Hogyan áldozunk ma Istennek?

Életünk egyik legfontosabb tevékenysége az áldozathozatal, ennek gyakorlásával tudunk közelebb jutni az Atyához, így ismerhetjük meg jobban, lehetünk a közelségében, változhat életünk. Már az Ószövetségben is számtalan példa volt arra, hogy az Úrnak áldozatot mutattak be, ezek először Káinnál és Ábelnél hálaáldozatok voltak (az más kérdés, hogy Káiné milyen volt), majd később a törvényben Isten szabályozta a népnek, hogyan nyerhetik el tetszését, békéjét, bűnbocsánatát, áldásait a különböző áldozatok bemutatása után. Ezek fizikai áldozatok voltak, többnyire egy állatot kellett az Úrnak feláldozni. Ezekről részletesen olvashatunk Mózes 3. könyvében.

De azután jött Jézus, és betöltötte a tökéletes áldozat szerepét, egyszer és mindenkorra bemutatta Istennek az elégséges áldozatot az emberek bűneiért, és azért hogy közel jöjjön hozzánk, hogy elérhető legyen számunkra közvetlenül. Az Újszövetségben több helyen olvashatunk Jézus áldozati mivoltáról. Például az Efézus 5,2: És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul.
Vagy a Zsidók 7,27: A kinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.

Többé az áldozat nem egy gépies cselekedet, hanem egy élő szellemi áldozat. Ez egy nehezítés és könnyítés egyben. Nem kell vesződni egy állat levágásával, szakszerű bemutatásával, ellenben nagyon kell mellé a kész szív, az odaszánás, a Krisztus felé való igazi szeretet. Mert az igazi áldozat az egész életünk, ahogyan élünk, ahogyan Jézust bemutatjuk, tisztaságban, szerénységben, józanságban, őszinteségben, ez lesz a jó illat Isten előtt.

A Róma 12,1-ben olvasunk az odaszánás áldozatáról, amely talán egybe is fogja az összes áldozati formát, amit nyújthatunk ma Isten felé: Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek.

Mit is jelent ez, milyen dolgokban tudunk áldozatot bemutatni?
Mindennel, ami hitből történik különös tekintettel imáinkra, böjtünkre, dicséretünkre, adakozásunkra, szolgálatunkra. Ez mind-mind egy áldozat, mert igénybe veszi időnket, pénzünket, erőnket, lelkünket. Adakozás nélkül látszólag több pénzünk maradna, de nem helyeznénk anyagi életünket, elkötelezettségünket, függőségünket Isten kezébe. Időbeli odaszánásunk nélkül több maradna pihenésre, de hogyan teljesítenénk az elhívásunk, hogyan tudnánk közelebb kerülni Isten akaratához, ha nem szánnánk időt a vele való közösségre, az érte való munkára? Hogyan áldozhatnánk úgy, ha nem adnánk bele Isten szolgálatába az erőnket, hanem csak ímmel-ámmal végeznénk azt, mint valami kínt és kötelezettséget, amihez semmi kedvünk?

Le kell mondani magunkról, saját érdekeinkről, alárendelni magunkat Istennek. Ez a legnehezebb rész, ettől lesz igazán áldozat, mert áldozatot hozni alapvetően nagyon nehéz, minél nehezebb elengedni valamit, annál nagyobb az áldozat, annál nagyobb az odaszánás, annál közelebb kerülünk Istenhez. Az ilyen lemondásokkal illetve áldozatokkal ismerjük el, hogy milyen hálásak vagyunk Jézus áldozatáért, ezzel mutatjuk meg, hogy mi is próbálunk élő és szent áldozatok lenni, és úgy szeretni Őt, ahogyan Ő tette.

Szánjuk oda magunkat Neki, csak Ő az, aki megérdemli!

Varga Róbert
___________________________________________________________________________

A szavak ereje

„Élet és halál a nyelv hatalmától függ, s ahogyan bánsz vele, úgy eszed gyümölcsét."
Példabeszédek 18:21

Megismerik-e rólunk, hogy keresztények vagyunk? Persze, hiszen mondom nekik. És ha egy új helyre kerülünk? Hát, előbb még megismerkedek velük, aztán úgy is szóba jön valahogy a dolog.

Szavak. Nehéz elképzelni, hogy minden szónak súlya van. Márpedig van. Nagy súlya. És mi van azokkal a szavakkal, amiket ki sem mondunk, csak kigondoljuk? Az a gondolat. Az számít? Persze, nagyon. A gondolataink befolyásolják (nyilván) a szavainkat, a szavaink a tetteinket, azok pedig az életünket.

Az iskolában a tanárokról beszélünk nem túl kedvesen, a munkahelyen pedig az igazságtalan főnökről és a kollégákról. Miket mondunk? Hát, nem szép dolgokat. Mondjuk ugyanúgy, mint a többiek? Nem pont ugyanúgy, de azért mondjuk mi is. És a gyülekezetben miről beszélünk? Jézusról, vagy a másik emberről, aki kettővel előttem ül?

Szerintem sokan magunkra ismertünk, és ha nem, akkor nem vagyunk teljesen őszinték saját magunkkal. Vigyáznunk kell arra, mit engedünk ki a szánkon, hiszen komoly következményei lehetnek. Súlyos vitákat kerülhetnénk el azzal, ha legalább átgondolnánk, mit mondunk. Sokan mondják a világban is, hogy a szavaknak nagy hatalma van, és képzeljük el, hogy Isten is így gondolja, hiszen egy szavával teremteni tud.

Éppen ezért pozitívnak és bizakodónak kell maradnunk, hiszen a reményt sosem veszíthetjük el, a reménykedő ember pedig reményteljes beszédet használ.

Bordi Anita
_________________________________________________________________________

Ez az a nap! 2016 beszámoló


2015 után ismét részt vettem a legnagyobb hazai keresztény zenei koncerten/találkozón, és engem ért az a megtiszteltetést, hogy élménybeszámolót írhatok róla.

Idén is 30 nemzetből vettek részt az alkalmon és olyan neves fellépők, mint: a Keresztkérdés, a Hanna Projekt, a Dics-Suli zenekara, Andelic Jonathán, Abbe Lewis, Mike Sámuel, az East együttes, Pintér Béla és nem utolsó sorban a Jesus Culture együttes Martin Smithel.

Akkor lássuk milyen is volt ez idén…

Őszintén megvallva, nem az lett, mint amire számítottam, talán túlzott emberi elvárásokkal is voltam a tavalyi miatt. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy az Ezazanap! rossz lett volna, hiszen, egy ilyen esemény, amely immár 16. alkalommal került megrendezésre, és ismét kb. 10 000 embert mozgatott meg, mindig minőséget képvisel, mert a számok ezt bizonyítják, és mert jövőre is elfogunk menni. Az Ezazanap! olyan, mint a Marvel-filmek, mind jó, szórakoztat, és rengeteg embert csal a moziba, de közülük kevés az igazán kiemelkedő, nagy üzenettel bíró, mint egyedülálló filmként is megálló alkotás. A sikeresen megtalált recepten nem szokás változtatni, bevált, az eredmények jönnek, ilyen a jól működő marketing-gépezet. Talán botránkozásnak hat, de ilyen az Ezazanap! kapcsán is elmondható, hogy valami hasonló brand értéke van, csak a hazai keresztény piacon.
A tavalyi pedig egy különleges volt, pedig előtte jóformán semmit nem hallottunk a Bethel Musicról és a Rend Collective-ről, és főleg utóbbiaknak köszönhetően nem unottan tértünk haza, hanem rendkívüli mód felrázva, tényleg azt lehetett mondani, hogy felvillanyozó élmény volt. Visszatapsoláskor több dalt eljátszottak, a végén 11 óra fele, pedig közösen magyarul és angolul mindenki a Lelkem áldd az Urat-tal zártuk.

Megértem, hogy aki 16. alkalommal csinálja, jól tudja, hogy kell, megvan egy előre elkészített keret, feszített programok, minden évben új dalok, új, de neves fellépők kellenek, minden négyzetcentiméter ki van számolva, ki mikor jön, hol a helye, de talán ebben a túltervezésben veszik el a lényeg, a spontaneitás, jelen esetben Isten Szellemének az akarata, aki nem sablonokban gondolkodik.

Épp ezért volt az ideinek egy kiemelkedő pillanata volt az, amikor Martin (Smith) az embereket az egymásra való imára buzdította, aki pedig érzett változást, elmondhatta, amelyek megható bizonyságok voltak.
Egyébként valóban jó volt látni, ahogy látszólag idegenekért, Krisztusban pedig testvérekért imádkozhattunk. És ezért nem tudom azt mondani, hogy nem tetszett, mert egy barátommal – ki előtte is mondta nem számít ki lép fel, hanem csakis Isten jelenléte – csoda történt. Imádkozás alatt a lábában levő görcs kisimult, eltűnt, ez a bizonyság pedig számára igen nagy volt.

Az Ezazanap! erőssége pedig az, hogy szellemi eledelt még mindig „tud adni”, mert rengeteg keresztény testvér együtt egy helyen van, és bizakodó vagyok, hogyha felfedezzük, mekkora erő van abban, hogyha egységesen lépünk fel az ellenség ellen, nagy győzelmeket arathatunk az Úrral.

Kitérve a fellépőkre, sajnos az elejéről lemaradtam egy kis jegyes mizzéria miatt (:D) a sokat kritizált Andelic Jonathán nagyon áldott dicsőítést vezetett, és a beszéd, amit mondott , tényleg átjött, nem színből mondta, hogy az Úr minden bajunkból, legyen az anyagi, szellemi, testi, megszabadít! Erre a bátorításra hiszem, sok embernek volt szüksége.
Az East leginkább Takács Tamás miatt lehet ismert, a három dal, amit előadtak inkább 56-nak szólt érzésem szerint és valakinek ki kellett tölteni az időt.
Pintér Béla a legújabb számait hozta, amelyre érezhetően a legtöbben táncoltak és énekeltek.
Számomra az est talánya Dave Bilbrough, miért csak 1 dalt jutott neki? Azért Angliából jött, sokat látott ember, nem tudom, hogy gondolták ezt.
A végén a mindenki által várva várt Jesus Culture jött a színpadra Martin Smithel együtt. Ahhoz képest, hogy mennyire népszerűek keresztény berkeken belül, egy számot sem ismertem tőlük (az is igaz, hogy az új számokat nem hallgattam) de hiába próbáltam csak, hogy a zene magával vigyen, nem jött be és sajnos Martin Smith szerzeményeit se játszották el. De ahogy korábban írtam itt volt az egyik „csúcspont”, tényleg áldott volt. A végén visszatapsolták őket, az a számuk viszont pörgős volt, lehetett rá táncolni az ominózus tavalyin ebből is volt jóval több és 10 perc után se felejtette el az ember.

Összességében örülök, hogy elmehettünk, és egy barátom fontos bizonyságokkal gazdagodott, illetve megtapasztalhattam megint, hogy a közös imában, megvallásban nagy erő van, amire mindenképp kell építeni és akkor, arról a bizonyos hadsereg ébredéséről mondottak valósággá válnak.

Isten áldjon kedves olvasó,
Nagy Dávid
Árral szemben úszni

„Elálmélkodnak az Ő tanításán; mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” Márk 1:22

Oka van, hogy írok! Isten szeretné, hogy ezzel is szolgáljam Őt!
Tudom, hogy a hírlevél elolvasása közben is lehet kapni Istentől, csak akarni kell!

Nehéz megállni a világban keresztény fiatalként, idősként sem könnyű, én úgy veszem észre!
Több szolgálótól hallottuk már: „az utolsó időkben nehéz megmaradni hitben”.

Szeretném, ha eldöntené mindenki, hogy keresztény fiatal-vagy idősként,
Istenben nehéz megmaradni vagy a világban nem könnyű kitartani keresztényként?
Én azt mondom, hogy Isteni hitben szeretnék lenni örökké!

Nem akarok álló vízben lebegni, én folyamatosan erősödő forrás akarok lenni mások számára a Szent Szellem által!
Fiatalként, „új generációsként” nehéz megmaradni hitben és most nem csak az Isteni hitre gondolok. Az én korosztályom nagyon kevés dologban hisz, már-már saját magukban sem a „nem keresztény fiatalok”.
Én, mint keresztény családban nevelkedett ifjú azt veszem észre, hogy a jó nevelés, a szülők, keresztény ismerősök és az Isteni hitben való közösség nagy befolyással van arra, hogy ne „árral szembe ússzak”!

Mit is jelent „árral szemben úszni”? Olyan világi dolgokról kell lemondanod, amit a sátán minden újabb nap alkalmával felkínál neked. Kortársaid buzdításának ellenére, te lemondasz minden olyan dologról, ami a te szabadságodtól és örök életedtől elszakítana.
Minden nap a szemünk elé kerülnek a pornográf tartalmak, a szórakozási cikkek és a szórakozóhelyek felajánlásai, gondolok itt a cigarettára, narkotikumokra, alkoholra és más-más világi dolgokra. Emellett sokszor, sőt majdnem mindenhol találkozunk társalgó csoportokkal, akik kárörvendőek, gúnyosak és beszédeikben megjelenik a káromkodás, Istent szidalmazó kifejezések.

Tudjunk ellent mondani a sátánnak, tudjuk azt mondani, hogy:
„távozz sátán, neked itt nincs hatalmad!”
Nagyon sok kísértés és kihívás ér minket, keresztényeket nap, mint nap, de ne hagyjuk, hogy ez elválasszon bennünket az Úr szeretetétől!

A keresztényeknek szabadságuk van!

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Róma 8:38-39

„Istenben nehéz megmaradni, vagy a világban nem könnyű kitartani keresztényként?
Én azt mondom, hogy Isteni hitben szeretnék lenni örökké!
Nem akarok álló vízben lebegni, én folyamatosan erősödő forrás akarok lenni mások számára a Szent Szellem által!”

Keresztényként kitartani a világban tényleg nem könnyű, ugyanazokat a csalódásokat éli meg, mint más keresztény emberek, csak az a probléma, hogy ő nem veszi észre ezt.

Egy igen passzív keresztény emberről beszélhetünk akkor, ha valaki keresztényként a világban van, a vallásos keresztényről. Ő róla tudjuk elmondani, hogy álló vízben lebeg.De van egy nagyon jó hírem ezen emberek számára, Isten szabad akaratot adott és neked kell döntened, hogy melyik úton haladsz tovább, Ő már kitárta karjait és azt várja, hogy oda sétálj Hozzá és átöleld Őt!

Istenben való megmaradás, az Isteni hit megtartása, az Istennel való kapcsolat fenntartása.
Igen, nehéz!
De hidd el, megéri gyümölcsözővé válni Isten kertjében!
Az Istenben járó keresztény ember az, aki teljes szívéből elfogadta az Urat és be van töltekezve a Szent Szellem által, az, aki Újjászületett keresztény!
Ők a folyamatosan erősödő forrás”!

Bordás Barnabás

_________________________________________________________________________________
Érték

Azt mondják, úgy tudod meg valakiről, hogy milyen ember, hogy megfigyeled, hogyan beszél másokról és hogyan cselekszik. Isten is arról fog megítélni, hogy hogy cselekszel. Azt mondja az ige:
"Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
Ezeket... Valójában miket?
Fogadjuk be, etessük meg, beszélgessünk vele, vagy hallgassuk meg? Vagy a negatív oldalaként: rúgjunk bele, hagyjuk éhezni, ázni és fázni?

Azaz igazság, hogy csupán 3 dolgot kell megtenni és akkor igazán azt teszed, amit kell.
1. Szeresd az Urat, a te Istenedet...
2. Szeresd felebarátodat, mint magadat..
3. Légy engedelmes gyermeke Istennek!

Ha ezt megteszed: lesz hited, lesznek bizonyságaid és Isten büszke lesz minden tettedre, amit az Ő Atyjafiával teszel. Ugyanis, akkor megadod neki a feltétel nélküli szeretetet, legyen az a személy bármilyen is. Szépen beszélsz róla és vele. Annak ellenére, hogy meg lesz a véleményed róla, nem beszéled ki, nem ócsárolod és mindig segítő kezet nyújtasz. Ha „csak” egy ima, vagy akár egy jó szó az. Esetleg pénzbeli segítség, tettleges segítség vagy pusztán meghallgatod. Talán egy bátorítás az igéből vagy éppen figyelmeztetés, hogy a Biblia szerint mi a helyes és helytelen (igeverssel alátámasztva). Ettől még nem leszel kétszínű, hiszen véleménye lehet az embernek, csak nem szabad, hogy ezek irányítsák.
Tudnunk kell mindig, mindenkinek segítő kezet nyújtanunk.
Ám vannak helyzetek, amikor nagyon nehéz lesz, az ember irritálni fog és ki nem állhatod. Ekkor SEM szabad elfordulni.
Imádkozz, hogy azokat az értékeket, amiket Isten elrejtett benne, lásd meg, és tudd értékelni Te is. Illetve soha ne feledd, hogy az Atya mindenkit másmilyennek teremtett, az Ő terve szerint. Így aztán benne is kell, hogy legyen valami jó, és elviselhető.
A baj ott van, hogyha ez az ember utasít el téged, a segítségedet. Ne tántorodj el, hisz Neki is nehéz, éppen ezért imádkozz érte, a változásért. Ne feledd addig nem baj a különbözőség, míg nem a lélek más bennetek. Ám ha így is lenne, és ezért lenne a sok vita, akkor is szeretned kell az illetőt, mert nem test és vér ellen van tusakodásunk.
Így aztán, a konfliktusok és problémák esetén kérj bölcsességet az Úrtól. Majd megmondja mit és hogyan tegyél és akkor, ha eszerint cselekszel embertársaddal már van egy pluszpontod. Ugyanis az Ő Atyjafiával cselekedted meg, így a fenti ige szerint akkor Vele tetted meg!

Ui.: Gondold meg mit tennél Jézus Krisztussal! Mert ezek szerint, amit másokkal teszel, azt a Messiással teszed!
Áldásban gazdag hónapot minden kedves Olvasónak!

Bordás Krisztina
_________________________________________________________________________________
Ifi Istentisztelet beszámoló 2016

Manapság, a legtöbben a legegyszerűbb módon válaszolnak arra a kérdésre, miszerint milyen volt az alkalom, amin részt vettek. Ez általában így szokott elhangzani: „Jó volt!”.
Ám keresztény körű alkalmak esetében, mikor mondható ez el? Úgy vélem csakis akkor, ha jelen volt a legfőbb Jó!
Egészen bizonyos vagyok abban, hogy a 2016-os év első Ifiistentiszteletén ott volt az Úr Jézus.
Nem csupán azért, mert megígérte, hogy velünk lesz egészen a világ végezetéig vagy talán azért, mert többen voltunk, mint ketten, vagy hárman akik összegyűltünk az Ő nevében hanem, mert érezhető volt a jelenléte, munkája és végtelen nagy kegyelme!

A gyülekezet legújabb szolgálójaként, szívemben levő nagy izgalommal vártam az alkalom lefolyását, hiszem nem csak résztvevőként voltam jelen, hanem mint bizonyságtevő is. Alkalmat kaptam arra, hogy megosszam a gyülekezettel életemnek azon részletét, amelyben egyértelmű vezetést kaptam az Úrtól, hogy hol akar látni és azon a helyen, mit kell tennem.
Nagy örömmel írhatom, hogy ezen gyülekezet falai és tagjai között bízott rám feladatot az Úr, amit igyekszem odaadóan, hűen elvégezni úgy most, mint a továbbiakban egyaránt!

Az ifiistentisztelet alatt nem csupán az ifi dics szolgálata emelkedett ki, akik ezúttal is remek, sokatmondó és pörgős dalokkal is készültek, de mindemellett felbuzdulhattunk az imádkozásra és döntő elhatározásokat is hozhattunk életünkre nézve a három tömör, de minél velősebb igei szolgálat alatt.
Az egyik üzenet, ami igazán megragadott, Nagy Róbertné Dózsa Anita gondolatai voltak a Szent Szellem által, aki Dániel könyvének 3. fejezetében leírt történetet tárta elénk. Az Isten iránt való megingathatatlan hűségre és szeretetre bátorított minket.
Ehhez hozzáfűzve pedig megfogott egy gondolata: „Vannak kéréseid melyekről bár hiszed, hogy megteszi, de ha nem tenné, akkor is szeresd Őt!”

Számtantalan kívánságot és kérést viszünk az Úr elé, de tapasztalataim alapján, csak azokat engedi és adja meg nekünk, amelyek bár lehet, hogy eleinte fájdalommal járnak, végül mégis áldás származik belőlük! S nem is mutathatná ki jobban, felénk való szeretetét, minthogy áldásaiban úszkálhatunk!
Továbbá mélyen elgondolkodtatott Varga Róbert szolgálatából, Pál és Szilász története. Hiszen veréseket szenvedtek el, kétes pillanatokba kerültek, ám ezek mégsem voltak okok arra, hogy ne dicsérjék az Urat vagy, hogy ne álljanak meg és imádkozzanak. Ők megmaradtak az Úrban és alávetették magukat Isten akaratának! Ők komolyan vették feladatukat. Ez alól pedig mi se vagyunk kivételek!

Befejezésként egy gondolatot szeretnék még megemlíteni, mely Bordi Róberttől volt hallható. Így hangzik: „Sose felejtsd el a sötétségben, hogy mit mondott neked a világosságban!”
Mélyen tudtam azonosulni e gondolattal. Talán azért is fogott meg annyira, mert életemnek egy részlete, melyben nehéz döntéseket kellett meghoznom, ezzel fejezhető ki a leginkább!

Az elkövetkező időben sem felejtkezem el az ifit és a gyülekezetet imában hordozni, mert bár az Úr találhatott volna alkalmasabb személyeket e ifiistentisztelet megvalósítására, mégis nekünk adta meg a lehetőséget, hogy együtt épüljünk, erősödjünk és magasztaljuk Őt, aki mindent tökéletesen egybeszerkesztett!

Vigh Vivien
Jézus Krisztus el nem múló szeretete mi hozzánk

Abból a célból írok, hogy bemutassam azt, amit Jézus Krisztus véghezvitt mi értünk.  Mert sokak számára nincs meg az a tudat, hogy mit is tett Ő valójában miértünk. Egy pár éve én is így voltam ezzel, de amikor megtapasztaltam Jézus mindent elsöprő kegyelmét és szeretetét, fel nem tudtam fogni, hogy mindezt én értem tette, és én térdre rogytam és könnyek közt sírtam. A következő sorokban bemutatom az Ige segítségével, mindaz amiket kaptam Tőle, hogy Jézus soha nem hagyott minket egyedül, és hogyan lett számomra valóságos Jézus Krisztus megváltásának munkája.
Már a megteremtésünktől fogva különlegesek voltunk az Atya számára. A hat napos teremtés alatt, minden, ami előállt az Jézus Krisztusban állt elő, azáltal hogy ki mondta: Legyen… De, amikor embert teremtett, az van megírva, hogy vette a föld porát, megformálta a testet, mint egy tökéletes tervező és az élet leheletét lehelte orrunkba. Ez megdöbbentő. Minden más teremtett lény az ő szava által állott elő, de minket alázatban teremtetett. Saját kezével formált meg és a saját szellemét lehelte belénk. Miközben formált minket, le kellett jöjjön a Földre, hogy vegye a port és önmagával szembe helyezett minket, alázatot mutatott felénk. Senki mást, még az angyalokat sem úgy teremtette, mint az embert. Megtehette volna azt, hogy előre beprogramozva neki szolgálva élünk, de mivel Isten a Szeretet és a Tökéletesség, ezért szabad akaratot adott, hogy eldöntsük mit tegyünk. Pedig a tervező tudja a legjobban azt, hogy amit tervezett, annak számára mi a legjobb. Ő mivel tiszteletben tartja az akaratunk, semmit nem kényszerít ránk, ha mi azt nem akarjuk. Mi hűtlenek voltunk hozzá. Ott voltunk az Édenben, egyetlen dologban kellett volna engedelmesnek lennünk, de elbuktunk. De Isten ezt nem hagyta annyiban.
Azt írja az ige: ,,mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2:5-8)
Mert amikor mérlegre került az emberiség elbukása, Krisztus fontosabbnak tartotta az irántunk érzett szeretetét, mint a saját dicsőségét. Letette isteni mi voltát, fel sem foghatjuk, hogy a Teremtő ezt teszi azokért a teremtényeiért, akik elfordultak Tőle. Jézus nem csupán emberként jött le, egy istállóban született meg, egy szegény ács fiaként, másoknak szolgálva, holott Ő a világegyetem megteremtője, aki által nem létezhetne semmi. Nem királyként és gazdagságban élt, sanyarú terhet vett magára, annak ellenére, hogy tudta, egy a hozzá legközelebb állók közül elárulja Őt, és annak ellenére, hogy akiket barátjának nevezett, egy 3x is letagadta, és mikor elfogták a Gecsemáné-kertben mind elszéledtek, akik eddig vele voltak, mégsem szerette őket ezért kevésbé. Sőt, tisztában volt azzal, hogy te és én lázadozni fogunk ellene, a saját vágyainkat előrébb helyezve az Ő akaratánál. És Krisztus mindezek tudatában, hogy én megannyiszor voltam hűtlen Hozzá, hogy hányszor, de hányszor tartottam fontosabbnak, előrébb valónak minden piti, hasztalan, önző vágyamat, az Ő szent, és szerető akaratával szemben, Ő ezeknek a tudatában volt képes lejönni erre a bűnös és koszos világba? Amelyet Ő teremtett, de nekünk adott és mi azzal háláltuk ezt meg, hogy még hallani sem akartunk róla? És ennek ellenére magára vette a bűneinket? Igen, igen és igen. Mert az igaz Szeretet ilyen, nem magának él, hanem másoknak, másokért él, Jézus egy emberért is megtette volna mindezt. De pontosan mit is tett?
Krisztus, mindnyájunk Teremtője kereszthalált halt mi értünk. Mi pontosan a kereszthalál? A létező legmegalázóbb, legfájdalmasabb mód arra, hogy valakit megöljenek, és pont abban a korban találták fel, amikor Krisztus itt volt a Földön. Mielőtt valakit keresztre feszítenek, előtte megkorbácsolják, római korbáccsal. A római korbács rövid bőrszíjból áll, amikbe ólomgolyókat és birkacsontokat kötöttek, így amikor eltalálják vele a bőrt, a vérerek kitágulnak, hogy több vér áramoljon a felszínre. Miközben a csontszilánkok a húsdarabokba vágódnak és kiszakítják azt a helyéről, a vérzés még erőteljesebb legyen. Ezt a test egész felszínén teszik. Ilyenkor orvostanilag a lehető legkiszolgáltatottabb helyzetbe kerülsz. Ez az azonnali vérzés minden erőt kivesz belőled, és amikor keresztre feszítenek, minden egyes lélegzésnél kénytelen vagy a durván szálkás gerendába dörzsölnöd a csupasz hátadat. És Krisztus mindezt helyettem tette? Nekem kellett volna ott lógnom, de Ő mindnyájunk helyett volt a kereszten. Ahogy az ige írja: ,,Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt; és száját nem nyitotta meg!” Jézus nem kárhoztatott senkit sem. Arcul köpték, megverték, a ruháját elvették, egy szúrós, töviskoronát húztak a fejére, gúnyolva Őt ezzel, pedig egyetlen szavára tizenkétezerszer tizenkétezer angyal vonta volna ki a kardját. Jézus szerette őket is, és ez sem változtatott az Ő szeretetén.
Mindezek tudatában isteni formáját szolgai formára cserélve bűnné lett mi értünk. ,,Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” De Jézus a kereszthalálig hűséges volt az Atyához. Isten azt mondta, aki megtartja az Ő Törvényét élni fog általa, Jézus a kereszthaláig betartotta az utolsó betűig. Ezért örök életet nyert, sőt jogot arra, hogy mindenek felett Úr és Király legyen. Ahogy a fentebb idézett ige is folytatódik és nem áll meg:
,,Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2:9-10)
Tehát aki befogadja Krisztust, örökké él általa. Mert Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem, azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem. Így bennem az a Krisztus él, akinek minden hatalom megadatott, ezért nem tarthat fogva semmilyen betegség, és nem vehet uradalmat semmilyen démoni hatalom az életemben, mert az én életemben Jézus Krisztus lett az Úr. És Őbenne minden megadatott. Minden fájdalmat, terhelt elhurcolt, a sebei árán gyógyultunk meg, és nincs többé aggodalmunk a holnap felől, mert Ő irányítja az életünk, és a szerető Atyánk a lehető legjobbat adja nekünk. Mi nem tudjuk, hogy nekünk mi a legjobb, de aki megtervezett minket Ő az, aki mindennél jobban tudja.
Mi egyetlen parancsolatot sem tudtunk megtartani a Törvényből, sőt bűneink miatt halált érdemeltünk volna, de ki nem érdemelt kegyelmet nyerhettünk Krisztus által, bejárást Istenhez a Szentek Szentjébe, ahova az ószövetségi időkben csakis a főpap és csakis évente 1x, bizonyos megtisztulás után járulhatott. De Krisztus által szabad bejárásunk lehet az Atyához, Ő lett a híd közöttünk és az Atya között. Isten mi bennünk él, és nem emberi kéz által készített templomban, mert amikor azt gondoljuk, hogy túl távol vagyunk Istentől, és úgy sem fog minket meghallgatni, mert túl nagy a vétkünk ahhoz, hogy egyáltalán gondoljon ránk, jusson eszünkbe, hogy, aki az ajtó mögött áll és zörget, azok nem mi vagyunk. Nem mi zörgetünk Istenhez, hogy nyisson ajtót nekünk, hanem Jézus zörgeti, és ha valaki hallja az Ő hangját és megnyitja az ajtót Őelőtte, bemegy ahhoz és vele vacsorál. Mert akkor is ott áll mellettünk, amikor azt gondoljuk, hogy egyedül vagyunk. Csak halljuk meg a hangját és Ő velünk fog vacsorálni.
Ha valaki most gondok között van, emlékezzen Péterre, amikor Jézusra tekintett. Amíg Jézusra tekintett járt a vízen, amikor a vízre nézett süllyedni kezdett. Így ha valaki problémák között van, tekintsen Jézusra, mert Őáltala uralkodunk a problémák felett, járunk a problémák felett mindaddig, amíg a tekintetünk Krisztuson van. És hogyan tehetjük mindezt? Együtt, együtt Krisztussal a testvérekben. Mert nem egyénekből áll a test, hanem egységes, ezért álljunk oda a résre, álljunk oda, ha a testvérünk gyengeségben van, így ha az ellenség támad, nem tud bemenni a lyukat lőtt várfalon, mert mi állunk a résen. Akik egyek azoknak minden megadatik, mert az egység Krisztustól jön és így nem a mi kívánságunk teljesül, hanem az Ő szent akarata az életünkre. Ez az az egység, amire tanítani akar bennünket Jézus, ahogyan Ő egy az Atyával, mi is Ővele egyek vagyunk.
A mondanivalóm egyrészét Nabeel Qureshinek köszönhetem, Krisztus egyik szolgájának, aki ebben a videóban: https://www.youtube.com/watch?v=fwaM6ZcVAVU elmesélte, milyen volt a kereszthalál a rómaiak idejében és tanúbizonyságul szolgál Isten szeretetére mi felénk.

Nagy Márk
_______________________________________________________________________________________

Isten személyesen

"Nem követ vagy angyal, hanem ő maga szabadította meg őket: szeretetével és könyörületével ő váltotta meg őket. Felkarolta és hordozta őket ősidőktől fogva." Ézsaiás 63:9
Az ember, aki olyan könnyen megkeseredik, olyan szürkének képes látni az egész teremtett világot, enged hamar a csüggedésnek, reménytelenségnek és elégedetlenségnek, megfeledkezik egy igen fontos tényezőről...
Elégedetlenség, elszürkülés, beletörődés, csüggedés. Azt érezzük, hogy ezek jogosan részét képezik az életünknek, hiszen annyi nehézség vesz körül. Nehéz a munkahelyen, meglepő hirtelenséggel egy betegség üti fel fejét a saját vagy családunk életében, anyagi bizonytalanság leng körbe, elveszítünk valamit, ami valóságosan soha nem lesz pótolható, egyszerűen inogni látszik minden. Keserves küzdelmek árán, de kitartunk, megtanulunk továbblépni, továbbélni. De olyan keserű szájízzel. És az az élet, ami így rajzolódik ki, olyan távol áll attól, amit valaha keresztény létnek képzeltünk. Mélypontot érünk el. Talán az a legnehezebb, hogy ha tudjuk is, hogy Isten segíteni fog, mivel nem látunk optimális megoldást a menekülésre, nem is tudjuk, miben bízzunk ezután.
Ilyenkor kell a szabadítás. Természetfeletti és emberi értelmet felülmúló módon. Mit tesz ilyenkor Isten? Ahogy a fenti Ige írja: nem követet vagy angyalt küld, nem csupán áldásnak valami enyhe szellőjét, hanem Ő maga szabadít meg abból a kilátástalannak tűnő helyzetből, amiben vagy és vagyok. Várjunk csak! Ez azt jelenti, hogy Isten pontosan tud az én bajomról... Nem a "háta mögött" történhetett meg velem, hanem lát, figyel és a megfelelő alkalomra vár. Legalább úgy készül a szabadításra és kívánja azt, ahogyan én. Akkor már kicsit sem vagyok egyedül. És nem kiadja másnak ezt a feladatot, hanem úgy látja jónak, hogy közvetlenül Ő veszi kézbe ezt? Mégis ki vagyok én, hogy az Atya így szeret?
Felkarol és megkönyörül, mert leírhatatlan módon szeret. És ilyenkor jut eszembe, hogy ki is vagyok valójában, hová is tartozom ténylegesen és mi is a célom nekem? Istentől vagyok, Istenért vagyok és éppen hozzá tartok. Semmi nem jár úgy alanyi jogon nekem x y-nak, itt a Földön, semmim nincs, ami ne Tőle lenne, és semmit nem követelhetek vissza, ha épp elvesztettem. Egyikünknek könnyebb ez a földi pályafutás, a másiknak nehezebb. Vannak rózsásabb és ridegebb szakaszok is. Egészség és betegség, jólét és nélkülözés. Ennek változatos elegyeit kapjuk, de a szeretet, a segítség, a cél..., az Isten ugyanaz. Ezért ne csüggedj el lelkem, tanuld meglátni a színeket a napjaidban én szemem, légy elégedett bensőm, szívem reménykedj!

Varga-Béres Mónika
______________________________________________________________________________

Élj veszélyesen!

A 400x konferenciák célja, hogy amint a Dávid köré gyűlt szerencsétlen emberek erős harcosokká váltak mellette, úgy váljunk mi is hősökké, Jézus Krisztus köré gyűlve. Egy valódi hős veszélyt jelent az ellenség számára. A tanításokban útmutatást kaptunk arra nézve, hogyan éljünk olyan életet, amely veszélyezteti a sátán uralmát.
A Zsidókhoz írt levélben olvastuk a hithősökről: „hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait.” Majd elhangzott a kérdés: Te mit tettél hit által?
A tanítás folyamán a veszélyes élet két területéről, az imaéletről és Isten Igéjének olvasásáról volt szó. Imaéletünk sikeressége szempontjából fontos az időzítés. Ha csak akkor kiáltunk Istenhez segítségért, amikor már az emberi megoldások kudarcba fulladtak, azzal azt üzenjük Istennek, hogy Ő az utolsó az életünkben. A rendszeresség is elengedhetetlen, imádságunk ne függjön a kedvünktől, körülményektől, elfoglaltságunktól, érzelmeinktől. Dániel jó példaként áll előttünk, naponta háromszor imádkozott. Amikor az imádság kockázatossá vált, ő akkor is kitartott, kilépett a komfortzónájából. A téma is rendkívül fontos, ha a saját kicsinyes, veszélytelen dolgaidat hozod Isten elé, olyan, mintha azt mondanád Istennek, hogy nem nézel ki Belőle többet. Isten nem arra való, hogy a problémáinkat megoldja; és az ígéretek esetében is az a célja, hogy általuk átformálódjunk, az isteni természet részeseivé legyünk. Az apostolok cselekedetei 12. részében láthatjuk, hogy  a gyülekezet szüntelen könyörgött Péterért, közösségben voltak, annak ellenére, hogy ezzel kockára tették az életüket, kiléptek a komfortzónájukból, és egy lehetetlen témát hoztak Isten elé. Arra bátorítok mindenkit, hogy alakítson ki egy rendszeres imaéletet és legyenek veszélyes imái, amelyek megmozgatják a Mennyet és poklot is.
Isten Igéjével kapcsolatban négy kemény kérdéssel kellett szembesülnünk. Mennyire tekintély számodra, fontos a döntéshelyzetekben, valódi lámpás előtted, vagy csak díszkivilágítás? Rendszeresen szoktál személyes kijelentéseket kapni belőle? Az ige nem egy jogszabálygyűjtemény, a személyes Isten személyes üzenete számodra. Mit kezdesz vele, hogyan reagálsz rá? Beszélsz róla?
A kiscsoportos beszélgetések alatt kitöltöttünk egy tesztet, amelyben különböző állításokat kellett 1-10es skálán értékelni, aszerint, hogy mennyire igaz ránk. Az állítások így hangoztak:
  • Fontos döntéshelyzet előtt a legelső dolog, amit teszek, hogy Istenhez fordulok tanácsért.
  • Már nem csak akkor imádkozom, ha kedvem, vagy időm engedi, hanem van egy rendszeres imaéletem.
  • Amikor imádkozom, azt nem kényelmes körülmények között teszem, hanem kimozdulva a komfortzónámból.
  • Rendszeresen böjtölök.
  • Az imáim nagyobb része másokról, nem magamról szól.
  • Igyekszek „lehetetlen helyzeteket” vinni Isten elé, mikor imádkozom.
  • Minden nap olvasom Isten igéjét.
  • Kapok rendszeresen személyes, aktuális üzenetet Isten igéjéből.
  • Emlékezni szoktam arra, amit olvasok a Bibliából, vagy amit a vasárnapi istentiszteleten hallok.
  • Amikor találkozok másokkal, igyekszem Istent megosztani velük.
  • Amit mond Isten, azt komolyan veszem, és azonnal elkezdem gyakorlatba ültetni.
Mindenki végiggondolhatja, a saját életére mennyire jellemzőek ezek az állítások. (A teszt szerint akkor élsz veszélyes életet, ha legalább 99 pontod van.)
A délután folyamán arról hallottunk tanítást, hogy változtassuk meg a gondolkodásmódunkat, romboljuk le az ördög hazugságait. „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12,2) Szükségünk van rá, hogy megszabaduljunk az előítéleteinktől. Sok hazugság annyira beépült a kultúránkba, hogy igazságnak fogadjuk el. Ilyen például az, hogy a szeretet soha nem bánt meg másokat, pedig a szeretet a feddésben is megnyilvánulhat. Továbbá azok a kijelentések, hogy a pénz gonosz ( nem a pénz gonosz, hanem a pénz szerelme), gazdagságot csak csalással, lopással lehet szerezni (Istennek sok szolgája nagy vagyonnal rendelkezett, pl: Ábrahám, Jób, Dávid).  Elengedhetetlen, hogy megváltozzon a gondolkodásmódunk, megújuljunk, hiszen csak így lehetünk képesek befogadni a példázatbeli új bort.
Remélem, hogy ezek a gondolatok nem csak engem sarkallnak változásra, buzdítanak az imádkozásban való nagyobb komolyságra, gondolkodásmódom átformálására.

Szemenyei Zsuzsanna
 

Istennek tetsző jellem

Kedves olvasó!

Szeretném leszögezni, hogy a jellem az a rejtett ember, aki akkor vagy, amikor senki nem lát! A probléma az, hogy sokszor összetévesztjük a vallásos cselekedeteket, az Istennek tetsző jellemmel. Azért lehet ez, mert azt szeretnénk, hogy az EMBEREK azt lássák, hogy mi Isten szíve szerint való emberek vagyunk. Pedig a lényeg NEM ez. A lényeg az, hogy amikor senki nem lát minket, akkor is Isten szíve szerint való jellemünk legyen!

Az Istennek tetsző jellem NEM lehet másmilyen, mint az, ahogyan élsz. Nem lehet Istennek tetsző a jellemünk, ha az életünk még csak meg sem közelíti azt, ami tetszik Istennek!  Ezzel arra akarok utalni, hogy bár járhatunk gyülekezetbe, és vasárnaponként tehetünk, úgy MINTHA Isten lenne az első helyen, és az emberek lehet, hogy el is hiszik majd a gyülekezetekben, DE. Mi van a hétköznapokkal? Mert ugye egy forrásból kétféle víz nem jöhet. Tehát akkor mi is az Istennek tetsző jellem?

A teljes odaadás. Az, amikor azokat a dolgokat, amik fontosak, félretesszük, és Istennek engedelmeskedünk! A jellemünk az, ami megmutatkozik, minden cselekedetünkben. Az Istennek tetsző jellem nem ott kezdődik, hogy betartom a tízparancsolatot, mert azt a hitetlenek között is sokan betartják. Az Istennek tetsző jellem ott kezdődik, amikor hajlandó vagy odafigyelni Istenre. Nem csak elmondjuk a kéréseinket, gondjainkat Istennek, hanem amikor letérdelsz elé és beszélsz vele! Ekkortól Isten tud formálni.

Valószínűleg az egyik legfontosabb, ami elengedhetetlen ehhez a jellemhez, az az alázat. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek igazat adunk, és hogy önmagunkat megtagadva, saját véleményem helyett a másikét magamra öltve, azt gondoljuk, hogy ezzel már mi, alázatosak vagyunk. NEM! Akkor hol az alázat?! Az alázat az, amikor el tudjuk fogadni, ha hibát követtünk el, és amikor szükséges, akkor tiszta szívvel, fenntartás nélkül bocsánatot tudunk kérni. Amikor nem azt nézzük egy emberen, hogy hogy néz ki, hanem azt, hogy mindegy, hogy milyen, le tudunk hozzá hajolni.
A második helyre a szelídséget sorolnám, mivel ez is elengedhetetlen, az Istennek tetsző jellemhez. Igazából itt a legfontosabb az, hogy tudjunk elengedni és tűrni. Rengeteg olyan helyzet adódik az ember életében, amikor olyan dolgokért „ostorozzák” amikről nem ő tehet, vagy még csak nincs is köze hozzá, és sok más lehetőség van még. Ezekben az esetekben a legnehezebb döntés az, hogy mit tegyünk. Én úgy gondolom, hogy az ilyen esetekre megkaptuk az útmutatást.


„A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azokháborúságokat szülnek.” 2Timóteus 2:23

A ki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is..” Lukács 6:29

Valahol itt kezdődik a bölcsesség. Ott, hogy amikor tudjuk, hogy nekünk van igazunk, nem kezdünk el vitatkozni, vagy veszekedni, vagy egyéb más dolgot cselekedni!

Ezt követi a szeretet. Nem azt mondom, hogy ha valaki nagy sebet okozott, tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna! Ez senkinek nem tesz jót. Az én módszerem az ilyen helyzetekre, az ima! Ima, azért hogy el tudjunk engedni és meg tudjunk, bocsátani. Azért mert:         

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;  Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem fogy…”
I Korinthus 13:4-8

Ezzel elérkeztünk a legfontosabb dologhoz, a szeretethez. És itt nem arra a szeretetre gondolok, hogy, „Jajj de régen láttalak már úgy hiányoztál. hogy vagy?”.
Az első szeretetről. Arról, ami Istentől származik, az, amit mi is éreztünk, amikor megtértünk és azóta is érezhetjük napról napra!

Ez az a szeretet, ami nem képmutatásból származik, hanem az Isten iránti hűségből. Ez az a szeretet, amivel le tudunk hajolni és szeretni tudunk bárkit, legyen az szegény, vagy gazdag, beteg vagy egészséges! Ez a szeretet a legfontosabb.

Ezt pedig egy igével szeretném alá támasztani:
„És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.”

1Korinthus 13:2-3

„A végső vizsgálat során, a hírneved azt fogja mutatni, milyennek ismertek az emberek, de a jellemem azt, hogy milyennek ismert Isten!”

Az Istennek tetsző jellemet semmi mással nem lehet elérni, csak az Istennek való őszinte engedelmességgel!

Bordás Tibor

_________________________________________________________________________

Mit tenne Jézus?

Az alábbiakban egy manapság igen népszerű témát szeretnék veletek megosztani, eléggé kisarkosítva, ami a like-dislike, azaz mi az, ami tetszik, és mi az, ami nem egy „keresztény szemüvegen” át.

Hol is kezdjem, talán a legelején. Kicsi voltam még, amikor édesapám bibliaiskolába járt Budapestre. Akkoriban még nemhogy facebook, de cd sem volt. Így maradt a jó öreg kazettás magnó, amin gyerektörténeteket hallgattam.  Az egyik ilyenből egy nagyon fontos szlogent tanulhattam meg, ami a mai napig végigkíséri az életemet minden cselekedetemnél.

Így hangzott: Mit tenne Jézus?

Hova is akarok ezzel kilyukadni?! Szerintem egy keresztény embernek ebben a kérdésben van leírva az egész életünkre nézve a válasz arra, hogy mi tetszik, és mi nem.  A válasz maga Jézus.

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” János 14:6

Ha végiggondoljuk, meghatározzák a mindennapjainkat, hogy mire mondjuk azt, hogy igen, nekem ez tetszik, és mire azt, hogy nem. Ezek a döntések formálják a jellemünket.

Sőt, a legdurvább, hogy a megítélésünket is. Gyakori példa, hogy a szülő ül a facebook előtt, és nézi a gyereke idővonalát: húúú ennek a gyereknek mik tetszenek? Miket oszt meg?

Ez az én gyerekem egyáltalán?  Valahogy így tudom elképzelni Istent is. Ül a királyi trónusban, és néz engem: Robi neked tetszik a munkatársad bulizós sztorija, hogy miket csinált? Ezt tanítottam neked?!

Kemény belegondolni. Mennyi mindenben ott van az, hogy milyen szemmel nézzük a történetet. Ha közömbösen, nem törődve nézed, csak azt látod, hogy milyen butaságot csinált részegen a munkatárs, és hogy milyen vicces sztorit mesél.

De ha odahelyezed a kérdést: mit tenne Jézus? Ő nevetne ezen szerintetek? Nem hiszem.

De ez csak egy példa a sok közül. Hogyha megnézitek csak a mai napotokat, biztos fogtok találni minimum egy olyan példát, amit, ha nem a közömbös szemmel szemléltek, és odahelyezitek ezt a kérdést, rádöbbentek, hogy bizony valószínűleg Ő másképpen cselekedne.

Nem akarok belemenni nagy teológiai okfejtésekbe, vagy hatalmas példákba.

Értitek a lényeget? Mekkora üzenetet rejthet akár egy gyerekkazetta is?

Tanuljátok meg Ti is a kérdést: MIT TENNE JÉZUS?!

Bordi Róbert

_____________________________________________________________________________

Egységben az erő

„Hiszen a Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk…”

IKor. 12:13

Az élet bármilyen területére gondolunk, azt kell megállapítanunk, hogy ahhoz, hogy előrehaladás és fejlődés történjen, az adott területben szereplő emberek rendíthetetlenül egyetlen közös cél felé kell, hogy tartsanak.  Azonban ez a feltétel egy világi szervezetnél is gyakran teljesül, ha a vezető elég erőteljes, és bizonyos eszközökkel hatást tud gyakorolni a beosztottakra. Vajon ez a meghatározás kimerítené az „egység” fogalmát?- Nos, annak az egységnek a jelentését, melyet Jézus az ő gyermekei között szeretne találni, biztosan nem.

A fent említett, jól működő világi szervezet, melyben a beosztottak egy erős vezető által előre meghatározott közös cél felé tartanak munkájukkal, egy-egy bizonyos érdek miatt működik. Van, aki munkáját szeretné megtartani az elvárásnak megfelelő viselkedésével, van, aki fizetésemelést, vagy előreléptetést kíván magáénak tudni. Egyik sem jelent feltétlenül tényleges egyetértést a vezető által meghatározott iránnyal, csupán van egy érdek, melynek eléréséért napi 8, vagy több órában akár egy kényelmetlen igába is hajlandóak vagyunk belehajtani fejünket.

Isten nem az érdekeidre akar építeni, sőt, nem is egyetlen ember helyesnek tűnő gondolataira. Isten olyan egység-stratégiát dolgozott ki az emberek számára, mely anélkül működik, hogy az bárkinek is kényelmetlen igavonásnak tűnne.

Hogyan lehetséges ez? Hiszen annyira különbözőek vagyunk… egyetlen problémára számtalan különböző megoldás érkezik válaszul.  Ha még nem is tekintünk felekezeti különbségekre, de egy közösségen belül is jelentős eltérés mutatkozik a gondolkozásunkban, mely számtalan személyiségünket formáló hatásokból ered, mint családi háttér, tanulmányok, tapasztalatok stb. Az ellenség a különbözőségeinket egymás ellen szeretné felhasználni, ezek által versengést és vitákat szítani.

A Teremtőnk pedig egész egyszerűen gyönyörködik abban, hogy a teremtményei egyediek, és ezáltal igen értékesek.

Ha az I.Kor. 12 részét elolvasod, láthatod, hogy Isten azt mondja, hogy a legcsodálatosabb munka születik meg abból, amikor az Ő különböző adottságokkal bíró teremtményei összehangolódnak, és szolgálnak örömben. Ez az összehangolódás azonban nem működne emberi irányításra, nem lenne hosszú távú, nem lenne elhordozható, és semmiképp sem lenne örömteljes, csak egy újabb intézményes rendszer az életünkben, melyből előbb-utóbb kiszállni igyekszünk.

Így hát az összehangolás egy olyan személyre lett bízva, Aki azért jött, hogy Pártfogónk, Segítőnk, Vezetőnk legyen, és hogy elvezessen minden igazságra, így találhatjuk meg az Atya akaratát. Ő a Szent Lélek. Általa lesz sok különböző emberi ötlet helyett egyetlen Isteni megoldás. Általa látom meg a testvéremben a konkurencia helyett az értékes munkatársat. Általa mondok le emberi célokról az Isteni cél beteljesüléséért. Általa nem csak beletörődök a testvéreimmel közös úti cél meghatározásába, hanem elégedettséggel egyetértek, mert nem a testvérem, és nem is az én ötletem kell, hogy teret nyerjen, hanem Azé, aki az igazságra elvezet.

Ha Ő vezet téged, és Ő vezet engem, akkor bizonyosan egy az irány. A közös látás pedig nem egy állandó alkalmazkodást takar, nem fáraszt, és nem lehangoló, hanem gyönyörűséges és áldással teli, ahogyan a Zsoltárok 133. része is leírja.

Nos, ez az igazi, Isten szerint való egység. Nem szabad elfelejtenünk, csak a Szent Lélek által érhetjük el, Nélküle csak ideiglenes utánzatot élhetünk át.

Nagy Róbertné Dózsa Anita

 

Isten az első helyen, minden körülmények között

Az első helyen? Mit is jelent ez tulajdonképpen? Hogy az imádkozás van az első helyen a napi teendőim listáján? Hogy Jézus az első, akit megkérdezek, ha egy kérdésben döntenem kell?
Az első helyen… mintha eshetőség lenne számára a második, a harmadik, vagy a lista alján lévő hely, mintha módomban állna gondolkozni azon, hogy hova rangsorolom. Azt vettem észre, hogy csak kétféleképpen lehet, vagy az első helyen van, vagy nincs jelen az életemben.
Igazság szerint én kifejezőbbnek érzem azt a megfogalmazást, hogy Jézus legyen a középpontban. Ő legyen a célja és értelme életünknek. Eszembe jut a dal, amit oly gyakran éneklünk, „Jézus, légy a trónon szívemben, … Rólad szóljon, minden rólad szóljon!” Nagyon lelkesen tudjuk énekelni vasárnaponként. De a napjaink miről szólnak? A saját teendőink megoldásával, a saját céljaink elérésével? A saját kényelmünk, egzisztenciák megteremtésével, a saját kapcsolataink ápolásával? A saját életünkkel?
Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall?”
(Lukács 9,24-25)
Nem hiszem, hogy ez egy nyomasztó fenyegetés lenne, sokkal inkább egy ígéret, amely felhívja a figyelmünket arra, hogy ha hajlandóak vagyunk lemondani a saját életünkről, a saját eszünkkel, erőnkkel való próbálkozásról, mit nyerhetünk Krisztusban. A lelkünk megmenekülését. „Aki énértem elveszti lelkét, meg fogja menteni azt”, írja egy másik fordítás.
Minden körülmények között.” Amikor ezt halljuk talán azok az esetek jutnak eszünkbe, amikor minden erőnket megfeszítve, a tomboló viharok közepette is ki kell tartanunk. Pedig én saját életemben azt vettem észre, hogy azokban az esetekben sokkal könnyebb Jézushoz futni, elfogadni az Ő segítségét. Mennyivel nehezebb akkor is Őt keresni, amikor látszólag minden jól működne nélküle is. Amikor olyan szépen folydogál maga medrében az életünk. Vágyni az Ő társaságára akkor is, amikor úgy tűnik nincs szükségünk a segítségére. Törődni az Ő dolgaival, akkor is, amikor nekünk pillanatnyilag nem hiányzik az Ő jelenléte. Áldozatot hozni érte, időt szakítani rá, amikor lefoglalnak a saját elfoglaltságaink.
Úgy elgondolkozik ilyenkor az ember. Vajon meglátszik az én életemen, hogy Jézus van az első helyen? Valóban róla szól az életem? Arra biztatok mindenkit, hogy adja át bátran, hittel élete minden területét Jézus kezébe, hogy megvalósulhasson az Ő uralma, meglátszódjon az Ő fénye életünkben.
 
Szemenyei Zsuzsanna
_____________________________________________________________________________________

Isten nem személyválogató
 
2016-os év elején megtisztelő volt, hogy egyike lehetek azoknak, akik írhatnak az ifi hírlevélbe. Amint a cím is visszaadja Istenről és gyermekeiről vagy leendő gyermekeiről, azoknak egymás és Istennel való kapcsolatról fogok írni.
A tavalyi év mottójával, had kezdjem, biztos tudjátok:
HOZZ MÉG EGY EDÉNYT!
Elsősorban, számot adva a tavalyi évről Istennek, nem nagyon tudok büszkélkedni személy szerint azzal, hogy ennyi meg ennyi embert hívtam az Úrhoz, a gyülekezetbe. Ebben az évben az Úr segítségével szeretnék e téren fejlődni, ahogyan bízok abban, hogy ti is.
Isten nem személyválogató… sokat gondolkoztam ezen, hogy ez mekkora áldás azoknak, akik valóban ezt itt a földön az embertársaikkal szemben meg tudják élni, legfőképp a gyülekezetbe, szeretni egymást, mint saját magadat!
Huuuuuuu, ez mekkora dolog. :)
Egy kép jött elém...2015-ben nem volt bemeritkezés a gyülekezetünkben. Emberileg kicsit stagnálónak érezhetjük ezt a helyzetet. De rá kellett jönnöm arra, hogy azokkal az emberekkel mi van, akik talán mélyebbről jönnek??
Talán most is jelen vannak a gyülekezetünkben. Velük mi van? Ők kicsodák? Mi van velük? Rá kellett jönnöm őszintén Isten előtt megalázva szívemet, hogy igen, ők is Isten gyermekei, ahogyan te és én is.
Elém jön ismét az a kérés/felszólítás, amit tavaly sokszor hallottunk:
Hozz ide még egy edényt!
Ők is edények, lehet csiszolni kell még sokat rajtuk, szépíteni, tisztogatni, mert még talán piszkosak, koszosak, büdösek, rendetlenek.
DE akkor is Isten gyermekei!
"Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal. Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt, leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki.
1Sám 2,7-8
Nem közösíthetünk ki senkit. Milyen lenne, ha a Mennyben mikor odakerülünk, különböző csoportok lennének, te szegény voltál, te ebbe a csoportba kerülsz. Te középosztályban éltél a Földön te ide, Te gazdag voltál te pedig ebbe a VIP csoportba kerülsz. De jó hogy ilyen nem lesz!!!!
Tavalyi évben elég sok,(az előző évekhez képest több) hajléktalan, koldus fordult meg a gyülekezetünkben. Arra kellett rá jönnöm, mi van akkor, ha Isten ezeket az edényeket küldte? Megpróbálva minket hogyan is álunk ezen a téren. Oda megyünk-e hozzá? Segítünk levenni a kabátját neki is? Vagy nem, ő hajléktalan neki nem segítek, koszos leszek, talán még beteg is. Az alábbi példázat jutott eszembe a Bibliából:
Máté 25:34 verstől
Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak:
,,Gyertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek azt az országot, amely számotokra készíttetett a világ teremtésétől fogva. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd neki az igazak: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna, vagy szomjaztál, és innod adtunk volna? Mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna, vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? A király pedig azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek ezt akár csak eggyel is az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.
Akkor szól majd a bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett! Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. Akkor ezek is felelnek majd neki: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél vagy szomjaztál, vagy, hogy jövevény vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked? Akkor így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg ezeket eggyel is a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.
Milyen rossz lenne, ha Jézus csak a tiszta, gazdag jó módú emberekért halt volna meg a kereszten! De hála legyen Neki, azért amit tett, nem volt személyválogató. Ö odament az özvegyhez, árvákhoz, szegényhez, gazdaghoz, koldushoz, paráznához.
Vizsgálja meg az Úr a szívemet/szívünket, ne csapjuk be magunkat, ne legyünk személyválogatóak.
„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent, aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent, mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.” (1Jn 4:7-11)
Kívánom nektek, az Úr adjon alázatos szívet, bölcsességet, hogy legyünk Isten jobb keze felől állok és szeressük egymást!
Áldás nektek!
 
Bordás Zsolt
______________________________________________________________________________________
Újévi útravaló

Én egy kisebb családi sztorival kezdenék bele az újévi útravalóba!
Nálunk a családban van egy szokás. Minden újévet úgy kezdünk, hogy összegyűlünk mind a nyolcan. Húzunk egy igét újévi útravalóként, hogy vajon mit tartogat Isten számunkra az újévre. Most, hogy apa nincs itthon, így azon gondolkoztam, hogy vajon megint igével és közös imával fogjuk-e kezdeni az újévet, vagy sem? Anya szilveszter után összehívott mindenkit és skype-on keresztül húztunk igét, és imádkoztunk, így a kérdésemre a választ megkaptam: IGEN!
Mikor megtudtam, hogy cikket írok, és hogy milyen témában kell írnom, akkor rögtön elkezdtem gondolkozni, hogy vajon, hogyan is kellene belekezdenem a cikk megírásába. Eltelt jó pár nap, de nem jutottam semmire. Az újév első péntekén arra gondoltam otthon, hogy visszaadom a cikket ifi óra után, mert nem tudok mit írni. Nagy volt bennem az elhatározás.
De akkor, ott, azon az ifi órán Anita az újévi tervekről beszélt. Arról, hogy ne tervezzünk emberként, mert ha mi előre tervezünk, akkor nem biztos, hogy meglátjuk az Isten tervét. Nagyon jól tudjuk, hogy Istennek már akkor terve volt velünk, mikor még kicsi gyermekek voltunk. Mi nem tudhatjuk, hogy mi a terve Istennek velünk, mert hát: Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ezt mind tudjuk nagyon jól. Mi mind tervezünk dolgokat a jövőre nézve. Ez nem is gond mind addig, míg Isten a terv része. Amíg hagyjuk, hogy Isten vezessen bennünket.
Én egy csodálatos igét kaptam
„Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” János12:26
Akkor nem értettem, amikor megkaptam, de azt tudtam, hogy ebben az évben Istennek nagy szerepe lesz az életemben.
Így én azt kívánom, hogy erre az évre, ne tervezgessünk, hanem hagyjuk, hogy Isten munkálkodjon bennünk.
Hagyjuk, hogy az Istenbe vetett hitünk teljes egészében megszilárduljon. Imádkozzunk ez évben, hogy engedelmesek lehessünk, a gyülekezetért és azokért az edényekért, amik meg vannak repedve, vagy szükségük lenne arra, hogy Istent megismerjék.
Én nem azt kívánom, hogy jó évünk legyen, hanem, hogy nagyon áldott évünk legyen. Telve legyen örömmel és boldogsággal. Ha csüggedésben vagyunk, vagy ha megfáradtunk, akkor tudjuk azt, hogy Isten ott van mellettünk és vegyük elő a Bibliát és olvassuk, mondjuk el neki a mi gondunkat.
Ez évben úgy imádkozzunk, hogy:
Istenem legyen meg a Te akaratod a mi életünk felett!
„Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen!”

http://feheryndigo.hupont.hu/8/vendeg-oldal#ixzz3wqYjwD1B

Bordás Mariann
A tékozló fiú

(Lukács 15, 11-32)

Ebben példázatban ismerhetjük meg Isten szeretetét és türelmét a bűnösök iránt. Megismerjük az Úr Jézus lelkületét, rajta keresztül mutatja be nekünk az Atya mivoltát.

Mint tudjuk, a történetben 3 főszereplő van: az apa, és a két fia. Akkoriban Jézus nem véletlenül mondta el a példázatot. Hiszen nagyon aktuális volt! Ugyanis Jézust nem fogadták el a farizeusok „Isten káromló!”,” Kicsoda ez, hogy szombaton is gyógyít?”- ezeket mondogatták.  Röviden nem fogadták el Krisztust és tanításait. És ezt nagyon jól tudta Jézus. A farizeusok testesítik meg az idősebb fiút. Hiszen elmondhatjuk róluk, hogy csak a kötelességeiket végzik.

A kisebbik fiú minden olyan ember, akik eltávolodtak az Atyától… a „messzeséget” keresik, ahol nincsenek lekorlátozva, úgymond bezárva egy kalitkába. A saját döntéseiket hozhatják meg, és nincs még egy személy, aki befolyásolhatja tetteikbe.

SZABAD akart lenni! Ez a messzeség úgymond a bűnnek a kapuja. Mikor a tékozló fiú elhagyta otthonát, az apának ez nagyon fájt. Mit tudott volna tenni? Erőszakkal nem lehet megállítani… elengedte.

A tékozló fiú ajtót nyitott a bűnnek, amit szeme csak megkívánt. Vége volt annak a bezártságnak, amit apja otthonában tapasztalt. Csak az a baj, hogy minden ilyen földi boldogságnak egyszer vége van!  Boldogságot okozott a vagyona, amit kedve szerint elherdálhatott. De egyszer az is elfogyott.

Sokszor nem éreztük mi is így magunkat? Mikor magunk akarunk döntéseket hozni… és lehet, nem vesszük észre, hogy ez nem épp helyes. Bűn Isten szemébe.  Ilyenkor érezzük, hogy itt kell megállni és nem tovább. Utána azon töprengünk, hogy ezt nem így kellett volna… ha hallgattam volna Istenre, akkor biztos másképp lett volna… nem lenne nagy teher a vállunkon.

Ekkor próbálunk Isten elé menni, mint ahogy a tékozló fiú. Elgondolta magába, hogy mit mondhatna az apjának. Őt is az éltette, hogy találkozzon apjával, mert érezte, hogy apja még MINDIG SZERETI! Mi is őszintén imádkozunk, és kérjük az Atyát, hogy bocsásson meg, mert tudjuk, hogy Ő nem felejtkezett el rólunk!

Mint már az elején említettem, hogy Isten szeretete és türelme nagyon jól megmutatkozik az emberek iránt. Hogyan olvassuk a Bibliában?

”Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut.  Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek” Lk 15,22-23

A példázatban úgy olvassuk, hogy mikor az apa távolról meglátja fiát, rohan felé, hogy megölelje, csókolgassa. Nem rótta fel neki, hogy miért ment el, és miért sovány, és miért rongyos az öltözete.  Úgy ahogy volt úgy szerette.

Nem ítélte el a bűnei miatt, sőt kegyelemmel futott elé. A fiú rongyos öltözetében bűzlött ugyanis azelőtt disznó nyájjal foglalkozott. A legszebb ruhába öltöztették, hogy befedjék a rongyait és a tisztátalanságát.

 „Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne.” 2Kor 5,21

Mikor Isten előtt vagyunk, piszkosak és rongyosak vagyunk. Tisztátalanok, de ő ezért nem ítél el, hanem Krisztus igazságába öltöztet. A lényeg, hogy ismerjük be mikor vétkeztünk, és kérjük az Atya bűnbocsátó kegyelmét. Alázattal forduljunk hozzá, mint ahogy a tékozló fiú is tette. Mikor az apa nagy szeretettel fogadta, másképp vélekedett apjáról.

Ne legyünk szűklátó körűek, hanem akarjuk megismerni Isten gondoskodását, és engedjük, hogy munkálkodjon az életünkben, és akkor igazán elmondhatjuk, ahogy a Biblia írja:

„és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Jn 8,32

Mert csakis Őáltala lehetünk igazán szabadok és lehet teljes az életünk.

Székely Andrea
_________________________________________________________________________________________

Észrevétlen szolgálat

Mindnyájan próbáljuk megkeresni a helyünket, hogy mi a szolgálatunk, az elhívatásunk, milyen szolgálatra van talentumunk és képességünk.  Egy keresztény ember a szolgálat alatt a dicsőítést, tanítást, imaóra vezetést érti, vagy más emberek felé szolgál, akár imádkozik értük, lelki gondozza, stb.

De valóban csak ezek a „látványos szolgálatok” a szolgálatok? Csak az szolgálat, ami a színpadon folyik, és sokan látják?

Alább megvizsgáljuk ezt a kérdést, és magára a poszt címére is válaszolni fogunk.

Nyilván szolgálat, de nem mindegy mi az indikátora. Az önérvényesítésünk, hogy emberek lássák és elismerjék a munkákat, hogy mi mekkora emberek vagyunk az Úrban? Vagy a dicsőség? Ezeket a kérdéseket fel kell tennünk magunkban, amikor végzünk egy szolgálatot, vajon emberek vagy Isten elismerésére vágyunk?

Szerintem az észrevétlen szolgálat az amikor, mások tudta nélkül akár imádkozunk testvéreinkért rendszerességgel, vagy adunk a szegénynek, vagy akár oda megyünk valakihez beszélgetni, hogy ne unatkozzon. Lehet, hogy ezek kis dolgoknak tűnnek, de Isten megjutalmazza majd ezeket nyíltan. Sokszor olyan észrevétlen, hogy mi magunk se tudjuk, hogy ez most szolgálat volt, pedig az Ige ír előre elkészített jó cselekedetekről, és nem is kell nagy dolgokra gondolni. Lehet, hogy csak egy szót szólunk a Szent Szellem által egy problémával küzdő testvérünknek, lehet, hogy csak megöleltünk valakit, de erre szüksége volt, vagy megkérdeztünk valakit a terhéről és megosztotta velünk és kerestünk Igét, hogy felüdítsük, amit nem tudnak ugyan sokan, hogy ezt tettük, de a Mennyei Atya jól tudja, akkor ezek azok az előre elkészített jó cselekedetek, amiket vennünk kell az Atyától.

 Most hosszabban szeretném idézni az Igét, Jézus nagyon jól kifejti, hogyan cselekedjük a mi szolgálatunkat:

,,Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dícséretet nyerjenek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván… Mikor pedig bőjtöltök, ne legyen komor a nézéstek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat. Te pedig mikor bőjtölsz, kend meg a te fejedet, és a te orcádat mosd meg; Hogy ne az emberek lássák bőjtölésedet, hanem a te Atyád, aki titkon van; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván.” /Máté 6.rész/

Isten egyik tulajdonsága az alázat, és Jézus is a szolgálatát mérhetetlen alázatban végezte, így nekünk is alázatból kell fakadnia a szolgálatunknak, és az alázatosakat megjutalmazza Isten. Jézus még kiemeli, hogy mindezeket titokban, „észrevétlenül” végezzük. Isten a legtöbbször így, észrevétlenül cselekszi a legnagyobb dolgokat pl.

Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. (Zsoltárok 139:15)

Ha pedig a mi Urunk így cselekszik, mi miért tegyünk másképpen?

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írást, az Úr áldjon meg téged!

Nagy Dávid

_________________________________________________________________________________________

Ifi Nap 2015

November 21. – az év legjobban várt napja ificsapatunk számára. Hetekkel-hónapokkal a jeles dátum előtt már készülődünk, először lélekben, majd ahogy rohamosan fogy az idő, úgy testben is.

Megkezdődik a szervezés, a szolgálók felkérése, készülnek a plakátok, meghívók, dekoráció, a játékok és az utolsó napon az étel. Sok ember összehangolt, böjtlánccal megtámogatott, odaszánt munkája végén beindul a gépezet, és már nincs megállás. Kezdődik.

Reggel belép az első vendég az ajtón. Nagy öröm. Azután újabbak követik, még nagyobb öröm. Megérkezik a PZM és befut Zsozsó is. Nagy kő leesik, már rossz nem lehet. Pünkösdi pontossággal feláll ifjúságunk mindenre elszánt vezetője, Ancsi, és már bátorít is. Készíti szívűnket, ami nem véletlen, hiszen idei témánk a „felkészítő” vagy „felkészít Ő”, értsd, ahogy akarod. Egy tőmondatban talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy az élet egy nagy felkészítő, amire felkészít Ő. Pásztorunk imája és Ancsi felkészítéssel kapcsolatos gondolatai után bele is vetjük magunkat a dicsőítésbe, de szó szerint.

A Pünkösdi Zenei Missió csapata igényes, lélekkel teli, nagyszerű dicséretekkel vezetett minket közelebb a Mennyhez. Akkor nagyon hálás volt a szívem, hogy részese lehetek a pillanatnak, amikor ennyi ifjú énekel az Úrnak dicséretet és hálát. Pedig még messze volt a vége az alkalomnak, ha tudtam volna mennyi mennyei vár még ránk.

A dicsőítés után Szilágyi Zsolt pásztor ragadta magához a mikrofont, és a tőle megszokott módon, nagyon ügyesen egyensúlyozva a stand-up és a komoly üzenet között készítette a szívünket a délutánra, és az életre egyaránt.

A délelőtti alkalom végén egy kis kedvcsinálóval próbáltuk buzdítani az embereket a sok szeretettel készített ebéd (amely töltött káposzta belvárosi módra és ezer féle sütemény kombinációja volt) elfogyasztására valamint a nagy erőkkel kitalált játékos vetélkedőinkre való részvételre. Hát kétségkívül az előbbi sikerült jobban, mert vetélkedni igen keveseknek volt kedve, de éhen senki nem maradt.

Az ebéd és programszünet végén belecsaptunk kicsit csappant létszámmal a délutáni alkalomba, amely minden várakozásunkat felülmúlta. Néhány gondolattal próbáltam a fiatalokat bátorítani, majd újra a dics volt a főszerepben. Nem volt semmi akadály Isten áldásai előtt, a PZM csapata teljes erővel vezetett minket, készítette szívünket a betöltekezésre. Majd Zsozsó szívbemarkoló, szinte lehetetlenség határát súroló, és nagyon bátorító bizonyságáradata áttörte a legkeményebb szív falát is, hogy az alkalom végi ima és dicsőítés alatt teljesen betöltekezve új erőt nyerjünk arra, hogy Isten felkészítésének alárendeljük életünket, céljainkat, vágyainkat és ne számítson más csak az, hogy Vele lehessünk, áldhassuk, imádhassuk. Csodás megtapasztalás volt, bízom benne, hogy mind többen nagyon hosszútávra szóló erőt nyertek, vagy megerősödtek Istenben.

Soha rosszabb ifinapot, így még a romeltakarítás is jobb kedvvel ment, és megmutatta, hogy igenis érdemes ilyen napokat szervezni, úgyhogy jövőre is találkozunk, rajtunk nem fog múlni :)

Az alkalmon készült képek megtekinthetőek a Facebook Belvárosi Ifis oldalán.

Varga Róbert

 

 A jövő generációja, Isten királyságának építésében

„Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra!” Példabeszédek 23,19

Istennek hála megadatott az, hogy szolgálataim során több generációval is dolgozhatok együtt. Így láthatom milyen, és tapasztalhatom az erejét, amikor a generációk összefogva Isten ügyéért nagyszerű dolgokat hoznak létre. Legyen ez akár egy missziós munka, egy istentiszteleti alkalom, de lehet az akár egy együtt töltött kirándulás is. Teljes meggyőződésem, hogy minden generációnak megvan a feladata Isten királyságában és egyik sem működik a másik nélkül. Minden generáció az elődeitől tanul. A gyermekek az ifjaktól, az ifjak a vénektől. Azt hiszem, ennek az egyensúlynak kell megmaradnia, és ha valahol ez felborult, rövid időn belül helyre kell állnia. Azt a feladatot kaptam, hogy a jövő, tehát a fiatal generáció feladatáról írjak. Először is egy felhívással kezdeném, amit én magam is megtanultam és használom is minden nap.

Kedves fiatal: Ha arra vágysz, hogy álmaid megvalósuljanak és sikeres légy, tiszteld, szeresd Istenedet, tiszteld édesanyádat és édesapádat. Minden siker kulcsa itt van elásva!

Isten Igéje is erre szólít fel. Lássuk be, egy közösség hajtó motorja a fiatalság. Lendületük, kreativitásuk, erejük, alkalmazkodó képességük, gyors megújulásuk elengedhetetlen a gyülekezet épüléséhez. Úgy vélem, hogy minden gyülekezet fennmaradása azon áll, vagy bukik, hogy a jövő generáció, a fiatalság mennyire erős, mennyi evangelizációs csatát tud megvívni Istennek, ahonnan elveszett embereket tudnak kihozni Krisztusnak. Ez a fiatal nemzedék feladata, munkája, elhívása! Ezzel építi Krisztus testét. Ez mind nagyszerű és felemelő. Ehhez azonban fel kell nőnie és szilárd alapkövön kell állnia. Ezt csak az idős, bölcs generáció adhatja át nekünk. Mit kell hát tegyünk?
„Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását.” Példabeszédek 1,8

Az első volt tehát, hogy Isten szava legyen számunkra az irányt mutató. Második pedig az, hogy akarjunk tanulni szüleinktől. Kell, hogy megtartsuk tanításaikat. Azt látom, hogy minden fiatal az internettől, a médiától, az osztálytársaktól, rossz példaképektől akarja megtanulni, hogy milyen legyen az életben. Sajnos a világ ezt diktálja. Vissza kell térjünk az alapokhoz. Tanácsolom mindenkinek. Tiszteld édesapád intelmeit, tartsd meg édesanyád bölcs tanítását, mert Ők biztos, hogy a legjobbat akarják számodra. Akkor leszel bölcs és erős személyiség, ha betartod ezeket.

Így tehát szükség van elődeink felelősségtudatára, bölcs vezetéseikre, melyeket Istentől vesznek el, hogy megszilárdíthassák Isten királyságát, Krisztus testét. Csak így lesz harmóniában életünk.

Összegezve, kedves jövő nemzedék, aki bölcs és helyes úton akarsz járni! Te, aki sikeres férfi, nő, férj, feleség, édesapa, édesanya akarsz lenni! Te, aki tartóoszlop kívánsz lenni a helyi gyülekezetednek! Szeresd az Urat, térj meg Őhozzá, tiszteld és hallgasd meg szüleid intelmeit, és Isten veled lesz. Ezzel a néhány alaplépéssel hegyeket fogsz tudni megmozgatni Isten királyságáért. Bölcs vezető és tanító leszel, gyümölcsöző evangélista, áldott lelki munkás, és példa leszel a következő generáció előtt.
„Most azért hallgass a szavamra, tanácsot adok neked, és Isten is veled lesz.”
Mózes II.könyve 18,19/a

Nagy Róbert
________________________________________________________________________________________________

Jézus tábora – egy film, amely megváltoztatja a nézőpontodat

Egy, az USA-ról szóló szemináriumon már év elején ki kellett választani, mi legyen a prezentációm témája. Jól megnéztem az opciókat: politika? Nem érdekel. Az alkotmány? Még kevésbé. Bírósági ügyek, választások, stb.
Aztán kiszúrtam: kereszténység Amerikában, Jesus Camp /Jézus tábor/ dokumentumfilm alapján. Gondoltam, ez már közel áll hozzám. Később azonban meg is bántam, hogy ezt választottam. Hogy miért? Elég csak megnézni az első pár szót a filmleírásokban, mint például „agymosás”.

Mint említettem ez egy dokumentumfilm, szóval mint olyan, semmi szubjektivitást nem tartalmaz(hatna), hiszen csak bemutat egy kedves gyerektábort, ahol a gyerekek Jézusról tanulnak. Akkor miért agymosás?
„A vallási fanatizmusról az embereknek nem egy nagy tömegbázisú keresztény egyház szokott az eszébe jutni, legalábbis nálunk. Sokkal inkább gondolnak kis szektákra vagy az iszlámra.” (mozicsillag.cc)
Magyar forrásokban csak annyit írnak, hogy evangélikus, azonban a filmben, és idegen nyelvű (angol) forrásokban meg is nevezik: pünkösdi táborról van itt szó.
Mikor hozzáfogtam a prezentációmhoz, vigyáznom kellett arra, hogy objektív maradjak és csak a tényekről beszéljek, személyes véleményemet, érzéseimet ne vonjam bele. Ez elég nehéz akkor, amikor kint állsz egy egyetemi tanár és a csoporttársaid előtt, akik mind agymosásnak és felháborítónak tartják az egész kereszténységet. Még a tanár is, akinek nem lenne szabad vallásos problémákban állást foglalnia. Mikor ilyeneket hallanak, hogy nyelveken beszélés vagy gyógyítás, egyenes kiröhögnek, és állítják, hogy ezek az emberek inkább bolondok, mintsem hogy ez valóság legyen. A prezentációmat egy Jesus Culture dicsőítő videóval zártam, mire a tanár azt mondta: „Ez olyan, mint egy Justin Bieber koncert, sőt, még rosszabb. Nem is érdekes, hogy miről énekelnek, ilyen mentalitással akár Justin Bieber-t is hallgathatnánk.”
Igazából megnéztem a filmet, és rájöttem, hogy mégis miért érdekes ennyire az amerikaiaknak, hogy ki miben hisz/ mire tanítja a gyerekét. Különösen érdekes is volt ez számomra, hiszen éppen azokról az amerikaiakról beszélünk, akiknek a fő büszkeségük és alkotmányuk alapköve a vallásszabadság. A válasz elég egyszerű: politika. Kiragadtak a gyülekezet életéből és a gyerektáborból néhány számukra megdöbbentő részletet, hogy rossz fénybe kerüljön az egész evangélista kereszténység. Mindezt politikai érdekekből, mert az evangélisták George Bush-t támogatták még anno a választásokon. Nyilván volt ebben igazság, és vitatható a keresztények helye és szerepe a politikában (az USA-ban alkotmányos jogszabály, hogy a kettőt teljesen el kell különíteni egymástól), de úgy gondolom, hogy ez egy remek példa arra, amit úgy nevezünk: médiamanipuláció. Látsz egy megdöbbentő dokumentumfilmet és valószínűleg meg sem kérdőjelezed, hogy igaz-e, hiszen ez egy dokumentumfilm, nemde?
Vigyáznunk kell, mit hiszünk el abból, amit a médiában látunk és hallunk. Személyes véleményt nem alakítanék magáról a dokumentumfilmről, de ajánlom, hogy nézzétek meg, de kritikus szemmel.

Bordi Anita
________________________________________________________________________________________________

Mindig mosolyogj, amikor tudsz
„A vidám szív az legjobb orvosság” és „Az örvendező szív megszépíti az arcot.”
Máris 2 tökéletes válasz a: „Miért vagy ilyen vidám?” kérdésre, amit feltesznek, ha sugárzó mosollyal belépsz egy terembe. Annak érdekében, hogy az előbbi válaszunkból fakadó mosoly mellett eleget tegyünk Isten parancsolatának miszerint tegyünk tanítványokká minden népeket, folytassuk a beszélgetést. Ugyanis ilyenkor jön a következő kérdés…
- De komolyan miért vagy ilyen boldog? Minek örülsz ennyire?
Mert nem kellett egyedül küzdenem tegnap. Sőt ma és holnap sem kell.
Mivel „Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik a szívem. Ő megsegített, ezért vidám a szívem…”
(Zsolt. 28;7)

ELÜLTETETT MAG + KÍVÁNCSISÁG és még az is lehet, hogy BIZONYSÁGOK által tudunk EVANGÉLIZÁLNI is, csupán a RAGYOGÓ MOSOLYOD miatt.
Mint keresztény, hívő embernek mindig tudnod kell mosolyogni!
Fáj? Nehéz? Sok a teher? Hogyan mosolyogj, mikor a párodat csak este látod, mikor már alszik, mert korán mész és későn jössz? A családoddal 2 szót alig tudsz váltani, mert éppen vizsgaidőszak van, és féltucatnyi könyvet kell még elolvasnod?
Igen, ezek nagy problémák, nehezek. DE! Még mindig azt mondom, hogy most is lehet igazi örömmosolyod. Tudnod kell, hogy hálás lehetsz, hogy most is van miért mosolyognod.
Ugyanis ha az az ember lenne a helyedben, aki inkább látná feleségét nyugodtan aludni, mint azon rágódva, hogy korán mész, későn érkezel és még így sincs a minimumra elegendő. Vagy valaki örülne, ha lenne ki mellé befeküdnie. Ahogy neked, nekik is tudniuk kell, hogy Isten a kezében tartja az életüket és éppen formálja őket, vezeti őket a megoldáshoz, a hozzáillő társhoz, csak figyelniük kell Rá.
Vagy… TE, akinek van családja és tudsz 2 szót váltani velük, örülj! Mert van, akinek nincs családja, vagy nem is láthatja őket. Van, aki már annak örül, hogy tudja; van, aki szereti. Van olyan, aki örülne, ha tanulnia kellene, mert sajnos nem sikerült felvételt nyernie a felsőoktatásba. Viszont ők se aggódjanak, mert Isten az ő dolgaikra is figyel. Mindennek oka van. A lényeg, hogy Istenre figyelve, szavára hallgatva éljétek az életeteket és a kérésének a tőletek telhető legjobban tegyetek eleget.
Ha így végig gondolod a dolgokat, igazam van, van miért örvendezned. Ezek után próbálod a dolgok napos oldalát nézni, de még így sincs minden rendben??
Javaslok valamit, jobban mondva Valakit. Egy tanácsadót vagy pszichológust. Közülük is a legjobbak legjobbját. Ne szomorodj el, a számla már fizetve van. És a könyvét is megtalálod a házadban. Címe: Szent Biblia. Útiköltség, telefonszámla nincs, mert ingyenes a vonal. Elég, ha becsukod a szemed, összekulcsolod a kezed és már mondhatod is. Ha se az olvasás, se a beszéd nem a te világod, még van egy eshetőség. Erezd ki a hangod. Zengj dicséreteket. Imádd, fohászkodj, adj hálát, kérj szívből jövő dalokkal.
Beválik. Javaslom, próbáld ki. Tedd le a terhedet, rendezd a dolgaidat, töltődj fel, legyen a lelked is szép és egészséges. Lépj be ragyogó arccal és szívből származó mosollyal egy terembe, s a fent említett beszélgetés megtörténik. Így más is boldog lehet, mert megismerheti minden örömünk forrását a názáreti Úr Jézus Krisztust, aki az ember legjobb rokona, barátja, pszichológusa és örömszerzője. Ráadásul az egyetlen éltető ereje!!
Mosolygós, vidám napot mindenkinek! :)

Bordás Krisztina
________________________________________________________________________________________________

Egy galériában találtam szembe magam ezzel a képpel. A többi, nehezebben értelmezhető festmény között meglepett egyszerű és világos mondanivalójával. Arra a Biblia történetre reflektál, amelyben Jézus több mint ötezer embert jóllakatott két hallal és öt kenyérrel. A címe: Mérték, s nem tudom a művész mit akart üzenni vele, de számomra abban a pillanatban olyan világossá vált, hogy milyen különbség van az Isten mértéke és az emberi mértékek között. Öt kenyér és két hal. Mi az egy embernek? Jézusnak elég volt ahhoz, hogy megvendégelje belőle a sokaságot.
Ő mennyivel másképp látja a dolgokat, mennyivel másképp tekint ránk és az áldozatunkra. Az özvegyasszony két fillérje és a gazdagok nagy adományára közül többre értékelte a kevesebbet, mert tudta, hogy az asszony mindenét odaadta. Talán nekünk is így kellene tenni, nem arra tekinteni, hogy mennyit tudunk összekaparni Istennek, mennyi az, ami még belefér, anélkül, hogy megbolygatná a költségvetésünket (nem az anyagiakra, inkább az időnkre, életünkre gondolok), hanem teljesen odaszánni magunkat Neki.
Ha kevésnek, jelentéktelennek érezzük magunkat, értéktelennek, mint az özvegy két fillérje, gondoljunk arra, hogy Jézus miként tekint ránk. Mára szinte klisévé vált a kifejezés „Ő a szíveket nézi”; pedig tényleg így van. Jézusnak nem az áldozat mennyisége, hanem minősége számít. Hiszem, hogy a drága kenet, amit az asszony Jézusra áldozott, nem az ára miatt volt kedves Jézusnak, hanem azért, mert az asszony hálájának, imádatának kifejezése volt. A mi áldozatainknak is ilyenné kellene válnia, az emberi értéktől függetlenül, az Istennek való teljes odaszánás, őszinte imádat megnyilvánulásává.
Néha nehéz minőségi időt szánnom Istenre, számomra nagy áldozatnak tűnik az a fél óra, s csodálkozok, hogy Isten miért nem értékeli erőfeszítéseimet, pedig olyan egyszerű Isten válasza. „Látod, én nem csak egy darabkát akarok belőled és egy darabkát az életedből. Még ha képes is lennél rá-ami nem áll fenn- hogy a legnagyobb részt add nekem, ez még mindig nem az, amit én akarok. Én téged akarlak, teljesen és mindenestül, a napodnak és a lényednek minden részletét.” (Viskó)
Olyan megrendítő, felfoghatatlan, hogy a világot teremtő, hatalmas Isten számára érték az ember. Egyszerűen azért, mert szeret, mert Isten maga a mértéktelen szeretet. Erre a túláradó, minden képzeletet felülmúló szeretetre legyen egy szívből jövő, talán pazarlónak látszó, teljes lényünket odaszánó imádat a válasz.

Szemenyei Zsuzsanna

Kisemberek nagy elhívással

Úgy érzed, ha több időd lenne, jobban tudnád Istent szolgálni? Úgy érzed, ha vezetői képességeid lennének, könnyebben tudnád hirdetni az igét? Netán úgy vagy vele, hogy ha több pénzed lenne, több eszközt be tudnál vetni, nagyobb missziókat tudnál segíteni?
A Biblia nagyszerű példákat ad nekünk arra, hogy egyszerű emberek mire képesek Istennel. Nem voltak diplomások vagy gazdagok, de mégis nagy tetteket hajtottak végre, Isten erejében bízva csodákat tettek, egész népek sorsát változtatták meg. Néhány ilyen ember életén keresztül szeretnélek bátorítani titeket, hogy van keresni valód az Isten szolgálatában.
Elsőnek itt van Józsué. Tőle lehet kitartást tanulni. Kémként ő láthatta az ígéret földjét, de utána 40 évig kellett a pusztában bolyongania neki is mások hitetlensége miatt. Mindenki meghalt körülötte, míg maga Mózes, a vezetője, mondhatni főnöke is, de 85 évesen beteljesedett az ígéret. Nevéhez méltón a nép megszabadult végleg, elfoglalhatta a földet, és ott még 25 évig vezette az országot Józsué.
Mi a mai világban látványos, azonnali eredményekhez vagyunk szokva, felgyorsult életünkben nagyon nehéz kivárni az ígéretek beteljesedését, de a Biblia ma is aktuális számtalan példázata tanítja nekünk a türelmet. „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.”
Második választottam Elizeus. Rengeteg csodát tett prófétaként, meggyógyította egy keserű forrás vizét, kettéválasztotta a Jordán-folyó vizét, megsokasította egy özvegy olaját, feltámasztott egy fiút a halálból, meggyógyított egy leprás embert, a víz színén lebegtetett egy vasfejszét, és vaksággal sújtotta a szíriabelieket (2 Kir 2-6). De nem így kezdte. Mikor Illés kiválasztotta, épp szántott, nem mondanám egy különleges embernek, jóravaló parasztember lehetett.
A mai kor rendkívül ingergazdag, nehéz olyat látni, tenni, ami megmozgat másokat, eléri a küszöböt. Hát még milyen nehéz megnyitni a szívünket arra, hogy ez lehetséges ma is, pedig igen.
A vágyakozásunkon múlik: „Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.”
Merj kérni az Úrtól nagyot!
Aztán egy nagyot ugorva az időben Jézus tanítványai következhetnek. Többnyire egyszerű emberek voltak, hétköznapi foglalkozással, aztán egyszer csak az Úr kihívta őket ebből. Nem vacilláltak, nem féltették azt, amit nagy nehezen elértek, nem ragaszkodtak kicsinyes dolgaihoz, hanem tették, amit kellett, követték az Urat. Közülük is talán a legjobb példa Péter, aki egy Bethsaidából származó halász volt, és Kapernaumban lakott a feleségével, átlagembernek mondható. Az ő élete azért is nagyon jó példa arra, honnan hová lehet eljutni az Úrral, mert nem, mint főapostol kezdte a karrierjét, akinek kezében a Kulcs, hanem mint lelkes, de annál inkább hirtelenharagú, „megtagadós” emberként. Az ő példája is azzal bátorít, hogy csak induljunk el az Úrral, és bár hibázni fogunk nem is egyszer, de ha jó a szívünk, szeretjük Őt, akarjuk a kapcsolatot Vele, akkor a végén nagy dolgokat vihetünk végbe.
Vannak olyan kisemberek, akik talán csak néhány gondolatot, fejezetet kaptak a Bibliában, de nem véletlen, hogy megemlítik őket. Akár csak Sidrákékra gondolok, vagy Jézus szüleire, Máriára és Józsefre, vagy Annára, aki 84 évesen is teljes volt a szolgálatban, és amikor kellett felismerte Jézust, vagy egy fiatalos példát említve Timóteus, aki bár zsenge korú volt, de mégis a tűz közelében tartózkodott.

És ahogy olvastam a Zsidók 11-et a hithősökről, rá kellett jönnöm, hogy az ember hiába előkelő származású, egyszerű esendő kisemberré válik szemünkben, mikor leesik róluk a tökéletesség látszólagos palástja valamilyen ballépés következtében. Isten talán ez által is meg akarta mutatni, hogy nem számít ki vagy, nem számít honnan jöttél, mit értél el eddig, csak az számít, hogy mivé lettél Vele.
Ne írd le magad, mert Isten van Veled, lehetsz te a következő Józsué, Elizeus vagy Péter.

Varga Róbert
________________________________________________________________________________________________

A szeretet minden hibát elfelejt

A legkönnyebb dolog és mégis a legnehezebb erről beszélni.
SzeretetSmile
Elképesztő, hogy milyen sok embert tudunk szeretni úgy, hogy nem látjuk a hibáikat. Nap, mint nap találkozunk azzal az esettel, hogy összebarátkoznak az emberek, beszélgetnek, néha „rossz fát tesznek a tűzre” ezzel is fokozva azt, hogy erősebb szál alakulhasson ki köztük.
Mindenkinek vannak hibái, de ha azt szeretnénk, hogy megmaradjon a kötelékünk, akkor el kell fogadni. Ahhoz, hogy egy kapcsolat fenn tudjon maradni, mind a két félnek el kell kicsit engedni a másik hibájából.
Hibáikkal együtt szeretjük a szeretteinket.
„Ha szeretünk valakit, akkor a hibái elhalványulnak.”
A hibák felszínre fognak törni, amiket észreveszünk ugyan, de nem hányjuk a szemére. Hidd el, hogy te is hibáztál már és nem feltétlen mondták, hogy milyen ember vagy. Ha igazán szeretsz valakit nem hánytorgatod fel és megbocsájtod a hibáit.
- Meg tudott neked bocsájtani, az elvétett hibáidért?
- Te meg tudod bocsájtani neki a hibáit?
- Szereted őt?
Mindezt emberi erőből nem lehet végig csinálni, csak ha bennünk van a szeretet forrása, Isten. Akkor nem fogod szemére vetni hibáit és a megbocsájtás sem okoz problémát.
Nem egyedül fogja Isten ezt véghezvinni benned, neked akarnod kell őt. Isten és a közted kialakult kapcsolat meghatározza a mindennapokat! El kell fogadnod azt a tényt, hogy Isten hatalmas és nélküle nem fog menni! Igyál a forrásból és egy nap meglátod, hogy jó döntöttél!
Legyetek áldottak!

„A szeretet nem rója fel a hibákat.” 1.Kor.13:5

Bordás Barnabás
________________________________________________________________________________________________


Mindennapi ,,leckék” a hétköznapokban

Általában véve a hétköznapok a legnehezebbek a keresztény életben. Hogy miért mondom ezt? Ha valaki úgy gondolkodik, hogy elég a vasárnap a ,,feltöltődéshez”, az rosszul gondolja. Tudom, mert régen én is így gondolkodtam, ha pénteken és vasárnap tudok járulni az Úrhoz, akkor ez elég lesz ahhoz, hogy a következő hét végéig kibírjam. Vagy csak szimplán kifogásokat kerestem önmagamnak, hogy erre hétköznaponként nincs időm. Ez nem így működik.
Nézd meg a fizikális testedet: naponta 3x legalább (de 5x az egészséges) étkezel, 2-3 liter folyadékot iszol. Emellett többször kezet mosol, és lefürdesz esténként, hogy tiszta legyen a tested. Használsz kenőcsöket, szappant, hidratáló krémet, hogy a tested külseje a lehető legtisztább és szebb legyen. Megfésülködsz és rendbe teszed a hajad. Ha pedig a testedet egészségben is akarod tudni, csak egészséges ételt eszel, vizet iszol többnyire, kerülöd a cukros ételeket és italokat, a sok gyorsan felszívódó szénhidrátokat és naponta legalább félórát/egy órát intenzív mozgással, edzéssel töltesz. Így tartod jól és egészségesen a tested.
De mi van a szellemeddel? Azt nem eteted, és nem tartod tisztán, egészségesen? Ha nem eszel csak vasárnap vagy még esetleg pénteken (vagy bármikor máskor, amikor többen összegyülekeztek a testvérekkel), akkor nem vagy csont sovány és vézna? Csoda hogy még élsz egyáltalán, hetente egyszer, vagy kétszer étkezni kiadósan nem elég még egy napig sem, csak pár óráig, aztán újra éhes vagy, és mivel ezt elég régóta csinálod, lesoványodtál, ezért mindenféle betegséged lehet. És aki csak így táplálja az ő szellemét az éhezteti azt (önmagát). Ugyanis aki elfogadta Jézus Krisztust személyes megváltójának és a Szent Szellem újjászülte őt az már nem csak fizikális ember, hanem szellemi! Már nem a test, az óember cselekszik és él, hanem maga Jézus él mi bennünk, a mi akaratunkat az Ő akarata alá helyeztük. Ezt írja az ige a Galata 5:16-17-ben:
,,Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.”
Na, már most, ha mi Szellem szerint élünk, akkor nem tehetjük azt, hogy a hétköznapjaink testi dolgokról szólnak. Az ige azt mondja csak az a Krisztusé, akiben az Ő Szelleme lakozik. Ha bennünk Krisztus Szelleme lakozik, akkor az ő akaratát cselekedjük. De ez nem úgy megy, hogy a hétköznapokban éheztetem a szellemem, és majd hétvégén ehet. Sőt, ahogy a testnek, hogy egészséges maradjon, úgy a szellemnek is minőségi étel és ital, mozgás és tisztálkodás kell. De milyenek ezek a minőségi dolgok? Jézus Krisztus ezt mondja:
,,Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” és ezt:
„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”
Tehát magához Jézushoz kell mennünk, hogy a szellemünk táplálékhoz jusson. És nem heti egyszer járulunk Őhozzá, Ő a mi barátunk és egy igaz baráttal nem egyszer beszélünk hetente, hanem mindig látni akarjuk őt. Szent Szellem a folyó, és Jézus Krisztus beszéde a víz, és amikor iszunk, a vízből erőt nyerünk, de nem egyszer járulunk a folyóhoz, hanem többször is, hogy ne szomjazzunk meg, ezért folyamatosan kell Szent Szellemmel betöltekezni, mert úgy járunk, mint az öt bolond szűz, akiknek kifogyott az olaj a korsójukból és már nem volt elég.
Folyamatosan kell Isten beszédeit olvasnunk, hogy ezáltal szóljon hozzánk. Imádkozunk Őhozzá, hogy beszéljünk vele, mert Ő valódi kapcsolatot akar közöttünk és Ő közötte. Egyek leszünk Ővele. És amikor nehézségünk támad, jól tudjuk, hogy már nem testi dolgokra nézünk és testben bízunk, hanem Szellemben járunk, ezért hittel megyünk Őhozzá, aki minden szükséget megelégít. Mert Ő minden szükségünket ismeri, és a Mennyei Atyánk féltőn szeret minket és erős karral fedez be minket, hogy átlássunk a problémáinkon és meglássuk Őt.
De sokan úgy vannak vele, hogy félnek Istenhez lépni (többek közt így voltam ezzel én is), mert a bűneik elválasztják őket az Atyától, és ennek a súlya nem engedi, hogy merjünk az Atyához közeledni. Sőt, úgy gondoljuk, Ő túl távol van már ahhoz, hogy visszatérhessek Őhozzá. De nem tettek által szabadultunk meg, és nem emberi jó cselekedet visz az Atyához közel, hanem Jézus Krisztus kiontott vére, amely befedez minden bűnünket, enged szabad bejárást az Atyához, hogy személyes kapcsolatban legyünk Ővele. Kegyelem által járulhatunk Őhozzá, úgy amilyen állapotban csak vagyunk, mert nem számít milyen vétket cselekedtél, vagy milyen bűn van a te életedben, ha megbántad minden bűnödet és vétkedet, Isten hű és igaz megbocsát mindenkinek és bűnbocsánatot ad. És ezután más emberré leszel.
Lehetsz úgy, mint a tékozló fiú, aki elment apja házából, de rájött, sokkal jobb dolog apja disznóóljában élni, mint a világ legjobb helyein. Így ment vissza apjához, de apja, aki féltőn szereti fiát, nem tekintett arra, hogy elhagyta őt a fia, megbocsátott neki és gyűrűt húzatott az ujjára, azután nagy lakomát rendezett neki. Ezt ígéri a mi Istenünk. Nem kegyetlen, hanem megbocsát annak, aki tiszta szívből megbánta bűneit, és a legjobbat adja neki. Nem távolra helyez magától, hogy kívülről szemléljük Őt, hanem bevisz a házába, a legjobbat adja nekünk, közel helyez magához.
Isten beszéde, igéje a mi eledelünk. A mindennapi próbák, amik megjelennek a mi életünkben, csakis hit által vagyunk képesek ezeket sikerrel venni, és a hit Isten beszédének hallásából van. Cselekedni és megtartani az Ő igéjét csak szeretet által lehetséges, mert aki szereti Jézust az megtartja az Ő beszédeit. A szeretet pedig maga Jézus Krisztus, és akiben ő lakozik, és telve van vele, tud hit által cselekedni. De ahhoz hogy hitből éljünk, folyamatosan be kell töltekeznünk Ővele, az Ő Szellemével. Imádással, böjtöléssel, dicsőítéssel (!) és hálával(!) járuljunk Ő elé mindennapon, hogy folyamatosan az Ő akaratát vigyük véghez. Végezetül pedig Jézus beszédével zárnám soraim:

,,De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Szellem, és akik imádják őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk.”

Nagy Márk
______________________________________________________________________________________________


MIFI-NAP 2015

Kíváncsian vártam az idei konfit, ami számtalan meglepetést tartogatott, és természetesen elgondolkodtató, inspiráló igei gondolatokkal is gazdagított.
Először Orosz Viktor beszélt a talentumokról, a három szolga jól ismert története alapján. Az Úr mindenkinek ad valamilyen talentumot-témán kívül az egytalentumos szolgával kapcsolatban fejtette ki mélyebben mondanivalóját. Hol hibázott a szolga? Mit tett rosszul? Ott, hogy elásta, persze. De miért ásta el? Mert félt. Mert nem értette a megváltó munkát, nem volt igaz Isten ismerete. Tudta, hogy Jézustól kapta, de nem ismerte Őt, kemény embernek tartotta, félt Tőle. „Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél;Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan ami a tied.”(Máté 25,24-25) Pedig a példázat nem a hitetlenekről szól. De az egytalentumos mégsem törődött Isten dolgaival; elásta, amit kapott és élte az életét.
Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hívnek találtassék.”(I.Korinthus 4,2)
Ezzel az igével buzdította az egytalentumosakat a talentumok kamatoztatására. Nem az számít, hogy mennyit kaptál, hanem hogy hűséggel gazdálkodj vele. Illetve arra is felhívta a figyelmet, hogy a talentumainkat a gyülekezeten kívül is kamatoztassuk.
Bódi Mátyás szolgálatának címe Mire vagy teremtve? volt. Kissé filozofikusan közelítette meg a kérdést.
Ez a minket körülvevő világ a valóság? Vagy csupán illúzió? Miben lehetek biztos?
Descartes idézete (Cogito ergo sum/Gondolkodok, tehát vagyok) alapján kijelentette, hogy létezésünk tény. Már csak a célját kellett megtalálni. Három utat vázolt fel, az első a viszonylagos, relatív út. Létezésünk okát az evolúciós folyamatokban keressük, így életünk céljává az örömök hajszolása válik. Ha a halál mindent befejez, élvezzük ki, amíg élünk. De mi van, ha mégis van valami odaát? A második utat a vallások alkotják. Az embernek be kell tartania egy szabályrendszert, és halála után egy legfőbb jó helyre jut. De biztosak lehetünk ezeknek a valóságosságában? A harmadik út a kapcsolat, a kereszténység útja. Isten tudja, hogy a szabályrendszereket nem tudjuk betartani. Bűnöket követünk el, amiért halál a büntetés, ami a kárhozatra visz. Az ószövetségben állatáldozatokkal próbálták helyettesíteni a halált, de Jézus kereszthalála óta nincs szükség erre. Amikor átadod az életed Neki, rálépsz a harmadik útra, és máris ott vagy, ami a többi vallásban a cél. Így míg más esetben a talentumod a cél elérése érdekében használod, a harmadik úton az emberek felé való szolgálat eszközévé kell váljon.
Melyik út a valóságos? Bódi Mátyás erre egy Sheldon Vanauken idézettel válaszolt, amelynek lényege, hogy bár nem lehetsz biztos semmiben, egy hitbeli lépéssel ráléphetsz a harmadik útra, választhatod az Istenbe vetet hitet.
A délutáni szemináriumon bővebben kifejtette gondolatait. Véleménye szerint annak ellenére, hogy megtapasztalások közelebb visznek Istenhez, kell egy hitbeli ugrást tenni, ha rá akarsz lépni a harmadik útra. Ahogyan Péter kilépett a csónakból a vízre, úgy kell nekünk is lépnünk. A harmadik úton nem elég annyi, hogy rajta vagy. Isten többet akar! Növekedést, gyümölcsöt! Mint bölcs építőmesterek építsünk az Istentől kapott alapra. Istennek van egy eleve eltervezett terve az épületről, az életedről. Ezzel az idézettel hívta fel a figyelmünket arra, hogy nem mindegy, mit kezdünk az életünkkel.
„Amiért élsz, azért megérte Krisztusnak meghalni?”(Leonard Ravenhill)
A paradigmákról is beszélt, a rossz beidegződésekről. Példaként felhozta, hogy vannak keresztények, akik olyan közösségben „nőttek fel”, ahol nem hisznek Isten gyógyító munkájában, így számukra az válik természetessé, hogy nem hisznek a gyógyulásban; vagy valaki anyagi nehézségekkel küzdő családban nőtt fel, akkor belérögzült, hogy neki is anyagi nehézségei lesznek. A paradigmák gátolják Isten erejét az életünkben.
Térjünk vissza a gyermeki hit szintjére!
„Ne a gyengeségeidet erősítsd, hanem az erősségeidet!”(T.Maxwell)
Ha a gyengeségeidet erősíted, legjobb esetben felfejlődsz középszerűvé, ha az erősségeidet erősíted, kimagasló eredményeket érhetsz el.
Bódi Mátyás arra buzdított minket, hogy nézzünk magunkba, fedezzük fel, miben vagyunk jók, miben fejlődünk könnyen, miben leljük örömünket. Ezt a talentumot sokszorozzuk meg! Egy érdekes kérdést is feltett.
„Ha most meghalnál, és visszajöhetnél egy dolgot véghezvinni, mi lenne az?” Mi a legfontosabb az életedben?
Lehet, még nem tudod, mi az elhívásod, hisz ennek megismerése egy folyamat. Indulj el! Hittel! Ne félj! Isten majd terel! Jó, ha van célod, mert cél nélkül elvész a nép. Fedezd fel, mi az az út, amit Isten tervezett neked! Ha lennének kétségeid, hogy melyik utat válaszd, jusson eszedbe, hogy az a szeretet, ami a harmadik úton van, nem található meg máshol.

Szemenyei Zsuzsanna
_______________________________________________________________________________________________

Azt a feladatot kaptam, hogy számoljak be az egyéni átéléseimről a Mifi-Nappal kapcsolatban, hogyan éreztem magam, milyen megtapasztalásaim voltak stb.
Idén is hatalmas várakozással voltam a miskolci ifjak konfijára, nem kellett csalódnom. Elöljáróban egy modern, fiatalos, jó hangulatú és remek üzenettel rendelkező ifi napnak lehettem részese.
A „Mire lettél teremtve?” mottó jegyében hallottam szolgálatokat és tanításokat. Az első tanítás a talentumokról szólt, mostanában elég sok helyen hallok erről tanítást, szerintem nem véletlen, a Szent Szellem szeretne üzenni ezzel Isten népének, hogy használjuk a tőle kapott ajándékokat, ne ássuk el, amiről volt is szó.
Volt egy másik tanítás is, megmondom őszintén nekem újszerűnek hatott a tanítás mind megközelítésben mind szerkezeti felépítésében, de tetszett, ahogy észrevettem nem voltam vele egyedül.
A dicsőítés a miskolciaktól megszokott, lendületes és kreatív volt, szerintem sokat fejlődtek zeneileg. A fény- és füsttechnika (van ilyen szó?) elég látványos volt.
A délelőtti tanítás után volt egy kis szünet, ekkor volt persze az ebéd is, ami nagyon finom volt (innen is köszönöm az ott segédkező szakácsoknak a remek gyrost!). A kaja mellé finom koktélokat vagy limonádét is lehetett fogyasztani. Ez az a rész volt, amikor a meglévő kapcsolatokat lehetett ápolni (örültem, hogy unokatestvéremmel tudtam sokat beszélni) vagy újakat kialakítani, mindig is szerettem az ilyet, jó új embereket megismerni, velem is ez történt.
A délutáni programban szemináriumok voltak megtartva, 4 db volt: a délelőtti tanításban hallott 3 lehetséges út az életben, szent sátor felépítse, dicsőítés és a szellemi ajándékok címmel. Mivel a délelőtti tanítás rengeteg emberből kiváltott véleményeket, a legtöbben az első szemináriumba jelentkeztünk. Kérdéseket tehettünk fel, megbeszélhettük a 3 lehetséges utat a meghívott vendégszolgálótól. Körülbelül 1 óra 10 perc volt rá, kicsit sajnáltam is hogy nem legalább másfél, és hogy gyakorlatilag 4 ember beszélgetéséből állt, de az értékesen telt el.
Megint következett, ezúttal egy rövidebb szünet, majd dicsőítés, állószektorral kiegészítve (hasonlóan az Ez az a nap!-hoz).
Utána játék következett, volt sokféle, ügyességi, logikai és biblia kvíz és aki akarta volt kiállítva egy fotósarok is azóta is várom a képeket. Egyébként volt egy logikai kirakós játék, amit a velem eljött barátaimmal nem tudtunk megoldani, de jövőre újra megpróbáljuk :)
Összességében megint új és jó élményekkel lettem gazdagabb, köszönöm Istennek azt a napot, hogy megadta és a miskolciaknak, hogy megszervezték.

Nagy Dávid

 

 

A BELVÁROSI IFI OLDALA