűnéért.
Kedves Olvasó! Nem tudom, hogy ezen a húsvéton milyen kereszted van. Azt sem tudom, hogy mennyire érzed kiteljesedettnek az életed. De azt tudom, hogy mindenki, aki a feltámadt Krisztusra tekint, és őt szolgálja, az hallja Jézus szelíden hangzó szavát:
„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. „
Hiszed-e ezt? A húsvéti evangélium felszabadít, és megszabadít félelmeinktől. A halálon diadalmaskodó Jézus kiveszi a félelmet az életünkből. Ő él, mi is élünk, a haláltól nem félünk. Azért van húsvét, hogy megszűnjenek a félelmeink. A mi feltámadott Urunk félelemmentes életre hív mindannyiunkat.
Aki hittel elfogadja a húsvéti csodát, és megtapasztalja a Feltámadott jelenlétét, annak nem ver gyökeret szívében a félelem. Hanem félelem helyett születik az öröm, a békesség, a bizonyosság, a boldogság, az erő és a szeretet.
Jézus feltámadt, és őáltala mi is feltámadtunk! Legyen mindannyiunk számára ez az örömüzenet, és köszönjük meg Urunknak, hogy kereszthalála által teljes életet élhetünk itt a földön, és majd az Isten országában.
„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” Kolossé3:1-4


Székely Andrea
_________________________________________________________________________________________

Szabadulásom ára a szabadítás

Vannak dolgok, amik születésünktől fogva rabságban tartanak bennünket, köszönhetően az első emberpárnak, akik engedetlenek voltak Istennel szemben. Miután elhagyták bűnük miatt a Paradicsomot, az emberek természete megfertőződött. Ezt a fertőzést nevezzük bűnnek.
Sajnos ettől az ember egymaga nem tud megszabadulni, tehet bármit, a bűn a természetünkből fakad, nem tehetünk ellene.
Sok embertől hallottam már, hogy ha ő lett volna ott, ő nem evett volna a gyümölcsből, de nem ő volt ott, és ő se tudja mi lett volna, ha ő van ott, még az is lehet, hogy ő kínálta volna Évát, nem pedig fordítva.
Nagyon sokáig áldozatokat mutattak be Istennek az emberek, a bűnük bocsánatáért, vagy mások bűnbocsánatáért, de nem változtak, hanem az áldozás már megszokássá vált. Egyre több bűnt cselekedtek és egyre jobban hanyagolták Isten akaratának a cselekvését, és így egyre mélyebbre húztak bennünket láncaink. Már nem volt elég az állatok vére, még a saját bűnük bocsánatához se, de mivel:
Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”,
ezért azok a láncok, bűnök, amik rabságban tartottak, tartanak bennünket, embereket mind eltűnnek, HA el hisszük. Ha megbánjuk bűneinket és el hisszük, hogy Isten megbocsátotta őket akkor szabadulást nyerünk a bűnöktől. Nem hiába jött Isten Fia közénk. Ő céllal jött, méghozzá azzal, hogy szabadulást nyerhessünk bűneiktől.
Jézus Krisztus halála volt az, ami elérhetővé tette a bűneink bocsánatát és vétkeink elfedését. Csak Isten Fia volt elég drága, elég értékes ahhoz, hogy megfizesse a szabadságunk árát, mivel Ő Maga volt az ára az emberek szabadságának!
Mi magunk nem tudunk annyit áldozni, hogy szabadok lehessünk bűneinktől, mert magunkba hordozzuk őket. Az hogy szabadok lehetünk azoktól a dolgoktól, amik elválaszthatnak Istentől, csak az Ő kegyelme és szeretete.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki bármit tehet, mert Krisztusnak köszönhetően el vannak törölve a bűneink! Fontos, hogy figyeljünk a hangjára és a szabadság minden olyan dologtól szabadságot kell jelentenie, ami meggátolhatja a hitben való előrelépést.
Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk, és többször átgondoljuk, hogy mit teszünk, nehogy mi magunk tegyük vissza a láncokat magunkra, amiket Isten egyszer már levett rólunk.
„Mert mindent szabad nekem, de nem minden használ...”


Bordás Tibor
_________________________________________________________________________________________

Egyetlen halál, amire szükségünk volt!

Ige: „… én életemet adom a juhokért.” János evangéliuma 10,5/b

A halál fájdalom. A halál kegyetlen. A halál elvesz. Felfoghatatlan érzés. Szeretted egyik percben még Veled van, beszél hozzád, másik percben már végleg néma marad.

Jézus Krisztus három évig beszélt, hirdette: „elközelgetett a mennyek országa.”
Azonban nagyon kevesen hallották meg. Ha feltennénk a kérdést - vajon tud e valamit adni a halál? - egyből válaszolnánk NEM!
Igazad van. Egy halál azonban mégis adott az emberiségnek valamit.

Jézus egyszer és mindenkorra győzni akart a sátán felett. Eleve elrendeltetett: „a bűn zsoldja a halál…” Római levél: 6,23.
A világ bűnös volt Ádámtól kezdve ezért távol volt Teremtőjétől. Isten terve ettől kezdve az volt, hogy az ember visszakaphassa jogát arra, hogy ha hisz, újra Isten közelségében lehessen.
A bűnért azonban halál jár. Jézus döntött, felvállalta az emberi lelket kiváltó áldozatot.

Egyetlen egy halál, ami ÉLETET adott!
Többen úgy gondolják a halál elkerülhető lett volna. Én úgy gondolom nem így van.
Vagy én halok meg örökre vétkeimért, vagy valaki, akinek elve hatalma van az élete felett.

Buzdítalak kedves testvér! Van egy jó pásztorod, aki ismer Téged, sőt szeret téged, annyira, hogy életét adta érted! Senki el nem vette Tőle, Ő adta oda! Hatalmat kapott arra, hogy visszavegye életét, mert bűntelen volt.
Küldetését véghezvitte az Atya akarata szerint. „az Isten kegyelmi ajándéka pedig az ÖRÖK ÉLET!” Római levél 6,23/b.
Így halál Életet adott számodra! Szóval a kérdés újra. A halál tud valamit adni nekem? – NEM!

Az ember bűnbocsánatát viszont csak a halál adhatta vissza! Jézus Krisztus megtette értünk. Véghezvitte Passiónkat, mely az Ő Passiója lett.

Az egyetlen halál mely szükséges volt, ÉLETET adott. Jézus Krisztus azonban FELTÁMADT, és ÉL!
Vele együtt, akik hallgatunk, hallgattunk hívó szavára mi is élhetünk! Ő a Jó Pásztor, az EGY Pásztor! Ő a Szabadító! Ő, aki meghalt, de FELTÁMADOTT!

Egy szükséges halál volt csupán Jézus Kereszthalála! Ő életét adta a juhokért!
Élj Jézus Krisztus áldozata által adott lehetőséggel! ÉLJ!

Nagy Róbert

Imáink a Jézus nevében

Garantálom, hogy 100-ból 100 keresztény hallotta, használta már imája végén a következő kifejezést: Jézus nevében. Na de miért is mondjuk ezt, miért van rá szükség?
Az ige mindig világosan fogalmaz, Jézus szavai megadják a követendő mintát. János 14, 13-14 mondja: „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.”
Áhháá, szóval azért van erre szükség, mert Jézus maga mondta, hogy tegyük ezt. Az ige meg is magyarázza, hogy miért tegyük: azért mert, ha az Ő nevében kérünk, az imáink biztosan meghallgattatásra kerülnek.
A Jézus neve a kulcs számunkra Isten teljes erejéhez. Fontos, hogy ne varázsigeként tekintsünk erre a két szóra.. Ez sokkal több, mint egy kifejezés. Jézus nevében imádkozni annyit tesz, mint Jézus személyéhez-személyével imádkozni. A Vele való szellemi egyesülésünk a garancia arra, hogy az Atya által meghallgattatunk.
És honnan tudom, hogy valóban meghallgatott Isten, mi erre a biztosíték? Az igében minden kérdésre megvan a válasz, így erre is:
„mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” (Máté 6:8)
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”(Máté 7: 7-8)
„…akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.”(János 15:16)

Tehát ő már tudta, mire van szükségünk, imánk nélkül is tisztában van vele. Aztán azt mondja, hogy ha kérünk, akkor kapunk. Egyszerű, mint az egyszeregy. Ha esetleg nem borulna minden hegy a tengerbe az első szavadra, akkor jöhet a következő rész: legyél kitartó az imában, zörgess, keress. És persze használd a hatalmat, amit kaptál, Jézus nevét.

Rendben meghallgatta az imám, mikor lesz ebből valami? Jól jönne egy kis pénz...

Áá, azért néhány dolgot nem árt figyelembe venni, például: „Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt” (Jak 4:3)
Vagy: „És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekesszük, a mik kedvesek előtte.”(1 János 3:22)
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: „mert aki kételkedik... ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól” (Jak 1:6-7)

Szóval nem elég elmondani, amit szeretnénk, nem szabad kételkednünk benne, valamint imánk Isten előtti tiszta életből kell, hogy fakadjon. Nem lehet egyszerre két Úrnak szolgálni. Ha bűnben vagyunk, hiába kérünk. Mindig valljuk meg a bűneink, és törekedjünk a tiszta életre. Isten látja a szívünket, látja, hogy mi után vágyunk igazából. Ha a bűnök és világi dolgok csábítanak, kéréseink megválaszolatlanul maradnak. Nem leszünk soha tökéletesek, mindig követünk el bűnöket, de nem mindegy, hogyan állunk ezekhez a dolgokhoz! Ha töredelmesen megvalljuk bűneink Istennek, és törekszünk rá, hogy ez ne történjen meg újra, akkor győzedelmes életre jutunk, amely bővölködni fog Isten áldásaiban, és kéréseink előtt szabad lesz az út a Mennybe.

Jó-jó, minden parancsolatot megtartok, alázatos vagyok, jól kérek, nem kételkedem, mégis olyan régen várok arra, hogy megtörténjen ’helyettesítsd ide a kérésed’. Miért?

Valószínűleg Isten a hitedre kíváncsi, arra hogy kitartó vagy-e, hogy amikor már minden más veszni látszik, te még akkor is kitartasz, tudsz-e hálás lenni, magyarul megvárakoztat. Ilyenkor sem hagy el minket, az Ő ígéreteit be fogja teljesíteni (lásd megannyi példában, pl. Ábrahám)! Lehet, épp türelmet akar neked tanítani.

A Jézus nevét használni nem kell félnetek, jó lesz:)

Varga Róbert
__________________________________________________________________________________________
Amikor nem jön válasz…

Nagyon szomorú megtapasztalni azt, amikor Isten hallgat. Szinte fojtogat a csönd, úgy tűnik hiábavaló volt az imádságom. Sajnos többször is előfordult velem  az utóbbi időben, s mivel ismertem az igét: „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.”(Ézsaiás 59,1-2), magamban kerestem a hibát. Hol ronthattam el? Túl kevés időt szántam rá, nem volt elég hitem, Isten akaratával ellenkező volt kérésem? Talán csak nem vágytam rá igazán, lehet csak jó keresztény megszokásból elimádkozgattam, mert hát azt illik, amikor az ember műtét előtt áll, de nem esedeztem szenvedélyesen. Letettem Isten kezébe, azt gondolva, ha műtét kell, hát műtét kell, én szeretem Isten, hiszek Benne, akkor is, ha nem gyógyít meg.
Amikor félévvel később kiderült, hogy kiújult a ciszta, újabb műtétre lehet szükség, először letargiába süllyedtem. Majd egy ifjúsági konferencián hallott ének hatására újra elkezdtem remélni. „Véred gyógyít, felépít, épp most… és én ma is hiszem, hogy Benned nincs változás, ugyanaz vagy mindörökké, és én ma is hiszem, hogy a te szent véred elég nekem.”
Igei biztatást is kaptam, az ifis buzdítás alkalmával küldte Dzsudzsó a 34.Zsoltárt. Az egész gyönyörű, de a 21. vers szólt hozzám igazán. „Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.” Ezek után már nem úgy tekintettem a „betegségemre”, mint az én egyéni gondomra, hanem úgy, mint egy ügyre, ami Istennek is fontos. Nem közömbös számára, hogy mi történik velem, az Ő terve a lehető legjobb, az Ő célja, hogy meggyógyítson.
Hittel, bizalommal imádkoztam, kértem az ifit, gyülekezetet, hogy támogassanak. Úgy gondoltam, az emberi próbálkozás kudarca után itt az idő, hogy Isten beavatkozzon. Milyen szép lenne, ha ezt egy bizonyságként írhatnám, de nem, nem tűnt el a ciszta. Nem értettem miért történtek így a dolgok, olyan logikusnak látszott, hogy most jön el a gyógyulás ideje, úgy éreztem mindent megtettem, végső elkeseredésemben erre az igére támaszkodtam: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!”(Ézsaiás 55,8)
Így is nehéz volt elfogadni a tényt, Isten nem hallgatta meg az imádságomat. Elolvastam egy cikket, ami új megközelítést hozott. Az imameghallgatás függ az Istennel való kapcsolatunktól. „Képzeld el, hogy Gipsz Jakab úgy dönt, megkéri az ELTE rektorát (akit nem is ismer), hogy vállaljon kezességet az autó hiteléért. Ha feltételezzük, hogy az ELTE rektora nem őrült meg, akkor Gipsz Jakabnak erre zéró esélye van. Ugyanakkor, ha ugyanennek a rektornak a lánya kérné meg erre az apját, az valószínűleg nem lenne gond. A kapcsolat számít.” (everystudent.hu)
Elgondolkoztam. Milyen könnyelműen veszem az imádságot, ha minden rendben van. Milyen ritkán szakítok időt Istenre, amikor úgy érzem, mindenem megvan. S amikor kéréseimmel rohamozom meg, csodálkozok, hogy nem hallgat meg, csalódottá válok. Rá kellett ébrednem, hogy az ima kétirányú kommunikáció, beszélgetés Istennel, nem úgy működik, mint egy automata, ha van egy kérésem elmormolok egy rövid imát, és egy órán belül megérkezik a rendelés. Képzeljük el, mi lenne az emberi kapcsolatokból, barátságokból, ha csak néhány percet szánnánk egymásra, éppen arra elegendő időt, hogy átnyújtsunk egy kívánságlistát. Egyébként is, akármilyen hosszú ideig imádkozok, bármilyen szépen fűzöm a mondataimat, nem az én érdemem lesz, ha meghallgattatok. Isten kegyelme, hogy lehajol hozzánk, teljesíti kéréseinket. Még ha nem tenné is, Ő akkor is ugyanaz a hatalmas, erős, szent Isten, aki méltó az imádatunkra. Dicséretünk és hálánk nem függhet külső körülményektől. Nehéz helyzetekben is bízzunk Benne, Ő tudja, mire van szükségünk.
Ezekkel az igékkel zárnám beszámolómat:
„Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek.(Jn 15,7)
„ Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.”(Róma 8,26)

Szemenyei Zsuzsanna
__________________________________________________________________________________________

A kéréseken túl (a bűnbánat és a hálaadás fontossága az imáinkban)

Számomra jutott eme nemes feladat, hogy erről a témáról kicsit bővebben írjak.
Elsősorban Derek Prince-nek van az interneten egy 3 részes szolgálata a hálaadás, dicsőítés, és az imádás témájáról. Ajánlom mindenki figyelmébe. Nem szeretném ide most leírni ami benne van, hallgassátok meg! Nagyon jól kifejti, és természetesen igékkel alátámasztja a hálaadás lényegét.

https://www.youtube.com/watch?v=BNtbD0crmfg
https://www.youtube.com/watch?v=aQYgziePooA
https://www.youtube.com/watch?v=3ZGVe2BH8qE

Most beszéljünk inkább kicsit a bűnbánatról. Bibliaolvasó emberként tudjuk, hogy Dávid király, Isten egyik ’kedvence’ volt. A Biblia azt írja, hogy Isten szíve szerinti való férfi. /Apcsel. 13:22/

Pedig ha kicsit jobban megnézzük Dávid életét, akkor láthatjuk, hogy parázna és gyilkos is volt, mert Betsabét, aki más felesége volt ágyba vitte, aztán meg annak a férjét megölette. Akkor kérdezhetnénk, hogy, hogy is van ez? Miért maradhatott Dávid mégis király, ráadásul Isten egyik kedveltje? A válasz egyszerű, mert őszintén bocsánatot tudott kérni. Mikor valami bűnt elkövetett, meg tudta bánni. Alázatos volt, és igazi megbánás volt a szívében. Ezért is nagyon fontos az imáinkban a naponkénti bűnbánat. Hiába mondjuk azt, de hát én mikor megtértem akkor megbántam a bűneimet, én már rendeztem Istennel a dolgokat, tiszta vagyok.
 Igen kedves tesó, lehet hogy akkor mindent rendeztél, de azt ne mondd nekem, hogy azóta egyszer sem néztél irigy szemmel a másikra, vagy haragudtál meg arra aki téged megbántott, vagy éppen egy kétértelmű viccet elsütöttél.  Naponként követünk el bűnt, sőt, Isten szemében már a kigondolt vétek is véteknek számít. Szóval mielőtt hozzákezdesz bármit is kérni az Úrtól, javaslom, hogy előbb rendezd a bűneidet Istennel, adj hálát mindazért, amit Tőle kaptál, imádkozz másokért, aztán jöhetnek a kérések. Mert tudod:
„Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” /Ézsaiás 59:1-2/
Tehát ha már imádkozol Hozzá, legyél őszinte, alázatos, és tiszta szívű, akire azt tudja Isten mondani, hogy: Ez igen, Ő egy igazán szívem szerint való ember!

Deák Kitti

Imádság – Beszélgetés az élő Istennel!

Az elmúlt pár napban eltöprengtem azon, hogy hogyan is tudnám kifejteni a gondolataimat és azt, amit Ő szeretne üzenni. Úgy gondolom, hogy először át kell gondolnod mit is szeretnél te leírni, és hogy Isten mit szeretne, hogy te leírj.  

Olvastam egy cikket, ami arról szól, hogy
„Mit jelent az, hogy az imádság: beszélgetés Istennel?”

Nos, mi megválaszoljuk a kérdést a barátommal, Istennel!
Az imádság eredeti jelentése az, hogy beszélgetés Istennel.
Hogyan? Ima által, tiszta szívvel imádkozol és ő megválaszolja neked úgy, hogy te azt megértsd. Ha nem is rögtön, de kis idő után biztosan, mert Isten nem hagy cserben!

Úgy hiszem, vannak olyan emberek, akik feltették már azt a kérdést, hogy biztosan igazat mond Isten? Erre a kérdésre a válasz meg van írva a Bibliában!
„Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot.” Jób 34:12

Hogyan fog Isten válaszolni?
Ez nem feltétlenül úgy történik, hogy bejön az ajtón és elkezd beszélni. Isten mindenhol ott van, és legtöbbször az Igén keresztül szól hozzánk.

Ha nem érkezik válasz Istentől, akkor valószínű, hogy gát van az életünk felett!Tehát ha van olyan bűn, hiábavalóság, rendezetlen kapcsolatok, ügyek, negatív szokások stb… amit még nem tettél le vagy nem engedtél el, akkor az gátolja a kommunikációdat Istennel!
Azért fontos, hogy rendezett legyen az életünk, mert szabadnak kell lennie a kommunikációs csatornának Isten és közöttem.
Minden rendezetlenség eltömíti ezeket a csatornákat.
Kell a halló fül, a látó szem, a nyitott szív és az engedelmes akarat, ha szólni akarsz hozzá és hallani akarod Őt!   

Úgy gondolom, hogyha van egy kis szabadidőd, akkor fordítsd imára azt!

Sok idősebb prédikátortól hallottam, hogy jó egyedül lenni Istennel. Ilyenkor nem zavar senki! Olyat is hallottam, hogyha kell valami döntést hoznunk, akkor kérdezzük meg Őt!
De ne feledkezzetek meg egy nagyon fontos dologról, ami a Hála!

Imádság nélkül nem tudsz egyről a kettőre jutni a hitéletben és nagy esélye van annak, hogy sokszor fogsz elbukni az életben is.
De van Valaki, aki megfogja a kezed és vezet, és vele el tudod érni a célodat!

„Imádkozzatok szüntelen. Mindenben hálát adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által hozzátok!”   1Tess 5:17-18         

Legyetek áldottak a Jézus Krisztus nevében!

Bordás Barnabás

_________________________________________________________________________________________

24 órás dicsőítés beszámoló

Nagy megtiszteltetés érte kicsiny csapatunkat...
Mi kezdhettük meg az idei 24 órás dicsőítést 2015. február 6-án, pénteken az Élet Gyülekezetben.
Hetekkel előtte már heves készülődésbe kezdtünk, hogy gördülékeny és áldott dicsőítésnek lehessünk részesei mindannyian.
Régebbi és új dalokat vegyesen válogattunk össze annak érdekében, hogy mindenki megtalálja a lelkének kedveset, az Úr pedig mindet szívesen vette, éreztük...:)

Az idei év különlegessége, hogy nem csak a nagy csapat állt fel, hanem egy úgynevezett akusztik formáció is, amiben Andika (ének), N. Robi (ének), B. Robi (akusztikus gitár), Zsolti (akusztikus gitár) és Tityó (cajon) vettek részt.

Három különböző időpontot is kaptunk, kezdjünk a péntek estével!
18.00-tól kezdődött az imaalkalom, néhány dallal mi nyitottuk meg, aztán az imablokkok között is elhangzott 1-2 dicsőítés, 20.00-tól pedig megkezdődött a teljes óra arra, hogy dicséretben lubickoljunk.
Áldott pillanatok voltak, sikerült összhangban, egymásra figyelve, de mégis Istent magasztalva eltölteni ezt az időt...
A végén keveredett a nagy öröm és a bánat a miatt, mert kedves dicsvezetőnk, Robi hangja teljesen elment, egyébként is betegséggel küszködve vágott neki az alkalomnak.

A szolgálat után Lénárt Feri testvérékhez kaptunk szeretetteljes meghívást közös fánkozásra. Jót beszélgettünk, finomat ettünk, és átbeszéltük a lezajlott dicsőítés tapasztalatait.

Innen ki nyugovóra, ki még visszatért a gyülibe.
A csapat egy része ezután nagy megpróbáltatás elé nézett már szombat hajnalban, 4.00-kor kapták újra vissza a stafétát és zengedeztek tovább.
Szép dallamok, egyedi hangszereléssel szólaltak meg, nagyon bensőséges hangulatot sikerült teremteni, a beszámolók szerint ezek is rendkívül áldott pillanatok voltak.

Végezetül pedig szombaton 13.00-kor került ránk a sor. Kis átszervezésre volt szükség a dalokkal kapcsolatban, melyiket ki vezesse énekben, mindent összevetve jól sikerült, de a csapat egyhangúan megszavazta, hogy N. Robi többet nem betegedhet ám meg:D!
Hiányzott a megszokott, stabil hang a csapatból!

Mindent összevetve, egy hatalmas lehetőség volt ez mindannyiunk számára, amiért hálásak vagyunk elsősorban Istennek, de természetesen a szervezőknek is.

Újabb és újabb kapuk nyílnak meg, két évvel ezelőtt még nem gondoltuk volna, hogy mi nyithatjuk meg ezt a jeles eseményt, most pedig itt vagyunk, túl ezen.
Isten csodás, ezt a lehetőséget is megadta a számunkra!
Ezek után édes még csak belegondolni is, mi jöhet még??? :)
Azt hiszem az egész csapat nevében mondhatom, hogy örömmel várjuk!! :)

Bár ez a 24 óra lejárt, és csak jövőre szerveznek a Pásztorkör Gyülekezetei hasonló alkalmat Debrecenben, de azért elkeseredésre nincs ok, a Mennyei non-stop dicsőítésbe bármikor bekapcsolódhatunk!

Varga-Béres Mónika
__________________________________________________________________________________________

Közbenjáró imádság fontossága és ereje

Közben járni. Ez azt jelenti, hogy valaki érdekében cselekedni.

Mózes sokszor közben járt Izráel népéért (2 Mózes 32:31-32)
Nem egyszer a Fáraóért is (2 Mózes 8: 29-30.)
Jézus közbenjárt a tanítványokért az Atyánál.  (János ev. 7: 6-9.)
Pál kéri a Kolossébelieket, hogy járjanak közben, imádkozzanak értük. (Kol. 4:3)

Jakab leírja, hogy kérjük, hogy járjanak értünk közben, ha szükségünk van rá. (Jakab 5:14)
Jézus megmondta, hogy imádkozzunk még a mi ellenségeinkért is. (Máté 5:44)

Ha évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt szüksége volt az embernek arra, hogy imatámogatást kérjen és adjon, akkor nekünk még inkább van.
Hiszen az idő múlik, és egyre közelebb van Jézus visszajövetele. Egyre nehezebb időket élünk.
Az ördög már nem csak fizikailag éri el, hogy meg legyünk kötözve, láncra legyünk verve mindenféle alantasságok által, hanem lelkileg is börtönbe zár.

De csak addig lehetsz ezekben az állapotokban, amíg megengeded neki, hogy befolyása legyen az életedbe.
Ahhoz, hogy az Ördögnek ellen tudj állni meg kell térned, be kell merítkezned és újjá kell születned. Ha ez meg van, akkor fejlődsz és ezeket a lelki-szellemi harcokat sikeresen fogod megvívni.
Viszont lesz olyan, amikor elfáradsz, a reményt kezded elveszíteni, fájdalmad van, különböző problémákkal küzdesz, egy nagy kérdésre várod a választ vagy éppen egy nagy döntés miatt vagy Isten előtt és türelemre van szükséged.

Ilyenkor szólj keresztény testvéreknek, lelkipásztorodnak, vezetőidnek és ők hordozni fognak imájukban, azaz közbenjárnak érted.
Jakab 5:14-ben felszólítást kapunk erre:
Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.”

Lelki fejlődésed során eljutsz arra a szintre, amikor magadon túlnézve, saját harcaidon kívül meglátod, hogy vannak felebarátiad, akiknek szüksége van a támogatásodra.
Ha őket őszintén tudod az Úr elé vinni imáidban, akkor nem csak az illető, de te is áldásban részesülsz.
A közben járó imák által is épülsz, növekszel és eljutsz a következő lépésig, amikor már ellenségeidet is tudod vinni az Úr elé.  Ez nagyon fontos, hisz’ Jézus megmondta:
„Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.” Máté 5:44

A közben járó imádság nem csak azért fontos, mert a Bibliában is ott van.
Hanem azért is, mert épülünk általa. Fontos, mert valaki értünk is imádkozott, és nekünk is van kiért imádkoznunk.

Ha azoknak az imáknak volt ereje, amit értünk mondtak, akkor a miénknek is van.
Azt írja a Biblia a Máté 7:7-8 versben:
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

Ha van egy ilyen csodálatos ígéret nekünk, akkor merjünk vele élni és kérjünk.
Járjunk közben és kérjük a gyógyulást, a szabadulást, a felismerést a körülöttünk élőkre. Kérjük a látást, hitbeli és lélekszámban való növekedést a gyülekezetünk életére.
Kérjük Istentől, hogy az emberek rájöjjenek arra, hogy nincs miért szomorkodni, mindig meglehet látni a jót a dolgokban és örömünk lehet, ha Vele járunk, mert Ő minden örömünk forrása.
Imádkozzunk, hogy Isten készítse fel a szíveket a zörgetésünkre és a kapuk nyíljanak ki a Megváltónknak.

Istentől nem tudsz túl nagyot kérni. A lényeg, hogy HIT- tel kérd az Úr Jézus Krisztus nevében, mert CSAK így lesz ereje az őszinte imáidnak.

Bordás Krisztina

Lavina
Amikor egy meredek lejtőn a hó megindul, elkezd csúszni, a csúszás során sebessége megnő és egyre nagyobb hótömeget mozgat meg. Ezt a jelenséget úgy hívják: lavina.



Életünkre vonatkozóan is használjuk ezt a kifejezést. Amikor teszünk vagy mondunk valami olyat, ami események sorozatát indítja el. Ha valami jót tettünk vagy mondtunk, és annak nyomán jó dolgok sorozata indult el életünkben, annak nagyon tudunk örülni, és élvezzük, amíg tart.
De mi van olyankor, amikor valami rosszat teszünk, vagy mondunk, és ez rossz dolgok sorozatát indítja el az életünkben?
A lavina elindult. Szeretnénk megállítani, vagy valahogyan kikerülni belőle.
A természetben a lavina elől nincs menekvés. Nincs biztonságos hely ahová állhatnánk, a hó betakar,és csak remélhetjük,hogy idejében ránk találnak ,és kimentenek alóla.
De nem így van ez lelki életünkben. Amikor egy olyan lavina indul be, amit egy rossz döntés, egy kísértésbe esés, egy bűn elkövetése indított be, van kiút. Megmenekülhetünk.

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, hogy megbocsásson és megtisztítson minket minden gonoszságtól./1Ján 1:9/

Tehát a kiút:
1. Ismerjük fel a vétkeinket. Mindannyian tisztában vagyunk vele, ha vétkezünk. Nem mindig ismerjük be magunk előtt sem. Meggyőzzük magunkat, hogy nem is volt az akkora, mint amekkorának látszott. Vagy más is csinált már ilyet és elfelejtjük. De a lavina akkor is elindul. Ismerjük fel ha vétkeztünk.
2. Őszintén tárjuk fel Isten előtt imában.
3. Kérjük őt, hogy bocsásson meg.
És még egy dolog, bocsássunk meg magunknak, mert ha nem tesszük hiába tettük meg az első lépéseket, a lavina magával visz. Ne korbácsoljuk magunkat. Ha Isten megbocsát, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ezzel nem érjük be és mi nem bocsátunk meg magunknak.

Isten a mi kősziklánk, amire állhatunk. Isten elrejt a szárnyai alá. Oda kell állnunk!
Az én életemben elindult egy lavina, de hála az Úrnak felismertem, és jó helyre álltam, helyreálltam.
Amikor megbánjuk bűneinket és Isten megbocsát, túlárad bennünk a hála. Amikor megszabadít megérezzük a kegyelmét. Mert kegyelem az amikor kilátástalanul sodródunk, erőtlenek vagyunk, és Ő kezet nyújt, kiemel.
Mert nagy rajtam a kegyelmed, és a Seol mélyéről is kiszabadítottad lelkemet.
/Zsolt 86:13/
Vágyunk arra, hogy olvassuk az igét. Felfegyverezzük magunkat. Vágyunk arra, hogy szolgálhassuk őt. Nekifeszülve futunk tovább. Megmenekülünk a lavina elől, ami innentől már nekünk dolgozik. Felszínre hozza a kiirtandó gyomot az életünkből. És míg az áradat leér a hegy aljára addig mi felérünk egész a hegytetőig.

Hadd vigadjak és örüljek kegyelmednek, noha látod nyomorúságomat, és ismered háborgó lelkemet. Nem adtál engem az ellenség kezébe, sőt tágas térre állítottad a lábamat.
/Zsolt 31:8-9/

Tedd ki a táblát az életedbe: VIGYÁZAT LAVINAVESZÉLY!
Légy résen, állj jó helyre mikor indul a lavina!

Tóthné Makhándi Zsuzsanna
_________________________________________________________________________________________

HA MEGFÁSULNÁL
Előszóban:
Rám esett a választás, hogy a januári, így egyben az év első hírlevelében többedmagammal bátorítsalak titeket!
Sokat gondolkodtam mivel is tudnálak titeket bátorítani, és most lehet, nagyot mondok, de kitartson egész évre! :)
A cím –ha megfásulnál-, sok mindenre utalhat, kicsit utána nézve többet is jelenthet: eltompul, megkérgesedik, ellaposodik. Latinul, ha valaki szeretné, de, csak azért mert olyan jól hangzik: CONCALLESCO :)
Ha most úgy érzed egy év lezárása után, hogy eltompultál, ellaposodottnak érzed magad, ne hagyd, hogy az ördög becsapjon, átverjen!!!! Hiszen új év van, ahogy az igei is mondja a régiek elmúltak és újjá lett minden. Igen, talán mindenki életébe vannak rossz és jó napok, hetek vagy hónapok, DE újjá lett minden, mindennap egy új remény, reménység, hogy jobb lesz, mint volt, és én ezt hiszem, vallom, Isten velünk akkor kicsoda ellenünk.
Minden nap új erőt ad csak kérd és keresd őt és ő válaszolni fog, még ha úgy érzed is, hogy távol van, hidd el ott van melletted és fogja a kezed MINDIG, ebben az évben is!
Befejezésül pedig ezzel a pár sorral szeretnélek benneteket bátorítani egész évre, hogy 100% bízd életedet RÁ, megéri!!!

AZ ÉN KIRÁLYOM!
A biblia azt mondja, hogy az én Királyom a Zsidók Királya
Izráel Királya
Az igazságosság Királya
A Korszakok Királya
A Menny Királya
A Dicsőség Királya
A Királyok Királya
És az Uraknak Ura
Ő az Én Királyom
ISMERED ŐT?!
Az Én Királyom fenséges Király
Semmihez sem hasonlítható Szeretetének határtalan nagysága
Ereje nem múlik el
Teljesen őszinte
Soha meg nem rendül
Halhatatlanul kegyelmes
Erőteljes, mint egy császár
Mindenkivel irgalmas
ISMERED ŐT?!
Ő a legnagyobb jelenség, aki valaha megjelent ebbe a világba
Ő Isten Fia
A bűnösök Megmentője
A civilizáció Központi alakja
Páratlan, Példátlan
Ő az irodalom legmagasztosabb eszméje
Ő a filozófia legnagyobb személyisége
Ő az igazi teológia alapvető tanítása
Egyedül Ő alkalmas a ,,tökéletes megváltó,, címre
ISMERED ŐT?!
Ő ad erőt a gyengének
Megpróbáltatásban és kísértésben elérhető
Együtt érez és megment
Megerősít és Megtart
Megőriz és utat mutat
Meggyógyítja a beteget
Megtisztítja a leprást
Megbocsájt a bűnösöknek
Az adósságot elengedi
Kiszabadítja a foglyokat
Megvédelmezi a gyengét
MEGÁLDJA A FIATALOKAT
Szolgál a bajbajutottak felé
Tiszteli az időseket
Megjutalmazza azt, aki szorgalmas
Megszabadítja az elnyomottakat
ISMERED ŐT?!
Ő a kulcs az ismerethez
A bölcsesség kút-forrása
A szabadítás kapuja
A békesség ösvénye
Az igazságosság útja
A szentség országútja
A dicsőség kapuja
ISMERED ŐT?!
Az Ő élete egyedülálló
Jósága határtalan
Irgalma örökké tart
Szeretete soha nem változik
A szava elég
Kegyelme elegendő
Uralkodása igazságos
Igája gyönyörűséges
Terhe könnyű
Bárcsak leírhatnám Őt, de leírhatatlan
Semmihez sem fogható
Legyőzhetetlen
Ellenállhatatlan
Nem tudod kiverni a fejedből
Nem tudsz előle elrejtőzni
Nem élheted túl Őt
Nem tudsz nélküle élni
A farizeusok ki nem állhatták
De rájöttek, hogy meg sem állíthatják
Pilátus semmi hibát nem talált benne
Heródes képtelen volt megölni Őt
A halál nem talált fogást Rajta!
És a sír nem tudta fogva tartani

Azt hiszem, ennél több nem kell erre az évre!!!
Egy kérdés csak!
Valóban Ismered Őt?

Legyetek áldottak!
A szöveg megtalálható video formába, nézzétek meg :)

Bordás Zsolt
__________________________________________________________________________________________

Újévi célok

Sokat gondolkodtam hogyan foglalhatnám össze a gondolataimat újévi célok kapcsán.
Inkább nevezném örökkévaló céloknak, amiről most írok, mert az örökkévaló cél, bizony az újévi célom/célunk is maradt.

Először egy ige jutott eszembe Pál levele a filippiekhez írt 3:17-20 versig:
,,Legyetek követőim, testvéreim, és azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát adtunk nektek. Mert sokan élnek másképpen: akikről sokszor mondtam nektek, most pedig sírva is mondom, hogy ők a Krisztus keresztjének ellenségei; az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek.
Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül…”

Úgy vélem Pál itt nem a pogányokról írt, mert az magától adódó lenne, hogy nem róluk veszünk példát és nem is követjük őket. Úgy gondolom Pál a testi keresztényekről írt, akik szintén Krisztust vallják Uruknak és Megváltójuknak, de testi módon élnek, a testüknek, a világnak élnek, így nem Krisztus követői. Én nagyon sokszor beleestem ugyanebbe a hibába, nem adtam át a testemet Jézus Krisztusnak, magamnak akartam, pedig az ige világosan fogalmaz:
,,Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szent Szellem temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” (1Kor 6:19)

Azokról az emberekről ír, akik elfogadták Jézus megváltó munkáját, de a testüket nem Istennek szánták, hanem a saját bálványaiknak. A mi testünk, azért lett teremtve Isten keze által, hogy otthont készítsen magának. Fontos tehát odaszánnunk a testünk a Szent Szellemnek, mert mi az Úrral akarunk egyesülni, és aki így tesz egy Szellem ővele (1Kor 6:17).

És mit ír Pál, mit tegyünk a testünkben?
Dicsőítsük Istent benne!

A hála, dicsőítés és imádás a mindennapjaink része kell, hogy legyen. Amikor megtértem és újjászülettem gyakoroltam is ezt, de elkényelmesedtem és elhagytam. Így pedig hogy vágyódhattam Isten jelenlétére, áldásaira, szabadítására, ha nem léptem Őfelé.?!
A Zsoltáros megmondja, hogyan közelítsek Istenhez:
,,Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!” (Zsolt 100:4)

Hálát adva mindenért, amit Ő tett értem, és amit tesz értem. Sokszor nagyon mélyen vagyunk, sok rossz körülmény vesz minket körül, de ne feledjük, hogy Isten velünk van, és ha nem tudjuk miért adjunk hálát, a Zsoltáros ad rá 3 okot is a folytatásban:
,,Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.”

Ezekért szüntelenül tudunk hálát adni Istennek és mehetünk udvaraiba dicsérettel. Számomra ez nagy üzenet volt, minél több időt töltök Istennel, az Ő igéjével, annál inkább vágyódom rá, és kevésbé a világi dolgokra. Meg kell feszítsem az óemberemet a csalárd kívánságaival együtt többször is, hogy felölthessem az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett (Ef 4:22).
Az én testemet okos istentiszteletként szánom oda élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek (Róm 12:1).

Isten igéje azt írja, szüntelenül imádkozzunk. Itt nem azt kéri, hogy a nap 24 óráját imádkozásban töltsük (ha van rá alkalom tegyük), hanem folyamatosan imádkozzunk, sose mondjuk, hogy akkor ennyi volt. Naponta többször, hogy az Ő jelenlétében tudjunk maradni, amikor szabadidőnk van, mert
,,Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem”(Gal 2:20).

Ezeket a célokat nevezhetnénk kezdeti céloknak is, de új(évi) célok is egyben, mert ezeket folyamatosan kell cselekednünk, nem hagyhatjuk el, így a mindennapjaink részei, céljai.
Ezek a saját céljaim is, amit igyekszek megcselekedni és nem képmutatók életét élve, nem cselekedve, amit beszélek. Nagyon inspirálóan hatottak rám Derek Prince tanításai, és ehhez íráshoz felhasználtam az ő tanításait is.

Nagy Márk

 

A hála

„A hálaadás egy életvitel, mely bezárja az ajtót az ellenség támadásai előtt és kinyitja az ajtót Isten áldásai előtt. A hálaadás egy életstílus-a szívmegtartása, amit Isten kegyelme által tartunk fenn!”

Szerintem, mi emberek mindenért hálásak lehetünk. Nem csak a jó és szép dolgokért. Mindig van valami, ami nem úgy történik, ahogy mi szeretnénk, de az a jó.
Gondoljatok csak bele. Ha minden a mi elképzeléseink szerint történne, akkor mennyi áldásban nem lenne részünk. Gyakran előfordul, hogy az imáinkban azt mondjuk, hogy: hálás vagyok Istenem ezért és ezért. Viszont komolyan, tényleg a szívünkből mondjuk, vagy csak megszokásból? Azért, mert minden nap elmondjuk. Isten gondoskodását megláthatjuk a nehézségekben is, nem csak a jó dolgokban.

Ha mondjuk az iskolában rosszul sikerül egy dolgozat, és azt gondolom. óh Istenem, miért nem segítettél, hogy jobban sikerüljön. És egyszer csak meghallom, hogy mondja a tanár: aki akarja, újra írhatja. Akkor is segített Isten. Adott egy második esélyt.

Hálásak lehetünk a családért, az életért, a gyülekezetért, a nehézségekért, a barátainkért, az iskoláért, a puha, meleg ágyunkért, a tudásért, a meleg otthonért. Ne csak a nagy dolgokért legyünk hálásak. Legyünk például a puszta légzésért is hálásak. Nekünk, kis dolognak és megszokottnak számít, de van, aki mindent megadna a légzésért és azért, hogy teljes életet éljen.
A háláról különböző jelzőket hallunk. De vajon, mi otthonainkban érezzük-e a jelentőségét? Ha nincs hála a szívünkben, akkor egy idő után megkeseredettek leszünk.
Felteheti magának mindenki azt a kérdést, hogy: miért vagyok hálás? Tényleg a szívemből mondom és komolyan is gondolom, vagy csak megszokásból?
Ezért, hogy ha az ördög nem is akarja, hogy hálát adjunk, mi akkor is akarjunk hálát adni és egyszerűen csak kezdjünk el köszönetet mondani Istennek, és a Szent Szellem segíteni fog nekünk.

Ézsaiás 57:19
„Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét:
Békesség, békesség közel és távol!
Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!”

Bordás Mariann

_________________________________________________________________________________________

„Öltözzétek fel!” - A Belvárosi Ifi Őszi Ifi napja
Ahogy azt sokan tudjátok, idén a lelki fegyverzet témája köré építettük ifjúsági napunkat. Már a téma elhatározásakor nagy izgalmak születtek a szívünkben, hisz tisztában voltunk a választott Igerész üzenetének súlyával, és azzal a ténnyel is, hogy egy ilyen nagyszerű hasonlatban teljes témakör egy magasztos, nagyfokú dekorációs hátteret érdemel részünkről.

A készülődés heteiben már láttuk gyülekezni az áldáseső felhőit, hisz az Úr tanácstalanságból megoldást hozott, kérdésekből frappáns ötleteket teremtett és megtapasztalhattuk a közös munkában rejlő megújult összefonódást. Szeretem, amikor Isten Lelke olyannyira működik, hogy nem kell leragadnunk emberi erő, és emberi gondolatok mellett, hanem Ő csodálatos módon vezet bennünket, hogy eszközei legyünk valami egészen különleges cél megvalósításában.

Igazán boldog volt a lelkem, amint láthattam, hogyan használja az Úr a festészet tálentumával megáldott ifi tagunkat. Mindig óriási vágy volt a szívében, hogy tegyen valami nagyot, valami hasznosat az Úrért, ami valóban személyre szabottan az ő feladata, és az ifi napos készülődésben Isten bízott rá munkát bőven. Egy odaszánt szív pedig az Úrnak végezendő feladatra örömmel mond igent és félre tesz minden mást, így történt ez a mi Zsuzsikánkkal is. Boldogan csatlakoztak segítségére a hasonló képességekben jeleskedő lányok, így élethű nagyságban elkészültek a Pál apostol által hasonlatként hozott római katonák, harci felszerelésben.



Büszkén mondhatom, hogy ifjúságunk minden, valóban minden tagja idejét, erejét nem kímélve tette Isten oltárára tehetségét és segített, alkotott, szervezett.
Ennek eredményeképpen az ifi napra érkező résztvevők mosollyal és átéléssel csodálhatták a római katonákon kívül a profizmustól teljes, korabeli pajzsot a falon és minden más tündöklő dekort, amivel szerettük volna elérni a téma vizuális emlékbe öntésének lehetőségét.

Az ifi napon az Élet Gyülekezet dicsőítő csoportja vezetett bennünket a dicséretben. Nagy örömömre szolgál, hogy azt írhatom: „vezetett”, hiszen valóban az összegyűlt fiatalság aktívan, egy szívvel imádta az Urat. Nem csupán egy koncert feeling-et élhettünk át, hanem a Szent Szellem átható erejét. Nekem különösen sokat jelentett a dicsőítés. Amellett, hogy valóban kimagasló tehetségű tagokból áll a csapat, nem marad el bennük az alázat lelkülete és a vezetés tényleges átengedése annak, Aki igazán megtaníthat bennünket a valódi dicséretre – Ő pedig nem más, mint Isten Szent Lelke.

Egyházunk Országos Ifjúsági Missziójának Vezetője, Földesi Tamás tanított bennünket a lelki fegyverzet gyakorlati fontosságáról és mindarról, hogyan válhatunk győztessé a mindennapok hitharcaiban. Tetszett, hogy igyekezett mindinkább megfoghatóvá, korhű információkkal színesebbé tenni a szolgálatot, ennek érdekében még korabeli, hasonló témájú filmek megnézését is beiktatta a készülése során. Lendületes, humoros, de ugyanakkor elszántságra indító szolgálata közelebb hozta hozzánk a sokszor elérhetetlennek tűnő harcos élet szépségeit.

Lelki eledel mellett kedves és mindenkor szorgalommal teljes, tettre kész Pásztorunk lelkes segítőivel igen finom ebédet készített számunkra, miután a fiatalok új erőt nyerve vághattak bele a délutáni alkalom áldásaiba.
Előtte azonban igyekeztünk az ebédszünetet is aktívan kihasználni. Kimagasló logikával és lelkesedéssel megáldott Dávidunk segítőjével egy felettébb izgalmas, színvonalas meglepetés-játékkal készült, mely nagy örömünkre óriási népszerűséget nyert a résztvevők körében. Visszajelzések alapján nem mindennapi kikapcsolódás gyanánt az „Exit the room” című játék a legjobb választás volt erre a napra.

Összefoglalva mit is mondhatnék...? - Hálás vagyok. Kerestem valami összetettebb és magasztosabb kifejezést ide... de azt hiszem nincs fenségesebb és kívánhatóbb érzés annál, mint hálát érezni a szívben, és tudni azt, hogy Kinek köszönhető mindez...
Hála az ifjúságért, melynek minden tagja egyformán fontosnak ítélte ezt a napot és a közös készülődés újabb meghatározó élményeket szerzett nekünk. Hála a közös dicsőítésért, melyben igaz szabadságra találtunk és megerősödött bennünk a vágyakozás a Mennyben való létünk iránt, ahol örökké együtt és minden földi korláttól mentesen harsog majd a dicséret. Hála a tanításért, mely erőt adott elhinni azt, hogy többek lehetünk „vasárnapi harcosoknál”.
Nem utolsó sorban hála mindenkiért, aki eljött ezen a napon és mosolyával, szeretetével erősítette mindnyájunkban az érzést, melyet Pintér Béla a következőképpen öntött dalba: „Szeretem, hogy ugyanaz az Atyánk, szeretem, hogy ugyanaz a hazánk. Tetszik, mikor arcát láthatom két szemedben. Szeretem, hogy ugyanaz a hitünk, szeretem, mikor összeforr a szívünk, trónja elé állhatunk dicséretben.”

Nagy Róbertné Dózsa Anita

_________________________________________________________________________________________

Advent és az ünnepi készülődés


Advent.
Manapság az emberek zöme nem nagyon tudná megválaszolni a kérdést, hogy mit jelent az advent és miért „tartják meg” bizonyos emberek, akár keresztény emberek sem.
Az advent (Adventus) latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete a Kr. u. V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.

A Bibliában nem találkozunk e szóval, de a várakozás, készülődés Krisztus (vissza/) eljövetelére igen, amivel kapcsolatban is áll. Tehát én úgy értelmezem az adventot, hogy egész életünkben „meg kell tartani” – főleg az utolsó időkben – mindenkor készen kell állni a Krisztus visszajövetelére, felkészültnek kell lenni szellemiekben.
Jézus, a Biblia megannyiszor erre figyelmeztet bennünket és azóta is mennyiszer hangzottak el ezek a mondatok.
Ma – magamon észrevéve – könnyen elfásul az ember, mert rohan, nincs ideje semmire, így az Istennel való kapcsolatunk is felületes lesz, megmarad sok esetben a vallásosság szintjén.

Gondolom advent alatt nem ezt az írást vártad. De mégis miről kéne szólnia az adventnek? Arról a vallásos hagyományról, amikor az emberek decemberben elővesznek bizonyos szokásokat? És ezeket tartsuk be? Nagy része pogány hagyományokkal keveredett, mint az adventi koszorú a négy gyertyával. Ez nem tart meg. Nincs olyan, hogy ünnepi készülődés. Egész évben bármit cselekedhetek, de decemberben legyek jó kisfiú és szeressek mindenkit, mert úgy illik?
A vallás nem tart meg! Csakis az igaz Istennel való élő kapcsolat a Szent Szellem által. ,,…Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. Ami miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván.” I. Péter 4:2-4.

Nem az egyszeri alkalmak és szokások, hanem a folyamatosság a kulcs. Mindennap van harcunk az óemberünkkel és az ördöggel. Minden alkalmat kihasznál, de nekünk mindennap az Úr elé kell járulnunk és együtt vele győzünk. ,, Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot” (I. János 5:4).
Az Úr áldjon meg!


Nagy Dávid
_________________________________________________________________________________________

4oox Ifi konferencia
Egy nagyon áldott ifjúsági konferenciáról szeretnék beszámolni. Nem készültem rá, nem terveztem, hogy részt veszek rajta, egyes pillanataiban mégis úgy éreztem, mintha nekem lett volna szervezve.
A tanítások aktuálisak voltak, mélyen megérintettek. Végig érezhető volt Isten jelenléte és feltöltődve mentem haza, sajnáltam, hogy ilyen hamar véget ért.
Az alapige I.Sámuel 22,2 volt:„És hozzá gyűlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ő vele.”
A szervezők megfogalmazásában: „A 400x egy mozgalom. Dávid királynak volt annak idején 400 embere: mellé gyűltek kora leggázosabb emberei, hogy aztán minden idők legnagyobb hőseivé válhassanak az oldalán.
Hozzájuk hasonlóan mi Dávid Fia, a legnagyobb Hős köré gyűlünk, hogy tanulhassunk tőle, és hozzá hasonló hősökké válhassunk. Hősökké a családunk, gyülekezetünk, szomszédaink, osztálytársaink, kollegáink szemében.
A tanítások sokszínűek voltak, több témát is érintettek. Szombat délelőtt a hősképzésről volt szó. A hőssé válás első feltétele, hogy elég nyomorult, reménytelen, kitaszított, ”gázos” legyél. Ha ennek a kritériumnak megfeleltünk, folytathattuk a hősképzésen való részvételt, amihez gyakorlatias tanácsokat is kaptunk.
„A hősök nem csak széket melegítenek.”
A bátorság is szóba került. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy Dávid katonái kezdetben nem is voltak olyan bátrak. Sőt, féltek! „Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket. Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát. A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára. Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom. Elméne azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harcola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré őket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.” (I.Sámuel 23,1-5)

Megtanulhattunk valami nagyon fontosat a bátorságról: „A bátorság az, amikor félsz, de mégis megteszed, ami helyes.”
Hogyan lettek ezekből a gázos, félős emberekből erős katonák? Úgy, hogy Dávid mellett voltak, tőle tanultak. Mindennapjaikat vele együtt élték. Példát vehetünk róluk mi is, töltsünk több időt Jézussal! (Ilyenkor mindig eszembe jut David Wilkerson, aki naponta 2 órát szánt az imádkozásra. )
Sokszor keresztnek nevezzük a gondjainkat, problémáinkat, körülményeinkből adódó nehézségeket, pedig, a kereszt felvétele szabadon választható. A te választásod, hogy hős leszel-e. A te döntésed az is, hogy mire fókuszálsz.
„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”(Róma 12,2)
Isten Lelke által másképp láthatjuk ugyanazt a dolgot. „A lélekben nagy emberek a lehetőségekről beszélnek.”
Isten gyermekeként, egy győztes királyhoz tartozva, arra vagyok elhívva, hogy én is győztes legyek. Hősként ismernem kell elhívásomat, és aszerint cselekedni. Milyen nagyszerű, hogy küzdelmemben nem vagyok egyedül, amikor Isten céljaiért harcolok, Ő segít.
A délután alkalmon az ajándékok, elhívás volt a téma. „Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.”(Róma 11,29)
Röviden összefoglalva: „Fogadd el, örülj neki, használd!” A talentumos példázatból tudjuk, akkor ér valamit, ha beváltod. Egy talentum egy római katona sokévi fizetése volt, szóval az ”egytálentumosak” sem panaszkodhatnak, hogy milyen keveset kaptak.
Isten felmérte a képességeidet, Ő nem mérte el. Azonnal kezdd el befektetni, ne várj! Lehet, hogy nem mindig nyereséges a befektetés, de hosszútávon gyümölcsöző. „Hű az Isten, ki elhívott titeket…” (I. Korinthus 1,9) Ne keresd a kifogásokat, hogy előbb rendbe hozom magam, stb… Legyél hű a kicsin is!
Az evangélizáció mindenkinek a feladata. „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Nem elég beszélni valakinek, meg kell tanulni odavezetni Istenhez!
Végezetül megtudhattuk, hogy, mi a bővölködő élet kulcsa, az Istenbe vetett hit, és az e szerint való cselekedet.
Nagyszerű volt, hogy a kiscsoportos foglalkozásokon nem ”csapatépítő játékokkal” töltöttük az időt, hanem beszélgettünk a különféle ajándékokról; ki, mit fedezett fel életében, hogyan tudjuk használni. A dicsőítés is áldott volt és nem csak a jó dalok miatt (pl. Jézus az enyém). Szinte tapintható volt a Menny, és valódi imádattá vált énekünk.
Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a konferencián, a szürke hétköznapok sivatagában egy kis oázis volt. Remélem, hogy a tanultakat a gyakorlatba is átültetve erősebb harcossá válhatok, Isten dicsőségére.


Szemenyei Zsuzsanna
 

 

A BELVÁROSI IFI OLDALA