Mi jut eszedbe egy szívről? Szeretet, szerelem, törődès, gondoskodàs, együttèrzès, esetleg vigasztalàs? E havi szàmunkban körbejàrjuk ezt az "örökzöld" ès kimerìthetetlen tèmàt, a szeretetet! "Mert a vilàgot a pusztulàstòl nem mentheti meg màs, csak a Szeretet", ezùttal Lukàtsi Vilma versèből idèztem. Nagy Màrk írja le nekünk a jòl ismert szeretetnyelveket, ès azt hogy a kapcsolatainkban hogyan is jelennek meg ezek. Bordàsnè Krisztina magàval ragadò ìràsàt olvashatjuk a női lèt szakaszairòl, ès nyerhetünk egy kis betekintèst szemèlyes èletèbe ès tapasztalataiba. Őszinte sorai valòszínű nem csak engem, mint nőt bàtorìtanak ès remènysèggel töltenek el, hanem bàrkit aki elolvassa. Tovàbbà Bordàs Barnabàs osztja meg velünk, hogy mennyire fontos a tőrödès, (mèg a legapròbb is), hogy ezzel is kifejezzük szeretetünket. A megszokott mòdon ezùttal is olvashatunk beszàmolòkat ès hìreket gyülekezeti èletünkről.

Az alábbi képre kattintva tölthetitek le az újságot. 



Szeretettel ajànlva: 
a Màskèp(p) csapata
Kedves Olvasò!

Egy örömhìrrel nyitnàm soraimat, ugyanis azt hogy most ezt a kis beharangozòt olvasod, annak köszönhetjük, hogy ismèt beindult Màskèp(p) cìmű, gyülekezeti ùjsàgunk. Ùj megjelenèsben, ùj ìràsokkal, új bàtorìtàsokkal, versekkel ès hìrekkel èrkezik majd minden hònapban.
Idei èvünk 1.szàmàban gyülekeztünk pàsztora, Bordi Dènes hozza elènk az èves igènket, làtàsunkat, miszerint "...bèkessèget ès nem romlàst tervezek, ès remènyteljes jövőt adok. "
Tovàbbà bàtorìtò ìràsokat olvashatunk ezùttal Csonka Dòritòl, ès Nagy Ròbertnè Dòzsa Anitàtòl. Egy csodaszèp Fehèr Yndigò verset olvashatunk a megùjùlàsról, amely magàban hordozza az ùj èv remènysègèt. Az eddigiektől eltèrően a bibliai tudàsunkat is felelevenìthetjük kicsit, mini keresztrejtvèny formàjàban.
Minden hònapban èrkeznek a friss híreink is, ès a jővőbeli programokròl informàciò.

Bìzunk benne, hogy àldàs lesz szàmotokra megùjúlò ùjsàgunk!

Az alábbi képre kattintva tölthetitek le az újságot. 


Szeretettel,
a Màskèp(p) csapata
Most kell, most lehet!

E havi szàmunkban olvashatò Fehèr Yndigò vers cìmèvel nyitom soraimat, ez a rövidke cìm nagyon megèrintette szìvemet..Tenni kell, lèpni kell! Most!
Ezùttal Bordàs Tibor bàtorìt ìràsàban bennünket arra, hogy àlljunk be abba a szolgàlatba, amit Isten szànt Nekünk. Varga-Bères Mònika pedig az egyik legnagyobb embert formàlò,olykor embert pròbàlò dologròl a HIT-ről ìr Nekünk, ès mozgatja meg ezzel sajàt hitünket.
Tovàbbà egy rövid beszàmolòt is olvashattok a 2019-es Baptista Ifjùsàgi Konferenciàròl, Bordàs Zsoltitòl.
E havi szàmunkat is tovàbb szìnesìtik a keresztrejtvènyek, hìrek ès èletkèpeink.

Szeretettel ajànlom figyelmetekbe a Màskèp(p)-et !

Az alábbi képre kattintva tölthetitek le az újságot. 


Szeretettel,
a Màskèp(p) csapata
Mondd el a hìrt minden embernek: Jèzus èrted is meghalt a kereszten!
 
Ismèt e havi számunk aktuàlis versènek- amit Dòzsa Lajosnè írt-soraival nyitom beharangozònkat, ami nagyon aktuàlis egyik legnagyobb ünnepünk, a Húsvèt közeledtèvel.
Ezùttal Nagy Dàvid ìr nekünk az ùjrakezdèsről, ès hìvja fel figyelmünket arra, hogy a helyreàllàshoz elengedhetetlen, a felismerès, a megalàzkodàs, az àtadàs ès hogy tèrjünk vissza a Krisztusi alaphoz.
Vigh Vivi osztja meg velünk az igazi öröm forràsàt, ami független az ember sorsànak alakulàsàtòl.
Hogy mi a titka? Olvasd el kedves Olvasò!:)
Ahogy gyülekezetünk pàsztora koràbbi szàmunkban megosztotta az èves mottònkat, most ifjùsàgunk vezetője Nagy Ròbertnè Dòzsa Anita osztja meg velünk az ifjùsàg ez èvi jelmondatàt: " Ő a minden a mindensègben"!
A bàtorìtò ìràsok mellett most is olvashatunk beszàmolòkat,hìreket, làthatunk friss kèpeket ès termèszetesen biblikus tudàsunkat is felfrissìthetjük újra!
 
Szeretettel ajànljuk ùjsàgunkat Mindenkinek, legyen èpìtő ès bàtorìtò szàmotokra is!
 
Az alábbi képre kattintva tölthetitek le az újságot. 


Szeretettel,
a Màskèp(p) csapata

"..Pünkösd ma is ugyanaz, mint règen
Ugyanaz az erő, ugyanaz a Lèlek.."

Ismèt Fehèr Yndigo versèből idèzek, amit az e havi ùjsàgban olvashatunk.
Szàmunkra nagyon fontos Ünnepek utàn ès előtt vagyunk èppen, Hùsvèt ès Pünkösd!
Ennek fènyèben Varga Ròbert ìr Pilàtusròl, ès arròl milyen szerepe volt Jèzus halàlàban.
Tovàbbà Pèter szemszögèből is betekinthetünk Jèzus kereszthalàlànak törtènetèbe, Nagy Ròbert mutat rà ìràsàban, hogy Pèter megtestesìti az embert, akièrt Jèzus meghalt.
Finta Eszter osztja meg velünk szemèlyes bizonysàgait, ès bàtorìt minket, hogy Isten tud ès akar is àltalunk màsok èletèben munkàlkodni.
A megszokott formàban olvashatunk beszàmolòkat, hìreket, programokat, ès a mini keresztrejtvèny sem maradhat el.

Az alábbi képre kattintva tölthetitek le az újságot. 



Szeretettel ajànlva: 
a Màskèp(p) csapata
Felülről való születés jelentősége, fontossága

A téma elmélyülése előtt, célszerű megmagyarázni mit is értünk a cím alatt. Jézus beszél először, arról, hogy az embernek hitből fakadóan újjá kell születnie. Az ószövetségi idők után Keresztelő János beszél a megtérés üzenetéről és fontosságáról. Ez elengedhetetlen az újjászületéshez.
A kérdés azonnal adódik, hogy akkor ez két különböző jelenség, vagy nem? Egyszerre történik meg vagy teljesen külön időben? Megoszlanak a vélemények.

Jézus Nikodémusszal (János ev. 3.) beszél először az újjászületésről, aki farizeus volt, tehát Istenben hívő, az akkori zsidó hitet teljes mértékben gyakorló ember volt.

Tehát Jézus mind újonnan megtérőknek, mind azoknak az Istenben hívőknek is mondja, akik nem ismerték eddig az újjászületés fontosságát.

E rövid pontosítás után, tehát tudjuk, hogy a felülről való születés az újjászületést jelenti. Jézus azt mondja, hogy az, aki nem születik „víztől és lélektől” újjá, az nem mehet be az Isten országába (János ev. 3,5.). Fontos tudnunk, hogy az újjá vagy helyesebben [újonnan] azaz [felülről] való születés egy új élet kezdetét jelenti, mely nem mástól, mint Istentől származik.

Tehát kimondhatjuk, hogy Jézus egy keresztségről beszél, a test (óemberi természet) haláláról, és a Lélek (újember) feltámadásáról a Lélek újjászületéséről. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten országába kerüljön ama napon lelkünk. További pontosításra kényszerülünk, mivel az itt leírtak állítását, és a jézusi kijelentést a magyar fordítás nem adja vissza teljes pontossággal.

Többen úgy vélik, hogy a „víz” alatt a bemerítkezést, (vízzel való keresztséget), a „lélek” pedig a Szentlélekkel való betöltekezés értelmezhető. János evangéliumát teljes egészében nézve, láthatjuk, hogy a víz több esetben (János ev. 4,14; János ev. 7,38) a Lelket és annak is az életet adó hatalmát jelképezi. Tehát a „víztől és lélektől” közötti [és] kötőszót szükséges [azaz]-ként értelmeznünk és így rögtön kitűnik, hogy nem magáról a fizikai tevékenységről, hanem a szellemi manifesztációról beszél. Így hangzik helyesen: „víztől, azaz Lélektől”.

Miért volt fontos ezt tisztázni? Mert így kapjuk meg a címünk válaszát. Miért fontos tehát a felülről való születés? Mert Isten nem csak a testünket, még inkább a lelkünket akarja megváltani. A vele való járásunk itt a földön, továbbá minden áldását csak az újjászületés után kaphatjuk meg. Így a vízkeresztség, és a Lélek (Szentlélek) keresztség egymástól független. Mégis mindkettőnek egy célja van, hogy a szellemünk (lelkünk) meneküljön meg az örök haláltól. Fontos továbbá látnunk ezek fényében, hogy felülről való születés nem ugyanaz a Szentlélek ajándékainak keresztségével. Tehát három nagyon fontos kérdést kapunk így a végére.
  1. A víz és a lélek keresztség egy időben következik- e be?
  2. A víz és a lélek keresztség két különböző keresztség-e?
  3. A lélek keresztsége a felülről való születés, azaz újjászületés a Szentlélek ajándékainak keresztsége-e?
Az első két kérdésre megkaptuk a választ, a harmadik kérdés szorul még némi magyarázatra. Valóban, a Lélektől (felülről) való születés nem a Szentlélek ajándékainak keresztsége, mégis azt láthatjuk a Bibliában, hogy egymást követő keresztségekről beszélünk. Az apostolok cselekedetei tudósít arról, (Jézus keresztsége, Kornélius háza népe), hogy a Lélektől való születés, majd a Szentlélek automatikus keresztsége (ajándékainak megnyilvánulása) következik, egymást nem felcserélve, nem megelőzve, nem helyettesítve. Véleményem szerint a vízkeresztség (bemerítkezés) nem feltétele az újjászületésnek, azonban az újjászületés (felülről való születés) elengedhetetlen a Szentlélek keresztséghez (Lélek ajándékainak megnyilvánulása).

Fontos hangsúlyoznom, hogy a bemerítkezés (vízkeresztség) semmiképp nem elhagyható, mivel hitünk gyakorlati, megnyilvánulása is egyben. Minden keresztség szükséges a teljes keresztény élethez.

Végezetül választ is adok arra miért fontos tehát a felülről való születés?

Úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg ez nem történik meg (felülről való születés) Jézus mondja, el sem indul igazán Krisztus-hitünk. Nincs változás, teljes megfordulás régi életünktől, nincs hitből fakadó teljes megtérés (újjászületés), az ember csak tehernek fogja érezni a keresztény életet.
Pedig Jézus világosan kijelenti: „az én igám könnyű és gyönyörűséges” (Máté 11,30.). Az újjászületés mindenhez a kulcs, amit Isten adhat számunkra. Innen indul keresztény életünk, innen beszélhetünk igazán boldog életről. Bátorítalak arra, hogy ha ez még nem történt meg az életedben, add át szíved Jézusnak teljes hittel. Ha már keresztény vagy és úgy érzed ez az élet nehéz számodra, fontold meg a fent leírtakat és tedd meg a lépést Isten felé, kérd az újjászületés kegyelmi ajándékát. Teljesen biztos vagyok abban, hogy megváltozik életed, gondolkozásmódod. Az Úr legyen veletek!

Nagy Róbert

A megtérésem története

„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsidók 4:15-16)
A megtérés és a bemerítkezés ugyan az? Vagy egyenlő? Vagy esetleg az egyik fontosabb, mint a másik? Mi értelme a bemerítkezésnek, ha nincsen egy alap letéve, amit utána Isten tudna építeni bennünk?
Én keresztény családban nőttem fel, emiatt sokan gondolják, hogy akik keresztény családban nőnek fel, azoknak minden olyan könnyű és egyszerűen megy. Ez nem így van. Az ember annyi mindent megtapasztal gyermekkorától kezdve, hogy a hite megrendül, és a gyülekezetbe való járása szép lassan elillan, és mire elérne oda, hogy megtérjen és bemerítkezzen belefárad az egész hitéletbe és nem történnek meg ezek a fontos dolgok az életében. Sajnos, ma már annyira könnyen, egyszerűen és megszokottan kezelik ezeket a dolgokat, mint pl.: a bemerítkezést, hogy ma már nincsenek olyanok, akiknek elég ha bemerítkeznek, mert azt hiszik, hogy ez a megtérés és, hogy ezzel minden rendben van. De ez nem így van, én nem így gondolom! Térj meg és aztán merítkezz be!! Nekem a szüleim ezt tanították és igazuk van.
Sokan kérdezték, hogy én mikor fogok bemerítkezni, de mindenkinek ugyan azt a választ tudtam adni: majd ha eljön az ideje. Ha az ember nincs megtérve, előbb-utóbb megbukik az élete egy bizonyos ponton. Az egész életében megmutatkozik, legyen az házasság vagy akár gyermeknevelés, és bármi egyéb. Az én megtérésem egy folyamat volt, ami hosszú, ám még is rövid volt. Isten legelőször akkor érintett meg, amikor bekerültem az ifibe és elkezdtem rendszeresen járni, majd ez így haladt szépen lassan. Viszont ami az életemben a legnagyobb pont volt, az a 2016-os év nyarán volt, a Dicsőítő Iskolában, más néven Dics Suli. A Dics Suli utolsó napján előre lehet menni, és a vezetők imádkoznak azokért akik készek és szeretnék átadni az életüket Krisztusnak. Úgy éreztem ki kellene mennem előre, mert itt az idő. De nem tettem meg, mert féltem, hogy az emberek mit fognak szólni, hogy fognak utána rám nézni és legfőképpen, hogy hogyan fognak hozzám viszonyulni és, hogy óriási lesz az elvárás. Ilyen dolgok forogtak a fejemben akkoriban, habár vissza gondolva elég nagy butaság volt. De vajon miért? Azért mert én belül ilyen voltam. Nagyon sokat ítélkeztem és sokszor gondoltam rosszat másokról. Ezek után az érzések egyre csak fokozódtak bennem és a döntés, hogy átadom az életemet Krisztusnak.

Nagyon sokat beszélgettem ezekről a dolgokról a szüleimmel és az Ifi vezetővel, Anitával. Az iskola egyre nehezebb volt, egyre nagyobb támadások értek.
Míg ezekre figyeltem, nem vettem észre, hogy eltávolodtam Istentől és alig-alig imádkozom és nem vettem észre, hogy vannak bennem kérdések. Sokszor éreztem úgy, hogy Isten nem hallgat meg és nem hallgatja meg az én kéréseimet.

Ekkor kaptam egy igét, ami helyre tett elég keményen:

„Az Efézusbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezeket mondja az, aki az ő jobbkezében tartja a hét csillagot, aki jár a hét arany gyertyatartó között: Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz. De az megvan benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök.” (Jelenések 2:1-6).

Mikor a 2017-es évbe léptünk, Anyáékkal igét húztunk és egy olyan igét kaptam, ami világosan leírta, hogy nagy változás lesz az életemben, viszont én egy idő után elhanyagoltam és nem figyeltem az igére. De aztán eljött a 2017-es Dics Suli. Ekkor minden megváltozott. Minden este megújult erővel mentem haza és hálával a szívemben feküdtem le minden este. A Dics Suliban, már annyian voltunk, hogy nem fértünk be a Lovardába, így az utolsó két estét a Főnix csarnokban kellett megtartani. Az utolsó előtti este egy olyan dolog történt, amit még a Dics Suli soha nem csinált: a Próféta iskolával összedolgoztak. Amikor bementünk a Főnix csarnokba, kaptunk egy kártyát, amin egy szám volt. Senki nem tudta mi az a szám, amíg el nem értünk az este azon részéhez, amikor elmondták, hogy minden oszlopon van egy szám és mindegyik oszlopnál áll két prófétai szolgálattal felkent ember, így a kártyánkon való számmal meggyező oszlophoz odamehettünk, ha akartunk. Én sokat gondolkoztam, hogy menjek oda, vagy ne menjek. Aztán oda mentem és minden bennem lévő kérdésre megkaptam a választ, amire annyira vártam. Nagyon boldog volt a szívem és megkönnyebbült, mert nagyon sokáig azt hittem, hogy rosszul imádkozom azokért a dolgokért és ezért nem kapok rájuk választ, és magamat hibáztattam. Azokat a kérdéseket, amik bennem voltak, még a szüleimnek sem mondtam el. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez nagyon megérintett. Legalább is azt hittem, hogy minden kérdésemre választ kaptam. Egy valamire viszont nem, amit én magam sem tudtam, hogy van bennem egy ilyen kérdés is.

A kérdés pedig ez volt: „Istenem! Most van az a pillanat, amikor át kell adnom az én életemet Neked?” Furcsán hangzik, mivel tudtam, hogy ezen a 2017-es Dics Sulin fogok megtérni. Valahogy tudtam. És ekkor odajött egy lány hozzám, akit nem ismertem és Ő se ismert engem és akkor azt mondta: „Ne küzdj ellene, hanem légy szabad. Engedd, hogy cselekedjen az életedben Isten, viszont ehhez be kell engedned a szívedbe. Ma beakar térni a te szívedbe. Fogadd el Őt ma!” És ekkor megkaptam a választ. Azóta nincs bennem kétely vagy bizonytalanság.

Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy akkor van megtérve valaki, ha mindig felemeli a kezét és mindig be van csukva a szeme. De rájöttem, hogy nem. Nem akkor van megtérve valaki, ha ezt mind csinálja és még csak nem is ettől lesz hiteles. Az ember akkor tegye ezeket, ha valóban úgy érzi, hogy ezt kell tennie. Nem ez ad hitelességet, hanem az életünk. Isten nem azt nézi, hogy be van-e csukva a szemed vagy sem. Vagy, hogy fel van-e emelve a kezed vagy sem. Hanem azt, hogy milyen az életed és a szíved. Hogy meg vagy-e térve. Felemelheted a kezed, viszont ez mit sem ér, ha nincs mögötte semmi, csak egy nagy adag üres képmutatás.
Meg vagy térve? Ha nem, akkor engedd, hogy Isten, egy szikla szilárd, biztos alapja legyen az életednek!
„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.” (II. Korintus 7:10)

Bordás Mariann

Kezdj el új életben járni!

ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát… Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. ….. Szükség néktek újonnan születnetek.” (János 3.3-7)

Bár nem az újjászületés a témám, hadd kezdjem ezzel az Igével, amit Jézus mondott Nikodémusnak. Az új életben való járásnak ugyanis ez a startpontja, ezzel veszi kezdetét. Ezt a természetfeletti újjáteremtő munkát maga a Szent Szellem végzi el bennünk, felélesztve a korábban halott szellemünket, hogy az Istennel való kapcsolat helyreálljon, hitünk legyen. A gondolkodásunk megváltozik, a testies dolgok helyett a krisztusiakra törekszünk.

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2 Kor 5:17)

Az új életben való járás azt jelenti, hogy szabadok vagyunk a bűn hatalmától, tehát a kísértéseknek, vágyaknak már nincs erejük rajtunk, nem tud fogást találni. Egy valósággal szabad életet élhetünk Jézusban, egy bűn nélküli életet. Feltehetjük a kérdést, hogy elértük már-e ezt a szintet? Kicsit olyan megfoghatatlannak tűnik, pedig nem az. Az Ige szerint az újjászületett, Jézusban élő ember képes bűn nélkül élni.

„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt. (1 János 5:18)

Az én életemben ott van még a bűnnel való hadakozás, nem tagadom, de tudom, hogy az Úrtól jön a szabadítás, ahogy Jónás mondja. Azt gondolom, hogy ahogy a megtérés, ez is egy folyamat. Elindulunk a szoros kapun át a keskeny ösvényen, és ahogy haladunk jönnek fel azok a vétkek és bűnök, amelyeket el kell hagynunk. Magunktól persze lehetetlen, de Isten meg tud szabadítani, sőt azért hozza fel a bűnbánatot a Szent Szellem bennünk, hogy ezekből megtérve és elfordulva fokozatosan levetkőzzük az óemberi cselekedetünket, és felöltsük az újat, azaz levágja rólunk a vadhajtásokat, amely fájdalommal jár, de öröm a vége.

Ehhez az úthoz elengedhetetlen, hogy a Szent Szellemmel közösségben legyünk, mert ő az aki megtérésre indít bennünket, ezenfelül hitet fakaszt bennünk, mert van új természetfölötti életben való járás, amit hit által tudunk megragadni. Már az Ószövetségben ki lett jelentve, hogy az igaz ember hit által fog élni, nincs ez másképp ma sem. Meg kell ragadni hittel a bűnből való szabadulást, hogy új életben járhassunk.

„Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. (Róma 8,22-23)

Ahogy az előzőekben volt szó róla, szellemünk fel lett támasztva, az újjászületésünk, testünk azonban még nem a megdicsőült, feltámadott test, ami úgy gondolom a hívő élet legnagyobb ,,problémája”, persze ideiglenesen. Tehát amíg halandó testünk megváltása nem következik be addig folyamatos a harc a szellem és test között, Pál apostol viszont buzdít arra, hogy a szellem által öldököljük meg a test cselekedeteit, így tudunk új életben járni.

Egyedül Jézus nem követett el bűnt egész élete során az emberek közül, tehát meg kell hozni azt a döntést, hogy Jézus uralkodjon az egónk és vágyaink felett, akkor tudunk bűn nélküli, új életben járni már itt a Földön is. Szerintem ez nehéz döntés, mert önmagunk megtagadását jelenti, de a szellemben való járás ez; hogy ne önmagunknak éljünk, hanem éljünk Jézus Krisztusnak.

„Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. …. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtlenüljön a bűnnek teste,hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele.”(Róma 6:4-8)

Az Úr áldjon!
Nagy Dávid

Az utolsó idők

Valahányszor meghallom vagy eszembe jut ez a szókapcsolat egy félelemmel teli várakozás tör fel belőlem. Arra, hogy az utolsó idők eseményeit, azok egymásutánját, vélhető időpontját különösebben boncolgassam ezekben a sorokban, nem vállalkoznék, azt már sokkal bölcsebb és tájékozottabb emberek megtették előttem, amivel kapcsolatban bőven áll rendelkezésünkre forrás: könyvek, cikkek az interneten és legfőképp maga a Biblia.

Ezeken túl azonban ez azon területek egyike, amiről az Úr úgy gondolta, hogy jobb, ha nem köti teljes egészében az orrunkra. És azt hiszem ezt nem valami kedvcsinálóként tette, hogy mint egy rejtélynek, életünk árán is járjunk mindenképpen részletesen utána, hanem azért mert így a legjobb nekünk. Annak a tudatában kell élnünk, hogy bizony vannak jelei, amiket figyelnünk kell, és kétség kívül azokban is élünk, de a legjobb az, ha nem tudjuk, mikor jön el.

Miért is? Mert ha nem tudod, mikor jön meg egy roppant fontos vendéged, akkor folyamatosan a megfelelő ruhát viseled, nem csupán koszos, otthoni gúnyában vagy. Szépen kitakarítod a házat és rendben is tartod, mert bármikor bekopogtathat. Ha valami beszennyezi is a szívedet, a lehető leghamarabb rendbe kell tenned, mert számon kérhetik azt bármelyik pillanatban. Van ennek az állapotnak egy feszültsége is, folyamatosan a legnagyobb készültségben lenni. Ebben sokszor elfáradunk. És úgy vagyunk vele, hogy oh… messze van még ez! Soká jön még, belefér addig ez-az! Már olyan régen nem jön az Úr Jézus. Már Pál is várta. A bibliai levelekben is azt írták, hogy közel van, pedig azok nem most, nem is egy-két századdal ezelőtt íródtak.

Lehet bennünk félelem, mert azt az időt csak a valóban elhivatottak vészelhetik át, amikor a nyomorúságból kell ízlelnünk akár csak egy keveset is. És félhetünk azért is, mert lehet, hogy ezek az idők távolinak tűnnek, de egyáltalán nem biztos, hogy megérjük azokat a napokat, ha fiatalok vagyunk, akkor sem. Lehet bennünk várakozás, mert a hitünk értelme teljesedik majd be ezekben az utolsó, kemény napokban. Mert megjelenik majd, akit várunk. Aki miatt a világ szemében bolondnak számítunk. Akit csak elképzelünk, sejtünk, hallunk lelki füleinkkel, de nem látunk teljes valójában. Életünk értelme, a Mozgatórugó, Aki megtart, Aki úgy szeret, Aki mindenen átsegített, minden titkunk ismerője, Aki itt volt minden dicsőséges és nyomorúságos napunkon mellettünk, de láthatatlanul, akkor láthatóvá válik.

Minden, ami most természetes, megszokott, a földi életünk, maga a Föld alapjaiban reng meg. Erről lehet elképzelésünk a Biblia sorai alapján, de felfogni nemigen tudjuk.

Azt hiszem, ha ma ezt a szókapcsolatot halljuk vagy belegondolunk az utolsó napokba, csupán egyetlen feladatunk van. KÉSZÜLNI.

-         Készíteni az életünket, hogy amikor megadatik végre, hogy Jézussal szemtől szembe álljunk, akkor ne kelljen szégyent vallanunk. Nem azért, mert tökéletesek lennénk vagy szeplőtlenül tudnánk Rá nézni, hanem azért mert a kegyelmében éltünk és végig Rajta csüngtünk, Belé kapaszkodtunk. Mert kitartottunk.

-         Készíteni a környezetünket, mert nem mindegy, hogy a családunkat, barátainkat, kollégáinkat, szomszédjainkat hogyan éri majd el az a nap.

Isten még vár… Csak Ő tudja, mikor jön el a nap… Ha valamit hozzátehetünk, az az, hogy készítjük az utat és egyengetjük az ösvényt. Hogy kiáltó szók leszünk ebben a kietlen és puszta világban.

Varga-Béres Mónika

Megragadni az alkalmas időt

Olyan sokszor halljuk és mondjuk azt, hogy „bárcsak”. Amikor megszületik a gyermekünk, és lemondunk róla, aztán nem látjuk, ahogy felnőtt.
Amikor vitával válunk el a kedvesünktől, szüleinktől, rokonunktól, ismerősünktől és azok az utolsó szavaink Hozzá.

Amikor nem azt a ruhát vettük fel, amelyikre anya azt mondta, hogy „igen, kislányom szerintem ez legyen”, aztán kellemetlenül érezzük magunkat.
Amikor feleslegesen felidegesíted magadat és a környezetedben élőket egy olyan vitával, ami csak azért van, mert bár tudtad, mégsem maradtál csendben.
Amikor elmész az utcán egy hajléktalan mellett és tudod, hogy most a Te pillanatod van, hogy odaadd, amit a szíved súg, mégsem teszed, mert nincs rá időd, vagy, mert sokan látják és az ciki.

Tudod, nagyon sok öngyilkosság, gyilkosság, a depresszió és a határtalan bűntudat is megelőzhető, ha ezeket a BÁRCSAK-okakat kitörölnék az emberek az életükből és helyette hallgatnának a szívük hangjára.

Alkalmas időben kell szeretni…, alkalmas időben kell szólni…, hallgatni…, tenni és cselekedni…
Alkalmas időben imádni és imádkozni.
Alkalmas időben dicsérni és dicsőíteni.
Alkalmas időben bízni-, hinni és remélni.
Alkalmas időben örülni és szomorkodni.
Alkalmas időben nevetni és sírni.
Alkalmas időben cselekedni.

Meg kell érteni végre, hogy nem elegendő, ha a vizsga után tanulsz, mert lehet, hogy nem lesz C vizsga, vagy ősszel elővizsga. Nem elég akkor mondani, hogy szeretlek, amikor már minden elveszett. Nem tudja a másik, hogy mennyire értékelted a munkáját, ha nem ismered el, ha nem köszönöd meg. Nem ölelheted meg, adhatsz egy utolsó gyermeki puszit vagy egy szerelmes mosolyt annak, akivel, vitával váltatok el és a végén balesetben vagy hirtelen halálban meghal. Nem adhatsz egy meleg teát vagy 2 falatot annak a szegénynek, aki kiszáradt, vagy éhhalálban meghalt. Nem adhatod oda a plusz plédet sem az autóból annak, aki már kihűlésben eltávozott.

Legalábbis, attól még, hogy megteszed, egyikőtök élete sem lesz jobb vagy rosszabb. Használd ki a lehetőséget, amíg itt van, amíg ott van melletted! Amíg egy karnyújtásnyira, vagy egy telefonhívásnyira van! Ne késlekedj! Ha a szívedben érzed, akkor tedd meg.

Miért?—kérdezhetnéd,- Ugyanis, csak egy megérzés, csupán egy érzés- mondhatnád.
A válaszom: Azért, mert a szívedben az a hang nem más, mint a Szent Szellem szava. Jót bárki cselekedhet, de a legjobbat az teheti, aki arra a hangra hallgat, ami nem sajnálatból jön és nem kihívásból ered, hanem egyszerűen meghallja, átérzi, megérti és enged neki.

Akkor biztos, hogy azaz ember kapja meg a szendvicsed és akkor, akinek a legnagyobb szüksége van rá, akár látszik rajta , akár nem. Akkor biztos, hogy nem lesz bűntudatod, és nem fog életed végéig a szemed előtt lebegni az a bizonyos BÁRCSAK.

Ugyanis az alkalmas idő akkor van, amikor Isten azt mondja! Ne halogasd. Mert ha most kell megtenned, akkor nem lesz elég, ha 2 perccel később csinálod meg, vagy majd egy másik lakalommal, mert vársz egy újabb lehetőséget. NEM. Lehetőséged lehet, hogy lesz, hogy megtedd máskor, de az nem az a pillanat lesz, amikor arra a legnagyobb szükség van. Az nem akkor lesz, amikor Isten kéri és az nem is lesz olyan tökéletes, mint amilyen lett volna. Mert bár, lehet, hogy akkor is meg kell tenned, vagy megteszed, de az a tett, amire akkor volt szükség, hiányozni fog.

Isten a kövekből is támaszt fiakat, és van másik eszköze is, de érezni fogod, hogy a Te életedből az a tett, az a szó, az a hallgatás, az a mosoly, az a megbocsátás, az a megértés vagy eltékozolt idő, HIÁNYZIK.  Ezt ne engedd meg!!

Isten mindenre kirendeli az alkalmas időt. Nem késik el és nem siet. Várd ki, és amikor eljön az ideje, CSELEKEDJ!!!

Cselekedj: hitből, szeretetből, tiszta szívből-, teljes szívből, mindent odaadva, semmit vissza nem tartva, cserébe semmit nem várva. 

CSAK CSELEKEDJ! Használd ki az alkalmas időt!!

Ne gondolkozz azon, hogy mikor jön el, és ha eljön, akkor mit és/vagy hogyan tedd. Csak bízz Istenben és halld meg a hangját, aztán CSELEKEDJ!!! A módját majd Ő kialakítja. Ezen se aggódj. A szavakon se gondolkozz, hiszen azt mondja az ige:

 „…nyisd szét a te szájad és betöltöm azt”. Zsoltárok 81:11b

Képzeld, a cselekedeteiddel is hasonlóképpen tesz.

Szóval, ha hiszel ebben, elhiszed, ami az igében van, akkor csak imádkozz, hogy halló füleid legyenek, cselekvésre kész kezed és engedelmes szíved. Aztán, amikor eljön az idő tedd meg, CSELEKEDJ.

Így már csak 1 kérdés van:

Hiszel Benne? Hiszel Neki? Elhiszed, hogy az a tett, szó, hallgatás, mosoly, vagy tekintet egy szolgálat, egy feladat és egy felkérés valami különlegesre és jóra, ami a TE és a MÁSIK életéhez tehet hozzá egy olyan nagyszerű dolgot, amit Isten készített?

Akkor NE AGGÓDJ, CSAK HIGGY, imádkozz és cselekedj.

A Mennyei Atya áldása legyen rajtatok. Sok örömöt és vidámságot, megbocsátó, szerető szívet és cselekvő életet kívánok nektek!

Bordás Krisztina

 Országos Női konferencia – Mit jelent Isten szolgálatában élni?

November 4-én részese lehettem a Király Lányai Országos Női Konferenciának (KLOK). Emlékszem először az októberi Élő Víz újság hátulján vettem észre a felhívást, és ahogy elolvastam rögtön tudtam, hogy el kell mennem oda, és éreztem, hogy ez Isten akarata is. És azon a napon (november 4.) kora reggel, sötétben elindultunk busszal, az Élet Gyülisekkel együtt.

Maga a konferencia Budapesten volt ezért pár órás utazás után, végre mi is részesei lehettünk ennek a csodás élménynek. Rengeteg ember eljött és hiszem, hogy mind változást szerettek volna az életükben.

A konfi témája a VÁLTOZÁS volt. „és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.”(Róma 12:2)

Több ember is mondott bizonyságot az életéről, olyan dolgokat, amik nemrég hatalmas változást okoztak az életükben. Az igehirdető Maria Prean volt. Jó volt látni és hallani, hogy az ő életében mennyire munkálkodott és munkálkodik Isten. Arra bátorítalak titeket is, hogy merjünk Isten felé nyitni. Maria szolgálata 3 fő blokkból állt.

Az 1. blokk a küldetésünkről és lehetőségeinkről szólt. Maria azt mondta, hogy „ő szeretné kiaknázni a lehetőségeit itt a földön, és valóra váltani az álmait, hogy a mennybe már ezek nélkül mehessen.” Én hiszem, hogy nagy titulusunk van Isten Királyságában, és kell, hogy eszerint gondolkozzunk. Istentől kaptunk egy nagyszerű lehetőséget: hatással lehetünk másokra. És nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én szeretnék „só” lenni.

Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

A 2. blokk a kimondott szavak erejéről szólt.

Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Példabeszédek 18:21).

Az üzenet az volt, hogy változtassuk meg a gondolkodásunkat magunkról, a környezetünkről és a kormányunkról is. Beszéljünk róluk prófétikusan, valljunk meg hittel pozitív dolgokat. Ha megváltoztatjuk a gondolkodásunkat, akkor változások lépnek fel az életünkben. Például: ha azt mondjuk, hogy fáj a fejünk és ezt hajtogatjuk, akkor a szavaink által képes felerősödni a fájdalom. Viszont ha megvalljuk Jézus Krisztus nevében, hogy elmúlik a fejfájás, hiszem, hogy elmúlik.

Mert csodálatos Istenünk van, aki mindig meghallgat minket, és nála semmi sem lehetetlen. Maria azt is mondta, hogy régebben tele volt félelmekkel és aggodalommal. Egyszer szólt Isten hozzá, hogy vesse Rá a terheit. Mariának volt egy kereszt az egyik szobájában és felírta lapokra az aggodalmait és hangosan azt mondta Istennek: „Vigyázz Uram jön!”, majd neki dobta a keresztnek a papírgalacsinokat. Később ezeket a megoldatlan ügyeket egy dobozba tette, melyre ezt írta: DOLGOK, AMIKET ISTEN MEGOLD. Arra bátorított mi is tegyünk így és bátran írjunk egy levelet az Úrnak, hogy milyen házastársat szeretnénk és dobjuk bele (persze erre őt is Isten bátorította). Tehát bízzunk az Úrban és vessük reá aggodalmainkat!

Vesd az Úrra terhedet és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” (Zsoltárok 55:23)

A 3. blokk az adakozásról szólt. „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.” (Malakiás 3:10).

Isten igéje azt mondja, annyit adakozzunk, amennyi áldást szeretnénk kapni. Isten kedveli a jó kedvű adakozót. Maria szolgálata elején egyszer beszélgetett Istennel. Megkérdezte az Úrtól: Uram én szeretnék neked fizetni tizedet, de miből fizessek nettóból vagy bruttóból? Hogy megy ez Uram? Erre Isten így válaszolt: Attól függ, hogy nettó vagy bruttó áldást szeretnél. Tegyél próbára! És Maria ki tudta fizetni a számláit. Ezért arra bátorít mindenkit, hogy tegye próbára Istent, mert nem fog csalódni! Isten megadja nekünk, amit kérünk, de nekünk cserébe keresnünk kell az isteni „ha” szót. Nekünk is meg kell tennünk, amit Isten kér tőlünk.

Összességében nagyon jól éreztem magam ezen a konferencián és sokat épültem az Úr üzenetei által. Arra bátorítalak titeket, hogy bízzatok az Úrban és higgyétek el, hogy nagy titulusunk van Isten Országában! Szeretném, ha a következő konfin mások is részesülhetnének Isten áldásaiban, gyertek velem!

Lénárt Dorka

Mindennapi kenyerünk – Az Úr gondoskodik

A “Mi Atyánk” imádság legkedveltebb része talán a címben szereplő rész. Hiszen enni kell, nemde!? Persze az évszázadok során elég sok minden rárakódott erre a kijelentésre, és imáinkban sokszor a kenyér házra, autóra, telefonra, szép ruhára, utazásra és még ki tudja mire cserélődött. És mivel az Úr gondoskodik, mert megígérte, hogy ha Őt követjük, minden más megadatik nekünk, amire szükségünk van, így már természetes, hogy van kenyerünk, kérjünk hát nagyobbat.
Ebben a részben (Máté 6, 25-32) olvasunk ígértet arra, hogy lesz ennivalónk, lesz ruházatunk, de nem arra, hogy a legmenőbb telefonnal fogunk járkálni. Isten arra kér, hogy bízzuk rá magunkat, a szükségleteinket, ne aggódjunk.
További hatalmas buzdítást találunk az igében, ami nem csak anyagi életünkre vonatkozik, nem sok magyarázatra szorul, csak újabb megerősítést ad, hogy az életünk az Ő kezében van a legjobb helyen, Zsoltárok 37, 23-26: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az ő magzatja áldott.”
Csodálatosak az ígéretek, a bíztatások, de ne felejtkezünk meg arról, hogy a vetés és aratás törvénye anyagi területünkre is igaz. Kicsit visszább ugorva a Máté 6-ban, Jézus a hegyi beszédben tanított minket az adakozás (illetve imádkozás és böjtölés) fontosságáról és formájáról, ezt egészíti ki Pál:
"Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert 'a jókedvű adakozót szereti az Isten'. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre."2Kor 9,6-8

Az adakozás egyfajta próba. Kiderül, mennyire szereted a pénzt (amit amúgy a kegyelméből kaptál), mennyire bízol benne, és hogy végső soron mi is van az első helyen a szívedben. Nehezedre esik beadni a tizedet? Minden forint számít? De Uram, akkor nem jövök ki ebben a hónapban, ha még adok is – mondogatod? Rögtön belebuktál mindhárom próbába. Egyszer elbuktál azon, hogy a pénzhez ragaszkodtál, másszor azon, hogy nem bízol benne, hogy Isten eléggé teszi egész hónapra a pénzed, harmadszor ebből következik, hogy nem ő van a szívedben az első helyen. Nehéz ezt beismerni, ugye? Pedig törvényszerű.
Hiszem, hogy az Úr minden egyes adakozásra fordított forintot duplán, triplán megáld. Voltak idők, mikor én is elbuktam ezen a területen: nem adtam be a tizedet, „tartozok neked” cetliket gyártottam, és hasonlók. Az ördög nagyon tud munkálkodni és hitetni. Aztán az ember learatja a gyümölcsét a vetésének. Lázadtam is a tized ellen, hisz újszövetség van, nincs róla egy szó sem, csak annyi, hogy adakozni kell. De aztán az Úr elmagyarázta szolgálókon, életeken keresztül, hogy ez csak azt jelenti, hogy nem kevesebbet, hanem még többet adjunk, mint a tized, hogy legyünk erre is szabadok, de semmiképp ne sajnáljuk.
Lássunk még egy igét: Mk 12,42-44: "Egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: 'Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”

Amint látod ebben az igében is, soha nem az összeg számít, hanem a szív. Az Úr nem garasoskodik, nem fogja forintra kiszámolni, hogy amit adakozásra fordítasz, az megvan-e a jövedelmed 10%-a, csak azt nézi, hogy mennyire odaszánt a szíved. Nem attól leszel „jó keresztény”, ha sok pénzt dobsz a perselybe, hanem attól, hogy „jó kedvvel” adakozol, hisz azt szereti az Úr is.
Nem csalatkoztam az Úrban, ígéreteiben, gondoskodásában, nem tett kenyérkéregetővé, sőt bőségesen megáldott. Lehet, hogy nem vagyok milliomos, de dicsőség Neki, hogy minden nap nyugodtan kelhetek fel, személyesen Ő „süti” a mindennapi kenyerem.

Varga Róbert

Misszió- Ne csak a testet, a lelket is lássuk el gyógyszerrel

Lassan két hét telt el életem egyik legmaradandóbb élménye óta. Az Amerikai Egyesült Államokból, azon belül Észak-Karolinából, egy tizenegy tagú orvosi csapattal, magyar tolmácsokkal és a Baptista Szeretetszolgálat néhány tagjával társulva vágtunk bele ebbe a missziós útba, hogy szolgáljuk az Urat, Krisztusban való testvéreinket és mindazokat, akik valamilyen formában egészségügyi ellátásra szorultak.

Isten egy nagyon sokatmondó Igeverssel bátorított és tanácsolt minket a hétre, hogy bárki, akivel a héten foglalkoznunk kell, annak Jézust adjuk.
"Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez."(1 Thesszalonika 5:14)
A csapatot nagyon színes személyiségű emberek alkották, akik bár azelőtt sohasem találkoztak, Isten mégis egybefonta útjaikat egy közös cél érdekében, hogy segítsenek! Az amerikai csapatot - egy személy kivételével - házas párok tették ki. Nagyrészt orvosok, ápolónők és gyógyszerészek, akik ugyanannak a gyülekezetnek a tagjai, mindannyian Istent szeretők és még az életkoruk is majdnem azonos; a legtöbbjük már a hatvan évet is betöltötte.
Én és még hat személy, tolmácsként tevékenykedtünk a hét folyamán, de merőben több volt, mint csak fordítani, amit mondanak. Nem csak fizikailag kellett helytállnunk, de minden más feladatból is kivettünk a részünket; vagyis ott voltunk, ahol épp szükség volt ránk.

Románia különböző településein élő keresztény Roma közösségekbe mentünk el naponta, ahol az orvosi "rendelőket" felállítva - melyek a mi esetünkben sátrak voltak vagy épp gyülekezeti termek - vágtunk bele a betegek és gyengélkedők ellátásába. Legelőször minden személynek regisztrálnia kellett, melyet egy rutinvizsgálat követett, ahonnan a következő standhoz küldték őket, egy alaposabb kivizsgálás érdekében. A sort az utolsó stand zárta, ahol az orvosok által felírt gyógyszerüket kapták meg, a hozzátartozó utasításokkal együtt.
A stand ahol én segédkeztem, a gyógyszertár volt, de időm nagy része a gyerekkel való foglalkozással telt el. Naponta láttuk el őket színeznivalóval, lufikkal, kisebb ajándékokkal. Mindemellett játszottunk és dalokat énekeltünk velük az Úrról, az Úrnak.

Még most is bennem él és mosolyra késztet, az a szeretet, az a rajongásuk, amivel nem csak felém és az amerikai nő felé voltak, de a többiek felé is. Azok a kedves levelek, amiket írtak, vagy a virágok, amiket nekünk szedtek, vagy az, hogy mindig a közelünkbe akartak lenni és fogni a kezünk, kimutatva ezzel ragaszkodásukat, szeretetüket, mind az juttatja eszembe, hogy Jézushoz is ugyanígy kell viszonyulnunk. Hisz Jézus mondja, hogy kis gyermekekké kell válnunk, hogy Isten országának tagjai lehessünk!
"Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek Országába" (Máté 18:3)
Ahogy jártuk a falukat és közben igyekeztünk feladatunkat elvégezni, sokszor belénk hatolt az a gondolat, hogy néha talán többször vagyunk hálátlanok, mint azt gondolnánk. Nagyon megérintett mindannyiunkat az, hogy bár szinte mindenkinek szüksége volt az egészségügyi ellátásra és a gyógyszerre, olyan mértékben volt szükségük a lelki gyógyulására is, mert betegségeik mellett sokak depresszióval, sebekkel a szívükön éltek.

A hétvégén, gyülekezeti alkalmakra voltunk hivatalosak, de most abból a célból, hogy lelkeket mentsünk, megosztva bizonyságainkat és az Örömhírt. Itt leginkább amerikai testvéreink kaptak helyet, akik elmondták Krisztussal való találkozásukat, gyógyulásaikat, különböző missziós élményeiket. A dicsőítés tempós volt, vidám és érezhetően szívből jövő. Azt nem tudjuk, hogy kik, szívét érték el az elmondott szavak, dalok, de hisszük, hogy sokakban elkezdte a Szent Szellem a változást.
Ez az egy hét nem csak arról szólt, hogy jól érezzük magunkat, bár tény, hogy rengeteg nevetésben volt részünk és olyan embereket ismerhettem meg, akiktől példát vehetek a jövőben, ám mégis a célunk az volt, hogy bátorítsunk, felemeljünk és hogy ne csak a testet de, a lelket is lássuk el gyógyszerrel! Istené legyen a dicsőség, hogy a hét folyamán, több mint négyszázan részesülhettek mindezekben.

Vigh Vivien Csenge

Mindennapi csodák

Hallunk, olvasunk, látunk csodákat. A Bibliában, keresztény könyvekben, filmekben, videókban, világszerte mindenhol. Néha még a közvetlen környezetünkben is történnek csodák, ismerőseink körében, vagy családunkban. Történnek gyógyulások, szabadulások, életet megváltoztató megtérések, halottak támadnak fel, és olyan események is, amik alapjaiban rengetik meg akár a világot is.

Saját életem, egészségem is egy csoda, hisz csípőficammal születtem, egyik lábam rövidebb volt, mint a másik. A gyülekezet elöljárói imádkoztak értem, és teljesen meggyógyultam.

Nem lekicsinyelve ezeket, de én most nem ezekre szeretnék kitérni...

Vajon a szürke hétköznapokban, velünk is történnek csodák?! Igen, történnek!
A wikipedia szerint:
"A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek vagy valószínűnek tapasztalataink és ismereteink fényében."

DE nagyon jól tudjuk, hogy Istennél minden lehetséges, nincsenek limitek kikötések, vagy kivételek.. MINDEN lehetséges!
"Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges"
(Máté 19:26)

Úgy gondolom, az "apró" csodák is éppúgy számítanak, mint a nagyok.
Óriási kegyelemben van részünk nap, mint nap, és főleg rajtunk múlik, hogyan éljük ezt meg. Vehetjük természetes dolognak azt, ami körbevesz minket, élhetünk úgy, hogy mindez magától értetődő.
De akkor lemaradunk az apró kis csodákról.

Vegyük csak a csodálatos természetet, ami körbevesz minket, amit Isten teremtett számunkra. Egy gyönyörű naplemente, a friss eső illata, egy aranysárga búzamező, egy szép csillagos este, és a végtelenségig sorolhatnám még....

Aztán vannak a szintén mindennapi(nak tűnő) történések, cselekedeteink, amik szintén Isten kegyelme által lehetségesek.
Minden reggel felkelhetünk, ehetünk, ihatunk, fedél van a fejünk felett. Szeretteink körében lehetünk, támogathatjuk, bátoríthatjuk, és legfőképp szerethetjük egymást. Biztosan mindenki tapasztalta már, hogy milyen jó érzés, ha csak szimplán kedves velünk valaki (akár ok nélkül), vagy ránk mosolyog, akit szeretünk, vagy mikor békességben és biztonságban érezzük magunkat. Nevethetünk, boldogok lehetünk, beszélgethetünk, hallgathatunk, közösségben lehetünk, sétálhatunk, elcsendesedhetünk, imádkozhatunk… és szintén sorolhatnám még.

Ha van időnk, és nem rohanunk, akkor észrevesszük, mennyi csoda van körülöttünk.
Néha jó megállni és szétnézni, értékelni mindazt, amire alig fordítunk figyelmet. Apró dolgok, mégis nagy súllyal bírnak. Isten csodálatos világot teremtett számunkra, tanuljuk meg értékelni.

A mindennapi csodák attól lesznek igazán csodák, hogy hiszünk bennük, és hiszünk Isten mérhetetlen, végtelen kegyelmében, amivel körbe vesz minket.

Hiszek a csodákban, mert látom őket, minden áldott nap.
Te hiszel a csodákban? Tényleg hiszel? Észreveszed őket?

Bordás-Szalontai Edit

1. oldal / 6

 

 

A BELVÁROSI IFI OLDALA