Abban a különleges kegyelemben részesültem, hogy négy éves koromtól kezdve keresztény családban nevelkedhettem fel, így már kisgyermekként megérezhettem Jézus szeretetét, és biztos voltam abban, hogy az Ő útján akarok járni. Igyekeztem hát már gyermekként megélni a hitéletet, rendszeresen imádkozni és Istennek tetsző értékrendet kialakítani, de mindezek ellenére mégis hiányzott az Úrral való valóságos találkozás az életemből.
Úgy 12 éves lehettem, amikor egy délután az óriási diófánkon ülve, Isten szólt hozzám, azt mondta: „A jelen a jövő.” A mondat teljes jelentését nem értettem igazán, de abban biztos voltam, hogy az Élő Isten szólított meg engem. Miután Édesanyámmal imádkoztunk ezért, Isten megadta az üzenete jelentését az életemre nézve. 12 évesen azt mondta nekem az Úr ezáltal, hogy amennyire „most, a jelenben” szeretem Őt, és odaszánom magam Neki, az nagyban befolyásolni fogja a jövőmet, és az Úr tervének kibontakozását az életemben. Szívembe zártam az Úr üzenetét, és törekedtem arra, hogy teljes szívemet átadjam Neki.
Később értettem csak meg, hogy Isten azért szólított meg ilyen fiatalon, mert már nagyon korán szolgálatába akart állítani engem. 15 évesen a Földesi Gyülekezetben megalakuló ifjúság vezetésével lettem megbízva, az Úr minden bizonnyal megpecsételte az ifjúsági munka területén való elhívásomat.
2007-ben férjhez mentem. Életem egyik legnagyobb öröme átélni, milyen sokat jelent, hogy férjemmel támogathatjuk egymást a szolgálatban, és együtt is végezzük azt, közös szolgálati területünkön, a dicsőítésben.
2012-ben Isten a Debreceni Belvárosi Gyülekezetbe hozott bennünket, ahol Pásztorom kérésére vezethetem az ifjúsági munkát, áldott munkatársaim, Bordi Róbert, és Bordás-Szalontai Edit támogatásával.
Ifjúságunk létszáma kb.20 fő, 14-30 év közötti korosztályból áll. Nem kevés a korkülönbség közöttünk, de annál szívet melengetőbb megtapasztalni a különlegesen jó és értékes kapcsolatokat az ifin belül „kisebbek és nagyobbak” között. Fontos a tapasztaltabbak iránymutató magatartása, bölcsessége, de nélkülözhetetlenül üdítően hat a nagyon ifjak életteli, tiszta és még gondtalan természete. Ezek kombinációja valódi otthonos, építő és boldog légkört teremt alkalomról alkalomra.
Szeretem látni azt, amit az Úr az ifjúságon keresztül tud végezni a gyülekezetben, és szeretem érezni, mennyi-mennyi terve van ezzel a generációval. A Szent Szellem egyértelmű munkája egy engedelmes gyülekezetben a lüktető, lendületes, örömteljes, fáradhatatlan, odaszántságból megszülető ELŐREHALADÁS, mely eredményességében – úgy gondolom - elengedhetetlen eszközök a fiatalok. Vágyom arra, hogy a közép-és idős korosztály büszkén tekinthessen a fiatal nemzedékre, sőt az ifjakon tükröződő buzgóság, és az Isten munkája iránti tüzes odaszántság lelkesítse fel újra szívüket, és bátorítsa tenni akarásra lényüket.
Igyekszem közvetíteni a fiatalságnak, amit magam is megtapasztaltam: Istennek adni már a fiatal éveinket is, a kreativitásunkat, a képességeinket, a hitünket, szívünk teljességének hódolatát a legcsodálatosabb döntés, amit csak meghozhatunk... cserébe minden mulandó örömnél csodálatosabb biztonság, és bizonyságoknak végtelen sora vár ránk. Célom az, hogy egy szeretetben, szilárd hitben, lelki érettségben, szolgálatkészségben teljes új generáció növekedjen fel az ifjúsági csoportban, mely felnőttként alkalmas lesz majd arra, hogy gyülekezetünk tartóoszlopává váljon.

 „Júda lett az Úr szentélye, Izrael a birodalma.” (Zsoltárok:114,2)

Amikor Isten megteremtette az embert, minden pillanatban, kapcsolatban volt vele. Később Izrael népével is hasonló kapcsolatra vágyott. Júda annyit jelent, mint dicséret. Az Úr szentélye Júda lett, ahol lakozik az egy Isten. Ma ez a szentély nem más, mint a mi testünk és gyülekezetünk. Jézus maga mondja: „De eljön az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.” Jn:4,23.

Nagy Róbert vagyok, az MPE Belvárosi Pünkösdi Gyülekezet tagja, dicséretvezetője.
Egész ifjú koromban kezdtem el zongorázni. Akkor még fogalmam sem volt, mi fog ebből létrejönni. Valódi megtérésem után 2002-ben éreztem először, hogy tudásomat Krisztus szolgálatába szeretném helyezni.
Szolgálatomat 2004-ben a Földesi Pünkösdi Gyülekezetben kezdtem el, egyszerű zongoristaként, később lettem ott dicséretvezető.
2012-ben kerültünk feleségemmel - akivel 2007-óta élünk házasságban - Isten akaratából Debrecenbe, ahol felkértek, legyek a helyi dicsőítő csoport vezetője. Vele együtt végezzük más szolgálatok mellett a dicsőítők munkáját.
Rövid, de még közel sem befejezett szolgálatom alatt a fent leírt gondolatok lettek vezércélommá. Hiszem, hogy a dicsőítés nem egyszerű liturgikus jelenség a gyülekezetekben. Dicsőíteni kell az Istent, mert Ő jó, mert örökké tart szeretete! Jézus Krisztus meghalt és feltámadt azért, hogy lelkünk újra Isten jelenlétébe kerülhessen, mint a legelején.
Célom az, hogy gyülekezetemben megélhessük minden percben a dicsőítésben rejlő áldásokat. Isten szentéje Júda, azaz a dicséret. A dicséret által, csatákat nyerhetünk, kapcsolatba kerülhetünk a világmindenség Atyjával.
Imádkozom, hogy dicsőítésünk alatt a Szentlélek el tudja végezni feladatát az emberi szívekben.
Látásom az, hogy ne csupán jó zenészek, vagy embereknek tetsző dicsőítők legyünk, hanem az, hogy szolgálatunk alatt Isten tudjon rajtunk keresztül változást elindítani a szívekben! Ehhez meg kell tanulnunk alázatban maradni, imádkozó, imádó életet élni. Dicsőítő csapatunk célja, hogy a Belvárosi Gyülekezet Isten szentélye legyen, Debrecen egész népe pedig az Ő birodalma.

Ki van jelen?

Oldalainkat 6 vendég és 0 tag böngészi