Legfrissebb hireink és eseményeink

 

,,Vedd fel a keresztedet és kövess engem!”(Máté 16:24)

Közeledve a Húsvéthoz btw a legnagyobb keresztény ünnep szerintem, a címben lévő igerészlet sokszor beugrik, ha azon gondolkozunk miről is érdemes ilyenkor beszélni. Megpróbálom kifejteni, hogy mit is jelenthet ez, de mindenkire rá van bízva, hogyan vizsgálja meg.

A teljes vers:,,Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.”

Egyébként ezt Jézus az után mondta, hogy Péter (a Szellemtől kijelentve) Isten Fiának vallotta őt, és a szenvedéseiről, megöletéséről és feltámadásáról beszélt. Érdekes tény, hogy amikor a farizeusok elfogták Jézust, a tanítványok szétszéledtek, Péter egész sokáig elmerészkedett egészen az udvarig, de a keresztig csak János követte Jézust.

János személyiségére érdemes kitérni, ő volt az a tanítvány, aki úgy nevezte magát,,akit Jézus szeretett”, nem mintha a többieket nem szerette volna, ez arra vonatkozik, hogy szerette őt az Úr, és ezt így meg is vallotta. Ez egy nagyon fontos téma, hogy nem az számít, hogy én mennyire szeretem Jézust, hanem hogy Ő mennyire szeret engem. Mert nem a törvény cselekedetei, vagy, hogy én mire vagyok képes vitte el Jánost oda, hogy lássa az Urát a kereszten, hanem az motiválta belülről, hogy mennyire szereti őt Jézus, ezért sem szégyellt mutatkozni vele. Nagyon fontos, hogy megértsük, az Ő követésében ez motivál a legjobban: mennyire szeret bennünket.

Amikor nagy aggodalom közepette voltam, és nem tudtam mibe kapaszkodjak, Isten Szelleme szólt az Ige által:,,Menjetek fel a hegyre, és hordjatok fát, és építsétek e házat, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőíttessem, azt mondja az Úr.”

Haggeus 1. fejezetében található, és úgy érzem, ez nagyon témába vág. Bár ószövetségi ige, de fantasztikus, hogy Isten úgy szerkesztette meg az egész Bibliát, hogy az Ő Fiáról, Jézusról szól!

Nézzük meg jobban: Menjetek fel a hegyre és hordjatok fát, vajon mit jelenthet ez? A fa sokszor az ószövetségben a kereszt jelképe, a hegy jelen esetben a Golgota-hegy, értelmezve pedig; gyere fel a Golgota hegyre, vedd fel a keresztedet és lásd meg a Megváltódat, aki meghalt érted! Lásd meg Jézust a kereszten! Ezt mondta Jézus ebben az igében, hagyd félre a kis dolgaidat, hogy a magad háza körül szorgoskodj, ne aggódj, tagadd meg önmagad, gyere fel a hegyre, mert onnan jön a te szabadításod! Először olvasva, megijednénk, és elgondolkoznánk, hogy megéri? De meg kell látnod más szemszögből, hogy lásd, megéri: Ha csak magadban bízol, véges a bizalom, a hit, ott aggódás van, erőlködés, de ha ezeket feladod, és rábízol mindent, elmúlnak az aggodalmak és félelmek, és valójában igen buzdítóvá válik a poszt főigéje. És Jézus már megcselekedte mindazt, amit kell, csak meg kell látnod Őt.

Tovább olvasva a Máté 16-ot,,Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.” Ahogy Pál mondta, mindent kárnak és szemétnek vallott, ami neki egykor nyereség volt Krisztusért, hogy Jézus Krisztust megnyerje, mert Ő az Igazi Élet, Ajándék, Minden.

Nekem régebben voltak félelmeim, hogy robot leszek, ha átadom magam, de ez nem igaz, akkor teljesedik ki igazán az ember, ha Jézus Krisztusban van, és nem lesz többé fogoly, hanem szabad Őbenne.

Jézus hol van ma? Negyven napig még itt volt a Földön feltámadása után, és az van megírva, hogy felment az Atyához és jobbjára ült és dicsőségben lakozik. Ma is követhetjük Jézust. Hova? Az Atyához! Mi, akik hiszünk Őbenne, elfogadtuk a Golgotai keresztáldozatot, újjászülettünk, mehetünk az Úton, Jézuson keresztül az Atyához, ahol megannyi kaland vár ránk, és Ő mindig velünk van.

Isten áldjon kedves Olvasó!

Nagy Dávid

_____________________________________________________________________________________________

Megtanítalak az útra, melyen járnod kell

Megpróbálom röviden, tömören összefoglalni mindazt, ami ezzel a témával kapcsolatba feljött bennem, a Szentlélek által.
Első körben két észrevételem lenne csak a cím alapján.
Megtanítalak az útra, melyen járnod kell, ha a veszőt elvesszük és a végére kérdőjelet teszünk, akkor fel is tehetjük úgy, hogy:
Megtanítsalak az útra melyen járnod kell ? (kérdésképp)
Vagy, ha felkiáltó jelet rakunk a végére:
Megtanítalak az útra melyen járnod kell ! (kijelentésképp)

Egy nagyszerű példa jött elém. Most hogy rövid ideig itthon voltak a húgomék Brigiék, a hiper-giga-mega-drága-cukiság unokahúgommal, Rebekával, azon tűnődtem, mennyit nőtt és fejlődött mióta nem láttam. Most már figyel,nézelődik,bámul, mosolyog,nevet, érdeklődik dolgok iránt, megfogja a hajunkat jól meghúzza,huncutkodik, figyeli a történéseket a nagy világból,az embereket, akik körül veszik. Tanul mindenből, minden kis mozdulatból, meséből, szóból, de legtöbbet Anyától és Apától. Ilyen a mi drága Mennyei Édesanyánk/Apánk, a mi Megváltónk, Jézus Krisztus, drága Istenünk, aki már születésünk előtt szeretett és ismert, még mikor meg sem születtünk, ahogyan az igében is megjegyzi nekünk: ,,tenyerembe metszettelek és neveden hívtalak”

Ő már előbb szeretett és a kijelentése ma is áll: Megtanítalak az útra melyen járnod kell !
De előtte fel kell tennünk a kérdést magunkba, hogy engedjük-e hogy megtanítson a mi Atyánk arra az útra, amelyen valóban járnunk kell?  Megtanítsalak az útra melyen járnod kell ? 
Megváltás, megtérés nélkül olyan az ember, mint egy csecsemő, azt csinálnak vele, amit akarnak, védtelen, mozgásképtelen, kicsit durvább szóval,,élettelen”, él, de valójában még sem él.„Üres az életem „- milyen sokan mondják ezt.
Arra gondolok itt, hogy hány és hány olyan ember, család, vagy akár még közvetlen barátunk él a környezetünkbe, akinek nincs célja, értelmetlennek látja az életet, dolgozik, mint egy robot, de igazából azt sem tudja miért. Hány olyan család van, ahol szeretetlenség van, vita, veszekedés, szorongás, félelem, sajnos még keresztény berkeken belül is.

Hol a baj kérdezik, kérdezem?!
Jó munkahely van, jó a suli, vannak barátok, ismerősök, nincsenek anyagi gondok, még is hiányzik valami, vagy inkább VALAKI az életükből. Ezt pedig semmivel nem lehet pótolni, nincs az a PÉNZ! Ő nem más, mint JÉZUS!

Kedves Barátom, ha te is így érzel vagy éreztél, de még nem találtad meg, akkor egy dolgot hadd mondjak neked segítségül. Engedd, hogy Jézus betöltse a szívedet, az életedet. Engedd, hogy TANÍTSON, ahogyan az Anya az Ő gyermekét, szeretettel, szenvedéllyel, teljesen önzetlenül, Ő nem kér érte pénzt, órabért, semmit, csak egy dolgot, a SZÍVEDET!
Ha odaadod, megváltozik az életed, meglátod a rosszban is a jót, a napfényben a napsugarat, az esőben az áldást, az éjszakában a csillagokat, a szélben a csendet, a dalban a hangot.
Meghallod az Ő szavát, mely minden nap tanácsot ad. És te, aki már engeded az Úrnak, hogy tanítson, engedd, hogy formáljon is, mert a kijelentés így szól: Megtanítalak az útra, melyen járnod kell”! A tanulás folyamatos kell, hogy legyen!
Én erre törekszem minden nap, hagyni, hogy vezessen, tudjam engedni magam, hogy formáljon, formálja a szívemet, és Ő töltse be minden gondolatomat, életemet.

Kívánjátok ti is őt, Ő az ISTEN, a KIRÁLY, a mennyei Atyánk, aki csak arra vár, hogy engedd magad át neki! Ő a legnagyobb úriember, nem lesz udvariatlan.

Legyetek áldottak!

Bordás Zsolti

__________________________________________________________________________________

És én követlek bárhová…

Amikor megláttam, hogy mi a címe a témának, amit kaptam, akkor elég sokat gondolkoztam, rajta, hogy mit is írjak, de végül rájöttem, hogy nincs benne túl sok tapasztalatom. Mivel nincs olyan elhívásom, amire azt mondhatnám, hogy átlagember nem szívesen csinál vagy nehezebb, mint egy átlagos elhívás, vagy tett. Gondolok itt az átlagon felülire, mint másik országban való evangelizálás, vagy más országok beteg helyeinek látogatása, vagy valamilyen testi fogyatkozásokkal rendelkező emberek látogatása. Szerintem ezekhez mind külön elhívás, és Istentől való lelki és szellemi megerősítés szükséges. Hogyha elhívásunk van valamire, akkor azt nyilván tenni kell.

Sokszor túl könnyen kimondjuk, hogy „követlek bárhová!”- és bele se gondolunk, hogy ez mivel járhat. Gyakran nehéz megtenni olyan dolgokat, amiket Isten kér. Ezeket nem azért nehéz, mert nem tudjuk, vagy erőnkön felül van, csupán azért, mert engedelmeskednünk kell.

Ezzel sokszor saját énünk kívánságát, vágyát kell megtagadni. Nagyon sokszor láttam és tapasztaltam már, hogy az emberek inkább a véres áldozatot választják az engedelmesség helyett és utána kérdezik Istentől, hogy miért történik az, ami.

Tudjátok, hogyha sikerül azt elérni, hogy amikor Isten engedelmességet kér, akkor engedelmeskedünk, akkor egy idő után nem lesz nehéz követni Őt! Sokszor azért nem kezdjük el végezni a szolgálatot, amit ránk akar bízni Isten, mert mi magunk mást akarunk. Így sokszor saját magunknak is bebeszéljük, hogy mást akar Isten ránk bízni!

Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk megtérve, vagy ha meg is tértünk és újjá is születtünk, idő közben, elvesztettük Istent szem elől és ismét az énünk lett a fontos és hogy az emberek hogyan néznek ránk.

Ettől még lehet, hogy az emberek kívülről azt mondják: „milyen jó keresztény, milyen alázatos, mennyire jó tesó”, de lehet, hogy a munka, amit végez nem teljesen rossz, DE nem lesz áldott, nem lesz fejlődés. Ha lesz is fejlődés esetleg, akkor egy idő után visszafejlődik olyanná amilyen volt, vagy még lentebb.

Ezért nagyon fontos, hogyha felismerjük Isten kegyelmét, szeretetét, akkor ne a pozíciókat nézzük, ne azt nézzük, hogy emberek mit mondanak, ne arra figyeljünk, hogy mit gondolnak, rólunk, mert, „aki emberekre néz az átkozott!”

A lényeg, amit ezzel mondani akarok, az az, hogy ha egyszer sikerült megtalálni azt, amit Isten nekünk szánt akkor csak kövessük Őt, és ne a véres áldozatot, hanem az engedelmességet válasszuk, és áldottak leszünk.

Bordás Tibor

 

Ki van jelen?

Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi