Az utolsó idők

Valahányszor meghallom vagy eszembe jut ez a szókapcsolat egy félelemmel teli várakozás tör fel belőlem. Arra, hogy az utolsó idők eseményeit, azok egymásutánját, vélhető időpontját különösebben boncolgassam ezekben a sorokban, nem vállalkoznék, azt már sokkal bölcsebb és tájékozottabb emberek megtették előttem, amivel kapcsolatban bőven áll rendelkezésünkre forrás: könyvek, cikkek az interneten és legfőképp maga a Biblia.

Ezeken túl azonban ez azon területek egyike, amiről az Úr úgy gondolta, hogy jobb, ha nem köti teljes egészében az orrunkra. És azt hiszem ezt nem valami kedvcsinálóként tette, hogy mint egy rejtélynek, életünk árán is járjunk mindenképpen részletesen utána, hanem azért mert így a legjobb nekünk. Annak a tudatában kell élnünk, hogy bizony vannak jelei, amiket figyelnünk kell, és kétség kívül azokban is élünk, de a legjobb az, ha nem tudjuk, mikor jön el.

Miért is? Mert ha nem tudod, mikor jön meg egy roppant fontos vendéged, akkor folyamatosan a megfelelő ruhát viseled, nem csupán koszos, otthoni gúnyában vagy. Szépen kitakarítod a házat és rendben is tartod, mert bármikor bekopogtathat. Ha valami beszennyezi is a szívedet, a lehető leghamarabb rendbe kell tenned, mert számon kérhetik azt bármelyik pillanatban. Van ennek az állapotnak egy feszültsége is, folyamatosan a legnagyobb készültségben lenni. Ebben sokszor elfáradunk. És úgy vagyunk vele, hogy oh… messze van még ez! Soká jön még, belefér addig ez-az! Már olyan régen nem jön az Úr Jézus. Már Pál is várta. A bibliai levelekben is azt írták, hogy közel van, pedig azok nem most, nem is egy-két századdal ezelőtt íródtak.

Lehet bennünk félelem, mert azt az időt csak a valóban elhivatottak vészelhetik át, amikor a nyomorúságból kell ízlelnünk akár csak egy keveset is. És félhetünk azért is, mert lehet, hogy ezek az idők távolinak tűnnek, de egyáltalán nem biztos, hogy megérjük azokat a napokat, ha fiatalok vagyunk, akkor sem. Lehet bennünk várakozás, mert a hitünk értelme teljesedik majd be ezekben az utolsó, kemény napokban. Mert megjelenik majd, akit várunk. Aki miatt a világ szemében bolondnak számítunk. Akit csak elképzelünk, sejtünk, hallunk lelki füleinkkel, de nem látunk teljes valójában. Életünk értelme, a Mozgatórugó, Aki megtart, Aki úgy szeret, Aki mindenen átsegített, minden titkunk ismerője, Aki itt volt minden dicsőséges és nyomorúságos napunkon mellettünk, de láthatatlanul, akkor láthatóvá válik.

Minden, ami most természetes, megszokott, a földi életünk, maga a Föld alapjaiban reng meg. Erről lehet elképzelésünk a Biblia sorai alapján, de felfogni nemigen tudjuk.

Azt hiszem, ha ma ezt a szókapcsolatot halljuk vagy belegondolunk az utolsó napokba, csupán egyetlen feladatunk van. KÉSZÜLNI.

-         Készíteni az életünket, hogy amikor megadatik végre, hogy Jézussal szemtől szembe álljunk, akkor ne kelljen szégyent vallanunk. Nem azért, mert tökéletesek lennénk vagy szeplőtlenül tudnánk Rá nézni, hanem azért mert a kegyelmében éltünk és végig Rajta csüngtünk, Belé kapaszkodtunk. Mert kitartottunk.

-         Készíteni a környezetünket, mert nem mindegy, hogy a családunkat, barátainkat, kollégáinkat, szomszédjainkat hogyan éri majd el az a nap.

Isten még vár… Csak Ő tudja, mikor jön el a nap… Ha valamit hozzátehetünk, az az, hogy készítjük az utat és egyengetjük az ösvényt. Hogy kiáltó szók leszünk ebben a kietlen és puszta világban.

Varga-Béres Mónika

Megragadni az alkalmas időt

Olyan sokszor halljuk és mondjuk azt, hogy „bárcsak”. Amikor megszületik a gyermekünk, és lemondunk róla, aztán nem látjuk, ahogy felnőtt.
Amikor vitával válunk el a kedvesünktől, szüleinktől, rokonunktól, ismerősünktől és azok az utolsó szavaink Hozzá.

Amikor nem azt a ruhát vettük fel, amelyikre anya azt mondta, hogy „igen, kislányom szerintem ez legyen”, aztán kellemetlenül érezzük magunkat.
Amikor feleslegesen felidegesíted magadat és a környezetedben élőket egy olyan vitával, ami csak azért van, mert bár tudtad, mégsem maradtál csendben.
Amikor elmész az utcán egy hajléktalan mellett és tudod, hogy most a Te pillanatod van, hogy odaadd, amit a szíved súg, mégsem teszed, mert nincs rá időd, vagy, mert sokan látják és az ciki.

Tudod, nagyon sok öngyilkosság, gyilkosság, a depresszió és a határtalan bűntudat is megelőzhető, ha ezeket a BÁRCSAK-okakat kitörölnék az emberek az életükből és helyette hallgatnának a szívük hangjára.

Alkalmas időben kell szeretni…, alkalmas időben kell szólni…, hallgatni…, tenni és cselekedni…
Alkalmas időben imádni és imádkozni.
Alkalmas időben dicsérni és dicsőíteni.
Alkalmas időben bízni-, hinni és remélni.
Alkalmas időben örülni és szomorkodni.
Alkalmas időben nevetni és sírni.
Alkalmas időben cselekedni.

Meg kell érteni végre, hogy nem elegendő, ha a vizsga után tanulsz, mert lehet, hogy nem lesz C vizsga, vagy ősszel elővizsga. Nem elég akkor mondani, hogy szeretlek, amikor már minden elveszett. Nem tudja a másik, hogy mennyire értékelted a munkáját, ha nem ismered el, ha nem köszönöd meg. Nem ölelheted meg, adhatsz egy utolsó gyermeki puszit vagy egy szerelmes mosolyt annak, akivel, vitával váltatok el és a végén balesetben vagy hirtelen halálban meghal. Nem adhatsz egy meleg teát vagy 2 falatot annak a szegénynek, aki kiszáradt, vagy éhhalálban meghalt. Nem adhatod oda a plusz plédet sem az autóból annak, aki már kihűlésben eltávozott.

Legalábbis, attól még, hogy megteszed, egyikőtök élete sem lesz jobb vagy rosszabb. Használd ki a lehetőséget, amíg itt van, amíg ott van melletted! Amíg egy karnyújtásnyira, vagy egy telefonhívásnyira van! Ne késlekedj! Ha a szívedben érzed, akkor tedd meg.

Miért?—kérdezhetnéd,- Ugyanis, csak egy megérzés, csupán egy érzés- mondhatnád.
A válaszom: Azért, mert a szívedben az a hang nem más, mint a Szent Szellem szava. Jót bárki cselekedhet, de a legjobbat az teheti, aki arra a hangra hallgat, ami nem sajnálatból jön és nem kihívásból ered, hanem egyszerűen meghallja, átérzi, megérti és enged neki.

Akkor biztos, hogy azaz ember kapja meg a szendvicsed és akkor, akinek a legnagyobb szüksége van rá, akár látszik rajta , akár nem. Akkor biztos, hogy nem lesz bűntudatod, és nem fog életed végéig a szemed előtt lebegni az a bizonyos BÁRCSAK.

Ugyanis az alkalmas idő akkor van, amikor Isten azt mondja! Ne halogasd. Mert ha most kell megtenned, akkor nem lesz elég, ha 2 perccel később csinálod meg, vagy majd egy másik lakalommal, mert vársz egy újabb lehetőséget. NEM. Lehetőséged lehet, hogy lesz, hogy megtedd máskor, de az nem az a pillanat lesz, amikor arra a legnagyobb szükség van. Az nem akkor lesz, amikor Isten kéri és az nem is lesz olyan tökéletes, mint amilyen lett volna. Mert bár, lehet, hogy akkor is meg kell tenned, vagy megteszed, de az a tett, amire akkor volt szükség, hiányozni fog.

Isten a kövekből is támaszt fiakat, és van másik eszköze is, de érezni fogod, hogy a Te életedből az a tett, az a szó, az a hallgatás, az a mosoly, az a megbocsátás, az a megértés vagy eltékozolt idő, HIÁNYZIK.  Ezt ne engedd meg!!

Isten mindenre kirendeli az alkalmas időt. Nem késik el és nem siet. Várd ki, és amikor eljön az ideje, CSELEKEDJ!!!

Cselekedj: hitből, szeretetből, tiszta szívből-, teljes szívből, mindent odaadva, semmit vissza nem tartva, cserébe semmit nem várva. 

CSAK CSELEKEDJ! Használd ki az alkalmas időt!!

Ne gondolkozz azon, hogy mikor jön el, és ha eljön, akkor mit és/vagy hogyan tedd. Csak bízz Istenben és halld meg a hangját, aztán CSELEKEDJ!!! A módját majd Ő kialakítja. Ezen se aggódj. A szavakon se gondolkozz, hiszen azt mondja az ige:

 „…nyisd szét a te szájad és betöltöm azt”. Zsoltárok 81:11b

Képzeld, a cselekedeteiddel is hasonlóképpen tesz.

Szóval, ha hiszel ebben, elhiszed, ami az igében van, akkor csak imádkozz, hogy halló füleid legyenek, cselekvésre kész kezed és engedelmes szíved. Aztán, amikor eljön az idő tedd meg, CSELEKEDJ.

Így már csak 1 kérdés van:

Hiszel Benne? Hiszel Neki? Elhiszed, hogy az a tett, szó, hallgatás, mosoly, vagy tekintet egy szolgálat, egy feladat és egy felkérés valami különlegesre és jóra, ami a TE és a MÁSIK életéhez tehet hozzá egy olyan nagyszerű dolgot, amit Isten készített?

Akkor NE AGGÓDJ, CSAK HIGGY, imádkozz és cselekedj.

A Mennyei Atya áldása legyen rajtatok. Sok örömöt és vidámságot, megbocsátó, szerető szívet és cselekvő életet kívánok nektek!

Bordás Krisztina

 Országos Női konferencia – Mit jelent Isten szolgálatában élni?

November 4-én részese lehettem a Király Lányai Országos Női Konferenciának (KLOK). Emlékszem először az októberi Élő Víz újság hátulján vettem észre a felhívást, és ahogy elolvastam rögtön tudtam, hogy el kell mennem oda, és éreztem, hogy ez Isten akarata is. És azon a napon (november 4.) kora reggel, sötétben elindultunk busszal, az Élet Gyülisekkel együtt.

Maga a konferencia Budapesten volt ezért pár órás utazás után, végre mi is részesei lehettünk ennek a csodás élménynek. Rengeteg ember eljött és hiszem, hogy mind változást szerettek volna az életükben.

A konfi témája a VÁLTOZÁS volt. „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”(Róma 12:2)

Több ember is mondott bizonyságot az életéről, olyan dolgokat, amik nemrég hatalmas változást okoztak az életükben. Az igehirdető Maria Prean volt. Jó volt látni és hallani, hogy az ő életében mennyire munkálkodott és munkálkodik Isten. Arra bátorítalak titeket is, hogy merjünk Isten felé nyitni. Maria szolgálata 3 fő blokkból állt.

Az 1. blokk a küldetésünkről és lehetőségeinkről szólt. Maria azt mondta, hogy „ő szeretné kiaknázni a lehetőségeit itt a földön, és valóra váltani az álmait, hogy a mennybe már ezek nélkül mehessen.” Én hiszem, hogy nagy titulusunk van Isten Királyságában, és kell, hogy eszerint gondolkozzunk. Istentől kaptunk egy nagyszerű lehetőséget: hatással lehetünk másokra. És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretnék „só” lenni.

Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

A 2. blokk a kimondott szavak erejéről szólt.

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Példabeszédek 18:21).

Az üzenet az volt, hogy változtassuk meg a gondolkodásunkat magunkról, a környezetünkről és a kormányunkról is. Beszéljünk róluk prófétikusan, valljunk meg hittel pozitív dolgokat. Ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, akkor változások lépnek fel az életünkben. Például: ha azt mondjuk, hogy fáj a fejünk és ezt hajtogatjuk, akkor a szavaink által képes felerősödni a fájdalom. Viszont ha megvalljuk Jézus Krisztus nevében, hogy elmúlik a fejfájás, hiszem, hogy elmúlik.

Mert csodálatos Istenünk van, aki mindig meghallgat minket, és nála semmi sem lehetetlen. Maria azt is mondta, hogy régebben tele volt félelmekkel és aggodalommal. Egyszer szólt Isten hozzá, hogy vesse Rá a terheit. Mariának volt egy kereszt az egyik szobájában és felírta lapokra az aggodalmait és hangosan azt mondta Istennek: „Vigyázz Uram jön!”, majd neki dobta a keresztnek a papírgalacsinokat. Később ezeket a megoldatlan ügyeket egy dobozba tette, melyre ezt írta: DOLGOK, AMIKET ISTEN MEGOLD. Arra bátorított mi is tegyünk így és bátran írjunk egy levelet az Úrnak, hogy milyen házastársat szeretnénk és dobjuk bele (persze erre őt is Isten bátorította). Tehát bízzunk az Úrban és vessük reá aggodalmainkat!

Vesd az Úrra terhedet és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsoltárok 55:23)

A 3. blokk az adakozásról szólt. „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.” (Malakiás 3:10).

Isten igéje azt mondja, annyit adakozzunk, amennyi áldást szeretnénk kapni. Isten kedveli a jó kedvű adakozót. Maria szolgálata elején egyszer beszélgetett Istennel. Megkérdezte az Úrtól: Uram én szeretnék neked fizetni tizedet, de miből fizessek nettóból vagy bruttóból? Hogy megy ez Uram? Erre Isten így válaszolt: Attól függ, hogy nettó vagy bruttó áldást szeretnél. Tegyél próbára! És Maria ki tudta fizetni a számláit. Ezért arra bátorít mindenkit, hogy tegye próbára Istent, mert nem fog csalódni! Isten megadja nekünk, amit kérünk, de nekünk cserébe keresnünk kell az isteni „ha” szót. Nekünk is meg kell tennünk, amit Isten kér tőlünk.

Összességében nagyon jól éreztem magam ezen a konferencián és sokat épültem az Úr üzenetei által. Arra bátorítalak titeket, hogy bízzatok az Úrban és higgyétek el, hogy nagy titulusunk van Isten Országában! Szeretném, ha a következő konfin mások is részesülhetnének Isten áldásaiban, gyertek velem!

Lénárt Dorka

 

 

A BELVÁROSI IFI OLDALA